BREXIT NAPLÓK V. - Megakasztja-e a Lordok Háza a Brexitet?
SZÁZADVÉG ÖTLETMŰHELY
„Se magamat, sem az olvasót nem fárasztom annak részletes meghatározásával, hogy voltaképpen mi is a művészi ötlet. A neve értelmezi is. Ahogy a természetben két felhő találkozása, amiből villám csap ki, a mindennapi életben az acélnak kovakőre koccanása, ami szikrát ugrat, akként a művészetben is látszólag össze nem tartozó minőségek ütközése, pólusok érintkezése, melyből egy előre nem látott jelenség ugrik elő. Ez a jelenség akkor kap polgárjogot a művészet világában, ha a bennünket ért meglepetés tovább működik tudatunkban, hatással van ránk, tehát tágasabb térben érvényesül, mint az ötlet maga.”
(Örkény István: Az ötlet szerepe korunk művészetében)
A fenti idézet az ötlet hatásmechanizmusának zseniális leírása. Az ötlet azonban nem csak a művészeti alkotás kiindulópontja. A politikától a gazdaságon át, egészen a jogtudományig, valamennyi társadalomtudományi területen ez az egyetlen formula, amely teremtő erővel bír. Jelen felülettel célunk: ötletet keresni, gondolatokat találni és vitákat bemutatni, olyanokat, amelyek itthon kevéssé részei a közbeszédnek, amelyek újszerű megközelítéseket alkalmaznak, amelyek gordiuszi csomókat vágnak át, és mindenekelőtt amelyek segítenek eligazodni a világ körülöttünk zajló eseményeiben. Minden pátosz nélkül – nem elégszünk meg az elénk táruló kínálattal, keressük a villámokat és a szikrákat!
Kérjük, tartsanak velünk!
Orbán Balázs
kutatási igazgató
Milyen az új német külpolitika?
Az ukrán válság kapcsán nem először figyelhettük meg, hogy Németország igyekszik önálló álláspontot kialakítani, akár a többi nyugati országgal szemben is. Egy német filozófus és külpolitikai szekértő cikkében egy új német külpolitikai irányt vizionál, amelynek kialakítása már legalább egy évtizede tart. Németország véleménye szerint egy önálló és erős összeurópai külpolitika kialakításában érdekelt. Ennek pedig fontos eleme a szoros kapcsolatok kialakítása Oroszországgal és Kínával, akár azon áron is, hogy az Egyesült Államokkal való szövetség meggyengül.
A World Economic Forum állítja: a nemzetközi rendszer súlypontja keletre és délre tolódik
A World Economic Forum nevű nemzetközi szervezet minden évben nyilvánosságra hozza jelentését, amely az elkövetkezendő nagyjából egy-másfél év tíz legfontosabb nemzetközi politikai és gazdasági kihívását mutatja be. Ezen kihívások közül kiemelkedik egy-két olyan témakör, amely nagyobb hatással van a nemzetközi rendszer egészére. A 2015-ös Outlook on the Global Agenda a nemzetközi rendszer átalakulását emeli ki mint a legfőbb kihívást. A jelentés szerzői úgy vélik, hogy az észak-atlanti dominanciájú nemzetközi rendszert komoly kihívások érik, mind gazdasági, mind katonai, valamint biztonsági szempontból is. A világrend átalakulóban van, annak súlypontja mindinkább keletre és délre, vagyis Ázsia és Dél-Amerika felé tolódik. Miközben az észak-atlanti világnak saját belső problémáival is meg kell küzdenie, úgy mint a gazdasági versenyképesség visszaállításával és a szélsőséges politikai oldalak megerősödésével.
A család Nyugat-Európában is a legfontosabb társadalmi pillér
Nyugati professzorok szerint társadalmunknak három alapvető pillére van, amelyek történelmünk során folyamatos dominanciaharcban állnak egymással. A három pillér az állam, a civil társadalom és a család. A XVII. századtól kezdve hol a család, hol az állam, hol a civil társadalom volt a meghatározó szereplő egy-egy ország életében, azonban mindegyik pillér valamennyire mindig megőrizte fontosságát. A mai Európában – attól függően, hogy egy ország milyen kulturális hagyományokkal rendelkezik – mindhárom pillér dominanciájára találunk példát. Összességében elmondható azonban, hogy a családok szerepének megerősítése mindig is fontos volt a társadalom egészséges összetartó és önszervező képességének kialakulása szempontjából.
Helyi sajátosságok nélkül nincs nemzeti identitás
Egy olasz kutató tanulmányában azt vizsgálta, miként segíthető elő a bevándorlók beilleszkedése a célország társadalmába. Szerinte az európai államok alkotmányaikban az egyetemes emberi jogok mentén definiálják magukat. Esetleg annyiban mutatkozik eltérés egyes országok között, milyen szempontok szerint helyezik a hangsúlyt egyes jogokra. A szerző szerint azonban éppen az emberi jogok egyetemes jellege miatt elveszik az öndefinícióból az a karakter, amely megkülönbözteti az egyes népeket egymástól. Így a bevándorlók sem tudják pontosan, milyen új közösség tagjaként kellene önmagukat azonosítaniuk. A szerző felveti, nem csak az emberi jogokkal, hanem a kialakulásukhoz vezető hagyománnyal is meg kellene ismertetni bevándorlókat úgy, hogy a jövőben saját maguk is beleszólhassanak, milyen irányban folytatódjon a tradíció.
Az állami tulajdon reneszánsza
A 21. században a részben vagy teljesen állami tulajdonban lévő vállalatok meglepő módon ismét virágkorukat élik. Csak néhány példa ennek illusztrálására: 2010-ben a Fortune magazin világ 500 legnagyobb árbevételű cégét bemutató listáján a tíz legnagyobb vállalat közül négy volt állami tulajdonban, míg a Morgan & Stanley szerint az állami vállalatok részvényei 2001 és 2012 között jobban teljesítettek, mint a részvénypiac átlaga. Egy amerikai és egy brazil professzor könyvükben ennek a jelenségnek az okait vizsgálják. Arra a megállapításra jutnak, hogy a ’90-es évektől az állami tulajdonlásnak új modelljei jelentek meg. Ezek az új modellek alapvetően kiküszöbölik az állami cégek hagyományos gazdasági problémáit. Bár nem állítják, hogy az állami vállalatok alapvetően sikeresebbek lennének magántulajdonban lévő társaiknál, csak annyit, hogy véleményük szerint állami cégek is lehetnek sikeresek. Sőt, bizonyos gazdasági helyzetek kezelésére, úgymint a természetes monopóliumok vagy fejletlen tőkepiacok esetén az állami cégek lehetnek a legmegfelelőbbek.
Egy polgárháború utóélete: miként biztosítható a béke és a politikai stabilitás?
Az amerikai kutató tanulmányában arra keresi a választ, hogy milyen intézményi alternatívák állnak rendelkezésre egy esetleges polgárháborút követő időszak hatalmi viszonyainak rendezésére. Egy polgárháború szerződés útján való békés lezárását követően a korábban szembenálló feleknek az adott országban a politikai és közhatalmi pozícióikat meg kell határozni, egymáshoz való viszonyukat ki kell alakítani. Két alapvető lehetőség kínálkozik ezeknek a pozícióknak a meghatározására. Az első, és leginkább elterjedt, az úgynevezett hatalom megosztását célzó megközelítés, míg a második lehetőség a hatalom elválasztására irányul. A fő cél az, hogy a viszonyok megnyugtató rendezésének eredményeképp tartósan békés állapotokat sikerüljön kialakítani és fenntartani. Az Ukrán konfliktus, bár nem vegytiszta formában, ám magában hordoz bizonyos polgárháborús elemeket is. Így a Magyarország közvetlen szomszédságában zajló konfliktusban a szembenálló csoportok közötti politikai és közhatalmi viszonyok rendezése szempontjából érdemes a tanulmány felvetéseit megvizsgálni.
Az uniós bürokrácia természete
Egy ciprusi és egy egyesült államokbeli egyetemi tanár közös kutatásukban az Európai Bizottság mellett működő bürokraták hozzáállását kutatta. Munkájuk során több mint kétszáz hivatalnokkal készítettek mélyinterjút, hogy kiderítsék, milyen szempontok mentén végzik a munkájukat. Elsősorban az érdekelte őket, hogy a tisztségviselők mennyiben maradnak lojálisak a delegáló nemzetállamaikhoz, illetve mennyiben alakul ki bennük új, európai identitás. Az eredmények fényében kijelentető, hogy a kétféle identitással rendelkező tisztségviselők sokszor egyaránt meg akarnak felelni delegáló államuk nemzeti érdekeinek és az uniós intézményrendszer által támasztott szupranacionális elvárásoknak. Az európai integráció kezdeti szakaszában a nemzeti érdekek érvényesülése volt a jellemző, míg egy 2004-es közigazgatási reform után az EU-s intézmények felé irányuló lojalitás erősödött fel. Összességében elmondható, hogy a nemzetállamok és az Európai Bizottság egyaránt saját érdekeik mentén szeretnék használni az intézményi struktúrát, amely tény természetesen gyakran szül konfliktust a Bizottság vezetése és a tagállamok között.
Hogyan segíthet az állam kitörni a hitelcsapdából?
Egy amerikai kutató tanulmányában a rövid lejáratú, magas kamatokkal rendelkező hitelek (payday loan) visszaszorításának lehetőségeit vizsgálta. A hazánkban is ismert hitelfajta az Egyesült Államokban az 1990-es évek elejétől elérhető. Jellemzően olyan személyek veszik igénybe, akik havi jövedelme rendszeresen kiegészítésre szorul, de anyagi helyzetük miatt más forrásból nem kapnak hitelt. Az ilyen jellegű kölcsönökre jellemző azonban, hogy a hitelfelvevők nem tudják kigazdálkodni a visszafizetéshez szükséges plusz forrásokat, ezért a hitelt folyamatosan megújítva egyre magasabb kamatok mellett törlesztenek. Ezt a problémát az amerikai kormányzat is érzékelte, ezért államilag támogatott kedvezményekkel próbált segíteni a lakosságon, hogy azok kitörhessenek az adósságspirálból. A szerző a segítségnyújtás során kinyert statisztikai adatok alapján megvizsgálta, mennyire is volt sikeres ez a kezdeményezés. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyszeri kisegítés ritkán ér célt, és a korábbi adósok heteken belül visszakerülnek a rövid lejáratú hitelesek közé. Az adatok alapján sokkal eredményesebbnek tűnik, ha az állam a felelősség megosztásával érdekeltté teszi a hiteleseket abban, hogy felhagyjanak a számukra káros pénzügyi szolgáltatás igénybevételével. Emellett a szolgáltatás kivezetése, illetve szigorítása is eredményes lehet.
Jog és politika – meddig tarthat a kormányok hatásköre és hol kezdődik a bíróságoké?
Egy brit professzor könyvében a demokratikusan megválasztott parlamentek és az alkotmánybírósági felülvizsgálat kapcsolatát vizsgálja. Véleménye szerint a második világháború óta megfigyelhető a bíróságok – elsősorban az alkotmánybíróságok – megerősödése a politikai intézményekkel szemben. Ez a megerősödés alapvetően megosztja az (elsősorban az angolszász) akadémiai elitet, így létrejött a folyamatot támogató jogi konstitucionalizmus és a folyamatot elvető politikai konstitucionalizmus elmélete. A szerző azonban mindkét megközelítést elveti, és néhány brit nemzetközösségi ország politikai berendezkedéséből kiindulva egy új modellt fogalmaz meg. Az új megközelítés legfontosabb elemei: az alapjogok kodifikálása, a kötelező előzetes jogi felülvizsgálat és a gyenge utólagos normakontroll intézménye azzal a megkötéssel, hogy a végső szó mindig a demokratikusan megválasztott parlamenteknél marad. Véleménye szerint az új rendszer jól ötvözi a két megközelítés előnyeit azok hátrányai nélkül, így a lehető legdemokratikusabb rendszer jön létre, amely erős legitimitással rendelkezik és a kisebbségek jogait is megfelelően védi.
Európa gócpontjai – lezárta-e a kontinens a régi konfliktusokat?
Egy egyesült államokbeli agytröszt vezetője legutóbbi könyvében azokat a töréspontokat kereste Európa térképén, amelyek mentén egyszer már kialakultak és a jövőben is kialakulhatnak konfliktusok. A II. világháború utáni Európa előszeretettel gondol úgy magára, mint a béke kontinensére, ahol már meghaladottak a történelmi nézeteltérések, és az esetleges háborúk kialakulására minimális az esély. A szerző szerint azonban a régi történelmi törésvonalak csak „alvó tűzhányók”, a mélyben rejlő konfliktusok újra napvilágra kerülhetnek. Emellett megjelenhetnek olyan új ellentétek, amelyek kimenetele előre nem látható. Nem meglepő módon a szerző szerint most Németország és Oroszország viszonya az, amely a legnagyobb mértékben meghatározza a kontinens jövőjét. Bár a két ország érdekei sok szempontból megegyeznek, a békés együttműködés közel sem az egyetlen elképzelhető forgatókönyv.
Az elmúlt 150 év gazdasági korszakai
Egy dán kutató tanulmányában a már ismert gazdasági ciklusok mögött meghúzódó ideológia törésvonalakat vizsgálta. Régóta ismert tény, hogy a világgazdaság ciklikus sémák mentén változik, a konjunktúrát recesszió követi, a sikeres korszakokat gazdasági megtorpanások választják el egymástól. Ezt a jelenséget magyarázzák a jól ismert Kondratyjev-ciklusok: az elmélet szerint nagyjából ötvenévenként következik be átfogó válság a világgazdaságban. A válságok hatására megjelenő gazdaságpolitikai és ideológiai irányváltások eddig azonban ritkán kerültek a tudomány középpontjába. A szerző szerint jól megfigyelhető, hogy egy-egy válságot követő gazdasági periódus alatt mennyiben változott az uralkodó gazdaságpolitikai és ideológiai szemlélet. Egy szabadabb kereskedelemre és kisebb állami beavatkozásra épülő korszakot mindig egy államközpontúbb, szociális szempontokat jobban előtérbe helyező periódus követ. Egyik elképzelés sem mentes azonban a rendszerszintű hibáktól, ezért a két irányzat ciklikus változása is ugyanúgy borítékolható, mint a gazdasági válságok rendszeres visszatérése.
Jogunk van-e tudni, ha egy élelmiszer génmódosított?
Egy amerikai kutató a genetikailag módosított élelmiszerek társadalmi hatásait vizsgálta, hogy megállapíthassa, menyiben kötelesek a gyártók feltüntetni, hogy milyen körülmények között készül egy élelmiszer.
Az elhibázott válságkezelés a szélsőségeknek kedvez
Brit és amerikai kutatók a pártok támogatottsága és egy ország gazdasági teljesítménye közötti összefüggéseket próbálták új megvilágításba helyezni. A klasszikus iskola szerint romló gazdasági teljesítmény mellett csökken a kormánypártok népszerűsége, és ezzel párhuzamosan növekszik az ellenzéki párt(ok) támogatottsága.
Alkotmányozás mélyen megosztott társadalmakban
Egy izraeli kutató könyvében azt vizsgálta, miként lehetséges az alkotmányozás olyan társadalmakban, ahol bizonyos ideológiai, etnikai vagy vallási témák mentén erős megosztottság jellemző. A modern korban a társadalmi együttélés alapvető szabályait kodifikálták, amelyeket a legtöbb országban egyetlen jogi norma, az alkotmány tartalmazza. Ezzel kapcsolatban azonban nehézségként jelentkezik, hogy egyes lényeges kérdéseket a társadalom különböző csoportjai eltérően ítélnek meg, annak ellenére, hogy csak egyféle és egyértelmű lehet az alkotmány szövegezése.
A látszat néha csal: hogyan tehetik tönkre a biztonsági kihívások egy ország imázsát?
A világ minden országának szembe kell néznie olyan biztonsági kihívásokkal, amelyekre mihamarabb választ kell adnia. Sokszor előfordul azonban, hogy ezek a válaszok mind a külföldi, mind a hazai nyilvánosság előtt – függetlenül a válasz minőségétől – olyan színben tüntethetik fel az országot, amely alapvetően rombolja le annak pozitív reputációját.
