Paul Whiteley, Harold D. Clarke, David Sanders, Marianne C. Stewart: The Economic an Electoral Consequences of Austerity Policies in Britain;

Parliamentary Affairs 2015 (68)

Paul Whiteley és David Sanders, az Essex University professzora és kutatási aligazgatója, valamint Harold D. Clarke és Marianne C. Stewart, a Dallas University professzorai cikkükben a kormánypártok népszerűségének alakulását vetik össze a gazdasági helyzet alakulásával. A pártok népszerűségének összehasonlítása a választók gazdasági helyzetértékelésével alapvetően nem új tudomány, Nagy-Britanniában például már több mint 40 éve vizsgálják ezt a jelenséget. A kutatók alapvetően az ún. Valance-modellt alkalmazzák a választópolgárok választási és gazdasági preferenciáinak vizsgálatára. A modell a ’60-as években dolgozták ki. Lényege, hogy az emberek választási döntéseik előtt mérlegelik, hogy a számukra prioritást élvező intézkedéseket melyik politikai párt hajtaná végre, és ez alapján a lehető legracionálisabb döntést hozzák meg. A választópolgárok számára legfontosabb politikai területek természetesen a gazdaság, a közszolgáltatások színvonala és a biztonság. Így a modell alapján, ha egy választó számára a gazdasági növekedés vagy az alacsony infláció a fontos, akkor arra pártra fog szavazni, amelytől ezt a leginkább várhatja. Természetesen az emberek nem csak racionális tényezők alapján hozzák meg választási döntéseiket, így a modell kísérletet tesz megvizsgálni a pártválasztás érzelmi alapú indokait is.

A Valance-modell a Munkáspárt kormányzása idején

A szerzők közvéleménykutatások és a gazdaság teljesítményének adatait vizsgálva megállapították, hogy a Munkáspárt kormányzása alatt Nagy-Britanniában a gazdaság és a politikai támogatottság alakulása teljesen megfelelt a Valance-modellnek. Tehát ha a gazdaság teljesítménye jó volt – és így a választók percepciói is bizakodóak voltak az ország gazdasági helyzetével összefüggésben –, a kormánypárt népszerűsége is nőtt. Sőt, ez a pártkötődés erősségének köszönhetően még akkor is megfigyelhető volt, ha a gazdaság teljesítménye jobb volt, de ezt a válaszadó személyes élményei már nem igazolták. Ha viszont a gazdasági teljesítmény csökkent, a kormánypárt népszerűsége is csökkeni kezdett, főként azok körében, akik személyesen is érintettek voltak a rossz helyzet által. Ezzel párhuzamosan az ellenzéki pártok népszerűsége automatikusan növekedésnek indult. A szerzők szerint ez főként annak köszönhető, hogy a kétpártrendszer keretein belül, ha a kormánypárt teljesítménye iránti bizalom csökkeni kezd, akkor a bizonytalan pártkötődésű  szavazók automatikusan az ellenzéket kezdik el támogatni. Ezt erősíti véleményük szerint az a tény is, hogy ilyen esetekben még akkor is nő a fő ellenzéki párt népszerűsége, ha nő azok száma, akik szerint egyik párt sem alkalmas a gazdasági helyzet megfelelő kezelésére. Ennek köszönhetően a 2010-es választások előtt a választópolgárok 43 százaléka látta úgy, hogy inkább a Konzervatív Párt, még mindössze 23 százalékuk szerint a Munkáspárt lenne képes az ország gazdasági problémáját a legjobban kezelni. Ez nagyjából meg is felelt a későbbi választási eredményeknek is.  A szerzők szerint tehát a munkáspárti kormányzat alatt azt az egyébként nem meglepő folyamatot figyelhetjük meg, hogy a gazdasági teljesítménynek és lakossági percepciójának komoly szerepe van a pártok népszerűségére.

A Valance-modell a jelenlegi kormánykoalíció alatt

A szerzők azonban, megvizsgálva a jelenlegi konzervatív-liberális kormánykoalíció időszakát, már arra a megállapításra jutottak, hogy ez az összefüggés szinte teljesen megszűnt. Az ország romló gazdasági teljesítménye 2010 és 2012 között csökkentette a kormánykoalíció népszerűségét, azonban ez nem járt automatikusan a Munkáspárt jelenetős népszerűség növekedésével. Ráadásul miután 2012-től kezdődően az országban elindult a gazdasági növekedés és a megszorítások is enyhültek, a kormánykoalíció népszerűsége számottevően mégsem javult. A szerzők szerint viszont jelentősen nőtt azok száma, akik szerint egyik nagy párt sem képes az ország gazdaságának megfelelő irányítására, és míg korábban az ilyen választók nagy része a fő ellenzéki párthoz csapódott, ez a folyamat jelenleg nem figyelhető meg. Jelentősen nőtt viszont a kisebb pártok támogatottsága, különösen az euroszkeptikus UKIP-é.

A kutatók szerint ennek a jelenségnek alapvetően két fő oka van. Egyrészt véleményük szerint az angol választópolgárok a szigorú megszorító intézkedéseknek köszönhetően kiábrándultak a hagyományos pártokból. Bár a legtöbb szavazó a válság kapcsán elfogadta, hogy bizonyos megszorító intézkedések elkerülhetetlenek a gazdaság rendbehozatalához, a brit kormánypártok 2008 óta újabb és újabb megszorításokkal rukkoltak elő. A megszorításoknak köszönhetően évi nagyjából 32 milliárd fontot vontak ki az ország szociális ellátórendszeréből 2015-ig. Mivel a korábbi kormány és a jelenlegi kormány is élt a megszorítások eszközével, azonban a megszorítások egyelőre nem jártak komoly gazdasági előnyökkel, ezért a választók elvesztették hitüket abban, hogy a történelmi pártok képesek a gazdasági helyzet megfelelő kezelésére. Másrészt bár az ország gazdasági növekedése valóban megindult 2013-ban, a szerzők szerint a lakosság egyelőre nem érzékeli a javulást az országban lévő magas inflációs szint miatt. A magas infláció lassan erodálja a brit választók megtakarításait, és látszólag egyre drágább lesz a megszokott életszínvonal fenntartása. Ezt erősíti az a tény is, hogy azok körében, akik szerint romlott a saját gazdasági helyzetük, mind a kormánypártok, mind a Munkáspárt népszerűsége jóval alacsonyabb.

Konklúzió

A Valance-modell a szerzők szerint tehát túlságosan is a racionális tényezőkre fokuszál, azonban ahogy Nagy-Britannia helyzete is jól mutatja, a lakosság nem minden helyzetben hoz racionális döntéseket. Így a kutatók szerint a jövőben érdemes a modell nem racionális elemire nagyobb hangsúlyt fektetni. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a megszorító intézkedések hosszabb távon talán valóban hoznak gazdasági sikereket, azonban rövidtávú politikai következményük, vagyis a szélsőséges pártok megerősödése, összességében destabilizálhatja az ország politikai rendszerét. Így fontos, hogy a kormánypártok kormányzásuk során ne csak a gazdasági stabilitásra fokuszáljanak, hanem vegyék figyelembe a lakosság egyéb elvárásait is.