European Parliamentary Research Service: The Cost of Non-Schengen: Impact of border controls within Schengen on the Single Market, 2016 april

Az Európán kívülről érkező bevándorlók számának 2015-ben tapasztalt, korábban nem látott mértékű növekedése több Európai Uniós tagállamot is arra késztetett, hogy ideiglenesen felfüggesztve az úgynevezett schengeni egyezményt visszaállítsa a határellenőrzéseket. Ez a gyakorlat amellett, hogy komoly gazdasági károkat okoz, nagyban veszélyeztetheti a szervezet jövőjét is, hiszen az emberek szabad áramlása egyike az Európai Unió négy legfontosabb szabadságának. Ezt az Európai Parlament is felismerte, és felkérte hivatalos agytrösztjét, az Európai Parlament Kutatószolgálatát, készítsen elemzést arról, hogy a schengeni egyezmény felmondása milyen gazdasági hatásokkal járhat a tagállamok számára.

Az elemzés során saját számításaik mellett más kutatóintézetek számításait is felhasználták, többek között a Bertelsmann Stiftung, a Morgan Stanley és Bruegel elemzéseit. A kutatás során négy különböző lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel. Az első lehetőség, ami részben már jelenleg is megtörtént, hogy a menekültválság hatására néhány Schengen-tagállam két évre ideiglenesen ismét határellenőrzéseket vezet be. A kutatásban hét véletlenül kiválasztott országot vizsgáltak, Ausztriát, Dániát, Görögországot, Magyarországot, Norvégiát, Szlovéniát és Svédországot. A második lehetőség szerint ugyanezen hét ország, nem csak ideiglenesen, hanem hosszú távon is felfüggeszti az egyezményt. A harmadik és negyedik forgatókönyv szerint pedig az összes Schengen-tagállam határellenőrzéseket vezet be két évre, illetve hosszú távon.

A schengeni határok felfüggesztésének azonnali költségei

Az intézet elemzése szerint a schengeni határok eltörlésének költségeit két részre lehet bontani: azonnal felmerülő költségekre és hosszú távon felmerülő költségekre. Az egyik legfontosabb azonnal felmerülő költség a szárazföldi határok ismételt felállításának költsége lenne. Ennek csak az infrastrukturális (határellenőrző sorompók, informatikai rendszer kialakítása, átvilágító készülékek stb.) költségei minden európai állampolgárnak mintegy 16,9 euróba, míg a tagállamoknak átlagosan 6,8 millió euróba kerülne. Ebben a tekintetben azon országok, amelyek jelenleg is rendelkeznek külső schengeni határokkal, mint például Magyarország, szerencsésebb helyzetben lennének, hiszen nem minden határszakaszukon kellene teljesen új infrastruktúrát létrehozniuk. Az infrastruktúra kialakítása mellett új személyi állomány felvételére, illetve kiképzésére is szükség lesz, ami a szervezet számításai szerint tagállamonként mintegy 2,6 millió euróba kerülne évente.

Az ismét bevezetett határellenőrzések ezenfelül jelentős időbeli költséggel is járnak, elsősorban a határokon át ingázó munkavállalók, a turisták és az áruszállítók számára. A jelenlegi külső határokon tapasztalható várakozási időkből kiindulva a szervezet szerint az átlagos várakozási idő 13 és 47 perc közé tehető, számításaik során ennek az átlagát vették alapul. Ez alapján a határellenőrzések bevezetése főként az áruszállítás megnövekedett ideje miatt lehet költséges, ezt ugyanis tagállamonként évi 6,5 és 13 milliárd euró közé becsülik. A következő tétel az ingázók munkába járásiköltsége, amit évi 1,6 és 6,1 milliárd euró közé becsülnek tagállamonként.

A schengeni határok felfüggesztésének hosszú távú költségei

Az azonnal jelentkező költségek mellett a szervezet szerint számos, nem könnyen számszerűsíthető, csak később fellépő költségei is lehetnek a belső határok ismételt bevezetésének. Egyértelmű például, hogy az áruszállítás költségeinek növekedésével, idővel szinte minden külföldről származó termék ára is növekedni fog, ami jelentős többletköltséggel jár majd a fogyasztók számára. A megnövekedett költségek pedig idővel gyengíthetik a nem eurót használó országok valutáját is, még nagyobb szakadékot hozva létre a tagállamok között. Talán még nagyobb probléma lehet a bizonytalanság, ami a schengeni határok felfüggesztésével járhat. Ezt ugyanis a világ, de főként a pénzintézetek könnyen az Európai Unió felbomlásához vezető lépésként értékelhetik. Ez a kutatás szerint leginkább akkor lehet veszélyes, ha csak bizonyos tagállamokat zárnak ki Schengenből, ezzel ugyanis egyértelműen haladókra és elmaradottakra szakadhat a kontinens a befektetők és a pénzintézetek számára.

A bizonytalanság az elemzés szerint egyértelműen növelni fogja az államadósságok kamatlábait, és alacsonyabb hozamot ígér az államkötvények számára. Így egyre nehezebbé válhat a tagállamok számára az adósság visszafizetés. A bizonytalanságot tovább erősíti a fentebb említett határellenőrzésből fakadó csökkenő GDP-növekedés is. Főként azon országok vannak veszélyben, amelyek eleve magas államháztartási hiánnyal és államadóssággal rendelkeznek; a kutatás Görögországot, Spanyolországot és Olaszországot nevesíti. Ezen országok esetleges csődje azonban könnyen átgyűrűzhet a többi tagállamra is, veszélyeztetve az eurót, mint közös valutát. Az elemzés szerint tehát a schengeni övezet hosszú távú megszüntetése kifejezetten kockázatos gazdasági tendenciákat indíthat el a tagállamokban, ami idővel az egész szervezet jövőjét is veszélyeztetheti. 

Költségek összesítése

Az elemzés kiemeli, hogy a felmerülő költségek eloszlása nem egyenlő; bizonyos országokat jobban érint például a turizmus költségeinek növekedése, míg másoknál az ingázók költségei alakulnak kedvezőtlenül. Ezért a költségeket minden esetben két szám között adják meg, ahol a legkisebb szám a legkevésbé érintett országot jelöli. Az azonnal felmerülő költségek tükrében az intézet elemzése szerint a határok ismételt bevezetése - az első vizsgált szcenárióban, vagyis, amennyiben mindössze két évre történik, és csak a 7 kiválasztott országra korlátozódik - tagállamonként körülbelül 2,5 és 5 milliárd eurónyi kiadással járna.. Továbbá az érintett 7 ország GDP-növekedését évente körülbelül 0,13 és 0,30 százalék között csökkentené. Amennyiben a második szcenárió valósul meg, ahol minden Schengen-tagállam határellenőrzéseket vezet be, úgy a tagállami költségek már 25 és 50 milliárd euró közé ugranak. A nagyobb eloszlásnak is köszönhetően pedig az érintett 26 állam GDP-növekedését valamelyest kevésbé érintené a változás és így „csak” évi 0,07 és 0,16 százalékponttal csökkenne az éves növekedés mértéke.

A hosszú távú költségek pontos számszerűsítése még nehezebb feladat. A harmadik szcenárió esetében – vagyis amennyiben csak 7 ország vezet be állandó jelleggel határellenőrzéseket – az elemzés szerint a GDP-veszteségnek és a fiskális problémáknak köszönhetően a tagállamok 10 év alatt körülbelül 125 milliárd és 220 milliárd közötti költséget realizálhatnak. A GDP-növekedés éves csökkenése pedig tagállamonként 0,55 és 1,2 százalék közé tehető. A negyedik lehetőség során, amennyiben az egész schengeni övezet felbomlik, a tagállamok költségei tovább növekednek, 10 év alatt 100 és 230 milliárd euró közé. A GDP-növekedés éves csökkenése ismét jobban eloszlik, és így 0,7 és 0,16 százalék közé tehető. A harmadik szcenárió relatív súlyosságát az elemzés a fentebb már említett haladó és lemaradó országok problematikájával magyarázza. Ha egy országot ugyanis a nemzetközi közösség úgy fog értékelni, hogy az valójában már nem a szorosabb Európai Unió tagja, akkor a befektetők és a hitelezők könnyen leértékelhetik őket. Ezek az országok tehát ebben az esetben összesítve sokkal nagyobbat veszíthetnek, mint abban az esetben, ha az összes tagállam határellenőrzéseket vezet be. Abszolút értelemben azonban jól látható, hogy a kontinens összességében akkor jár a legrosszabbul, ha minden tagállam újra visszaállítja a belső határokat.