Quentin Skinner ed., Families and States In Western Europe,

Cambridge University Press, 2011

Quentin Skinner a University of London történész professzora által szerkesztett kötetben neves szerzők 7 nyugati állam családpolitikáját valamint a család ezekben a társadalmakban betöltött szerepét vizsgálják. A könyv több tanulmány mutat be, amelyek az Európában található családmodellek járják körbe. A szerzők alapvetően Hegelből és Hobbesból kiindulva a társadalom három alappillérét azonosítják. Ezek az állam, a civil társadalom és a család. Véleményünk szerint a nyugati történelem során ezek a pillérek folyamatos versenyben állnak, melyikük válik a társadalom valódi mozgatórugójává. Nagyjából a 17. századig, a modern nemzetállamok megjelenéséig, a család volt a legfontosabb szervező erő. A nemzetállamok megjelenésével egy időre ezt felváltották az államok, a családok azonban továbbra is erősek maradtak. A 19. században a liberális demokráciák megjelenésével az állam szerepe csökkent és a civil társadalom vált a legfontosabb erővé. Majd a második világháború után a jóléti államok megjelenésével ismét az állam vált a legfontosabb szervezővé. A jóléti intézkedéseknek köszönhetően azonban egyúttal a családok is megerősödtek. A 70-es évektől a jóléti államok lassú leépülésével ismét megfigyelhető, a civil társadalom megerősödése az állammal szemben. A szerzők szerint az állam meggyengülése a korszakban felerősítette a hagyományos családmodellek felbomlását is. Így a 21. század hajnalán megfigyelhető az állam és a családok meggyengülése, amely szerintük hosszú távon veszélyeztetheti a nemzetállamok fennmaradását is Európában. A fentebb említett folyamatok persze nem minden nyugati államban zajlottak le egyformán. Így a szerzők három modellt állítanak fel annak függvényében, hogy a család, civil társadalom és az állam hármasa egymással milyen összefüggésben létezik. Persze elismerik, hogy ezek a modellek nem teljesen homogének, és hogy az országok idővel átkerülhetnek egyik modellből a másikba.

Északi modell - erős civil társadalom     

A szerzők szerint a modell alapvetően az angolszász, illetve protestáns országokban erős. Ezekben az országokban a fejlett piacgazdaság alapvetően erodálta az állam szociálpolitikai szerepét. Ez pedig felgyorsította a családok meggyengülését és felbomlását is. A családok szerepe így jelenleg ezen országokban a legsérülékenyebb.  

• A holland társadalom hagyományosan igen megosztott vallásilag és politikailag. Ennek köszönhetően a protestáns és katolikus egyházak, illetve a politikai pártok szervezeteinek fontosabb társadalomszervező tevékenysége volt, mint az államnak vagy a családoknak. Érdekes elem azonban, hogy az országban az anyaszerepnek nagyon fontos szimbolikus funkciója van, így a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők aránya relatíve alacsony. Nagyon népszerű azonban a részmunkaidős foglalkoztatottság. Ez a szerzők szerint fontos szerepet játszott abban, hogy a családok erősebbek maradtak, mint mondjuk Nagy-Britanniában.

• Nagy-Britanniában a jóléti állam kiépülésével a második világháború után kifejezetten megerősödtek a családok. A 70-es évektől kezdődő neoliberális reformoknak köszönhetően azonban elindult a családok gyors erodálódása. Ez a szerzők szerint azért is érdekes, mert a reformot levezető konzervatív kormányok felismerték a család fontosságát és igyekeztek azt több eszközzel is megvédeni. Nem ismerték fel azonban, hogy a jóléti intézkedések súlyos megcsorbítása súlyosan gyengíti a családokat is. A szerzők azt is kiemelik azonban, hogy a jelenlegi konzervatív-liberális koalíció felismerte ezt és több családokat segítő jóléti intézkedést is bevezettek. Így a jövőben talán ismét megerősödhetnek a családok az országban.

• A szerzők szerint Írország katolikus ország révén különleges szerepet tölt be a modellben. Hagyományosan két államon kívüli intézményt volt jelentős az országban. A katolikus egyház, valamint a sportszervezetek, amelyek mindketten komoly társadalomszervező tevékenységet fejtettek ki. A katolikus egyház egészen a 90-es évekig nagyon erős szerepet játszott. Ennek köszönhetően az ír alkotmány a 90-es évekig nem ismerte a válás intézményt, valamint tiltották az abortuszt. A gyors gazdasági növekedésnek, illetve több a katolikus egyházat érő botránynak köszönhetően azonban az egyház jelentősége gyors csökkenésnek indult. A sportszervezetek azonban ma is erősek, a fiatalok 70 százaléka például ma is tagja legalább egynek. A szerzők szerint főként ezeknek a sport szervezeteknek köszönhetően a családok egyelőre erősebbek tudtak maradni Írországban, mint a modell másik két országában.

Közép-Európai modell – erős állam

A modell főként a kontinentális Európára jellemző és lényege, hogy az állam sikeresebben megőrizte erős társadalomszervező erejét. Ezekben az államokban úgy látják, hogy az államnak fontos szerepet kell játszania a családok megerősítésében. Ennek köszönhetően a szerzők szerint a családok kevésbé erodálódtak, mint az északi modell országaiban.

• Franciaországban a családnak nagyon fontos szimbolikus szerepe van. Miután a 19. században az ország elvesztette vezető pozícióját a kontinensen és népességszámban is lemaradt Nagy-Britanniától és Németországtól, sokan a családok megerősítésében és a népességszám-növelésében látták az ország ismételt felemelkedésének a kulcsát. A család azonban ma is nagyon fontos: Franciaország tartja fent például az egyik „legnagylelkűbb” családtámogatási rendszert a világon. A támogatások ráadásul univerzálisak, így a sokgyermekes gazdag családok is rengeteg támogatásban részesülhetnek. Emellett a gyermek számától függően nagyobb nyugdíj is jár, valamint kitüntetik a legalább 5 gyermeket szülő édesanyákat is. Ezen intézkedéseknek köszönhetően Franciaországban egyelőre növekszik a lakosság, és a szerzők szerint a francia családtámogatási rendszer az egyik legsikeresebb a világon. Megemlítik azonban azt is, hogy a bevándorló családok többségét nem sikerült megfelelően integrálni, ez pedig a jövőben komoly kihívás jelenthet az ország családpolitikájának.

• Németországban a bismarcki reformok óta szintén fontos szerepet szánnak az államnak a családok megerősítésében.  Ennek ellenére a szerzők szerint a 70-es évektől megfigyelhető, hogy a német családmodell kifulladt. A német családok egy jelentős része például nem vállal gyereket, így ha nem számoljuk a bevándorlást, már évtizedek óta fogy az ország lakossága. A kifulladás főként arra vezethető vissza, hogy a nagy politikai pártok sokáig nem vállalták fel a családok megsegítésének fontosságát. A jobboldal félt, hogy összekötik a náci Németországgal, amely szintén nagy hangsúlyt fektetet a családra, a baloldal pedig egyszerűen nem tartotta fontosnak a kérdést. A 2000-es évektől azonban megfigyelhető, hogy a német pártok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a kérdésre, így idővel megújulhat a német családmodell.

Mediterrán modell – erős család

A harmadik modell alapvetően a déli mediterrán országokban terjedt el. Itt a család a legerősebb szervező erő, a családi klientúrák átszövik az államot és a civil társadalmat egyaránt. Ezekben az országokban a legjellemzőbbek a nagy létszámú és többgenerációs családok.

• Olaszország a mediterrán modell legtipikusabb példája. Jellemzőek a többgenerációs nagycsaládok. Az olasz fiatalok maradnak szinte a legtovább a szüleikkel egy háztartásban, akik sokszor még mindig a nagyszülőkkel élnek együtt. A család itt nagyon erős, a legtöbb civil szervezetet, de még a pártokat is sokszor átszövik a családi kapcsolatok. A szerzők ennek igazolására a Berlusconi kormányzat számos korrupciós botrányát mutatják be, illetve példákkal szolgálnak arra is, hogy az országban még a katolikus egyház sem mentes a családi klientúraépítés problémája alól. Ez véleményük szerint korrupcióhoz vezet, illetve gyengíti az olasz demokrácia működését is.

• Spanyolországban főként a Franco-diktatúra évei miatt a család már nem tölt be annyira meghatározó szerepet, mint Olaszországban. A diktatúra bár támaszkodott a családokra, azzal hogy lerombolta a családi klientúra hálózatokat, valójában meggyengítette őket. Így Spanyolországban már kevésbé jellemző, hogy a nagycsaládok átszőnék a politikai és civil intézményrendszereket. A szerzők szerint ez a folyamat önmagában hasznos lenne, azonban a gyors gazdasági fejlődésnek és a katolikus egyház gyengülésének köszönhetően jelenleg gyorsan bomlik fel a spanyol családok többsége.

Konklúzió

A szerzők végül megállapítják, hogy nincs tökéletes modell. A család megerősítésében mind a civil társadalom, mind az állam fontos szerepet tölthet be. A legtöbb nyugat-európai család modell bukásában azonban jelenleg főként az játszik meghatározó szerepet, hogy az állam kivonult a családpolitikából. Így a jövőben szükséges, hogy az államok több erőforrással és nagyobb intenzitással vállaljanak szerepet a családok megerősítésében. Ebben pedig akár segítségükre lehet a civil társadalom is, például a sport szervezetek, ahogyan láthattuk Írország esetében is.