Jonathan H. Adler: How Not to Label Biotech Foods;

The New Atlantis, Summer 2012

Magyarországon is komoly vitát váltott ki a génmódosított élelmiszerek esetleges bevezetése. A jelenleg érvényben lévő európai tiltás könnyen hatályát veszítheti a TTIP bevezetése után. Az európai (így a magyar) gazdálkodók félnek, hogy versenyhátrányba kerülnek az ipari körülmények között előállított amerikai élelmiszerek miatt, a természetvédők a biodiverzitást veszélyeztető körülményként tekintenek a GMO-ra, a fogyasztók pedig az újfajta élelmiszerek élettani hatásai miatt aggódnak. Az Egyesült Államokban a ’90-es évek óta gyakorlat a GMO-élelmiszerek forgalmazása, megítélésük azonban a tengerentúlon is ellentmondásos.

A tájékoztatási kötelezettség jogi nehézségei

Az Egyesült Államokban a Food and Drug Administration (FDA) nevű kormányzati szerv felel az egyes élelmiszerek forgalombahozhatóságának ellenőrzéséért. Főszabály szerint, amit az FDA fogalomképes terméknek minősít, az minden egészségügyi előírásnak megfelel. A gyártók kötelesek ugyan feltüntetni az adott élelmiszer összetevőit, de arra vonatkozólag nincsen szabályozás, hogy a génmódosítás ténye is feltüntetendő-e. Amikor egyes tagállamok törvényileg szerették volna kötelezni a gyártókat, hogy jelezzék, ha az adott termék génmódosított, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága eltörölte a vonatkozó törvényt arra hivatkozva, hogy az FDA által jóváhagyott élelmiszerek megfelelnek az egészségügyi előírásoknak, viszont a feltüntetési kötelezettség azt sugallja, hogy a GMO-élelmiszerek egészségtelenebbek. Ez pedig versenytorzító hatással jár. A szerző kiemeli, nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozólag, hogy ezek az élelmiszerek káros mellékhatásokkal járnak. Ezért számos „GMO-mentes gyártó” azzal próbálkozott, hogy saját termékén a GMO-mentesség tényét tüntette fel, amely gyakorlatot viszont a módosított élelmiszereket előállító cégek támadták meg a bíróságon, arra hivatkozva, hogy „GMO-mentes” címke egészségesebb élelmiszert sugall, amire viszont nincs bizonyíték. Ezt az érvelést a bíróság elutasította, mivel az USA-ban az alkotmány első kiegészítése védi a szólásszabadsághoz való jogot, és a termékeken elhelyezett „matricák” is ezen védelem alá esnek.

Tudományos problémák

A GMO-élelmiszereket támogatók sokszor hangoztatják, hogy nincsen tudományos bizonyíték az ilyen termékek káros egészségügyi hatásaira. Az ellenzők viszont azzal érvelnek, hogy nem telt el elég idő ahhoz, hogy ezeket a hatásokat kimutathassuk. Generációk sorát kellene vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen egy-egy termék élettani hatása. A bizonyíthatóság problémái a fogyasztói tájékoztatás kérdéskörét is érintik. A támogatók szerint – bizonyítékok híján – a kötelező tájékoztatás indokolatlanul rontja a GMO termékek megítélését, az ellenzők szerint viszont – alaposabb vizsgálatok hiányában – a fogyasztóknak joguk van tudni a termék eredetét. Jó példa erre a mesterséges hormonokkal kezelt tehenek esete. Az eljárás során mesterséges bovin szomatotropin (rBST) hormont juttatnak a tehenek szervezetébe, így növelhető az állatok tejleadási kapacitása és egységesíthető a napi tejhozam. Az ilyen eljárással előalított tejet az FDA fogyasztásra alkalmasnak minősítette, mivel nem talált kimutatható különbséget a hagyományos és a módosított tej között. A mai tudományos berendezések azonban nem is képesek megkülönböztetni a mesterséges és természetes hormonokat a tejben. Ennek az érvelésnek a mentén hagyta jóvá az amerikai bíróság a hagyományos tejgyártók azon kérését, hogy hadd tüntessék fel termékeinek a mesterséges eljárás hiányát. Ellenkezőleg járt el a grémium viszont a génmódosított lazacok esetében. Mivel az FDA szerint nincs különbség a hagyományos lazac és a génmódosított (felnőtt kort hamarabb elérő) lazac között, ezért – a bírósági döntés értelmében – a gyártóknak nem kötelező feltüntetni a termékük származásának körülményeit.

Gazdasági vonatkozás – önkéntes tájékoztatás

Könnyű belátni, hogy a kötelező vagy önkéntes tájékoztatás kérdése hatással van a gazdasági versenyre. Egy élelmiszer csomagolásán feltüntetett címke üzenetet hordoz: hogy ez a termék jobb/rosszabb, mint a többi. A szerző szerint ezen megfontolások mentén kellene kidolgozni az átfogó szabályozást a fogyasztói tájékoztatásra vonatkozólag is. Adler úgy véli, az önkéntes tájékoztatás a célravezető, emellett jogilag kevésbé aggályos is. Számos olyan csoport létezik, akik vallási vagy etikai megfontolásokból szeretnék tudni, milyen körülmények között állították elő azt a terméket, amit megvásárolnak. Az izraelita és muszlim vallásúak számára fontosak az olyan élelmiszer-feldolgozási szabályok, amiket az FDA nem kezel prioritásként. Mégis számos cég dönt úgy, vállalva a plusz költségeket, hogy kóser élelmiszert állít elő. Ez számukra üzletileg jövedelmező, mivel biztos vevőkört alakítanak ki a vallásos emberek között. Másik hasonló példa az olyan ruhaipari vállalatok esete, akik termékeiken feltüntetik az adott ruha származását. Így biztosítják vásárlóikat, hogy a gyártás során nem alkalmaztak távol-keleti gyermekmunkásokat. Adler felhívja a figyelmet arra, hogy a GMO-kritikus fogyasztók jóval nagyobb közösséget alkotnak, mint a kóser szabályokat követők vagy a jogvédő ruhavásárlók. Ezért a földművelők és az élelmiszeripari vállalatok számára jelentős versenyelőny lehet, ha ennek a széles közönségnek az igényeit próbálják meg kielégíteni termékeikkel.