Andrea Pin: Religions, National Identities, and the Universality of Human Rights,

Oxford Journal of Law and Religion, Vol. 3, No. 3 (2014), pp. 419–439

Andrea Pin, a University of Padua oktatója tanulmányában az egyetemes emberi jogok, a vallás és a bevándorlók beilleszkedése közötti kapcsolatot vizsgálta. Európa nyugati felén számos olyan bevándorló közösség alakult, amelyek csak részben vagy egyáltalán nem akarnak azonosulni a fogadó országok kultúrájával: nem alakul ki bennük az „őslakosokéval” közös identitás. Ezek a csoportok gyakran vallási közösségek formájában, vagy vallási alapon különülnek el, ezért a vallásosság nagy szerepet játszat a kívülmaradás és az integráció folyamatában egyaránt. Pin szerint ez azért is fontos megállapítás, mivel az egyetemes emberi jogok eszméje szerinte is vallásos eredetű: keresztény eszmék szekularizációján alapszik. Pin emlékeztet, maga a „katolikus” kifejezés is „egyetemest” jelent. Ez a fajta univerzalitásra törekvő igény megjelenik az emberi jogi mozgalomban is.

Az egyetemesség igénye gyengíti a helyi identitást

A legtöbb nyugat-európai ország alkotmányában az egyetemes emberi jogok mentén próbálja definiálni magát. Ez azonban számos problémát okoz a bevándorlóknak, akik azonosulni szeretnének a társadalom többi részével. Az univerzális jogok ugyanis jellegüknél fogva igyekeznek függetlenek maradni a helyi sajátosságoktól. Egyaránt érvényesülniük kell Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Magyarországon, a Távol-Keleten. Az egyetemes emberi jogokon alapuló öndefiníció tehát nélkülöz minden nemzeti karaktert, amely a fogadó országot részletesen leírná. A bevándorlók tehát semmi olyan nemzeti, vagy regionális karakterrel nem találkoznak állampolgári ismeretek címén, amely elméletben különbözik akár attól a helytől, ahonnan származnak. Hiszen az emberi jogoknak elvben az egész bolygón egyformán kellene érvényesülniük.

A helyi identitás az integráció kulcsa

Pin szerint ahhoz, hogy sikeresen integráljuk a bevándorlókat a fogadó ország társadalmába, meg kell ismertetni őket az ország sajátos karakterével és hagyományaival. Ez segíti az újonnan érkezőket abban, hogy megleljék azokat az értékeket, amelyek mentén közösséget alkothatnak a társadalom többi tagjával.

Az egyetemes emberi jogok vallási eredete

Tanulmányában a szerző emlékeztet, az egyetemes emberi jogok eszméje elsősorban európai találmány, azon belül is több szempontból a kereszténységben gyökerezik. A középkori egyház többször töltötte be a nemzetek fölötti jogszolgáltató szerepét, hasonlóan a mai Emberi Jogok Európai Bíróságához (ECtHR), illetve az egyház tanításai és morális erőírásai elvben minden hívőre egyformán vonatkoznak. A katolikus egyház egyetemességre törekvő igénye tetten érhető az emberi jogok hasonló felfogásában. Ez a pont azért is lényeges, mivel az integráció egyik gátló tényezője éppen vallásos jellegű. A bevándorlók, amikor ideérkeznek, egy lecsupaszított hagyomány jelenkori lenyomatát ismerik meg, de nem érintkeznek azzal az évszázados kulturális hagyatékkal, amely a mai Európát meghatározza.

Az egész megismerése a sajátosságokon keresztül

Pin szerint ezért az alkotmányokban szereplő öndefinícióknak jobban ki kellene térniük a nemzeti karakterekre. Illetve egy adott ország közbeszédében is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az ország hagyományainak bemutatására. Úgy gondolja, hogy az európai univerzalizmus – legyen az keresztény vagy emberi jogi – csak a helyi sajátosságokon ismerhető meg igazán. A kultúrával való azonosulás első lépcsője nem egy elméleti, absztrakt deklaráció kell legyen, hanem olyan helyi jellegzetességek, amelyek az „őslakosok” öndefiníciós készletét is adják.

Ezáltal az újonnan érkezettek nem csak a „késztermékkel” ismerkedhetnek meg, hanem elsajátítják azt a speciális európai hagyományt, ami a befogadó országokat létrehozta és befogadóvá tette. Értékként tekinthetnek azokra az egyetemes eszmékre, amelyek számukra is helyet teremtenek az európai országok társadalmában.

Kultúra befogadókból kultúra alakítók

A kulturális hagyománnyal való megismerkedés plusz előnyökkel is jár. Mihelyst a bevándorlók megismerkednek az európai szellem- és jogtörténettel, képesek lesznek részt venni abban a kulturális eszmecserében, amely meghatározhatja Európa jövőjét. Így esély nyílik arra, hogy a bevándorlók (alakítva a befogadó ország kultúráját) és az őslakos európaiak közösen alakítsák ki az együttélés szabályait.