BREXIT NAPLÓK V. - Megakasztja-e a Lordok Háza a Brexitet?
SZÁZADVÉG ÖTLETMŰHELY
„Se magamat, sem az olvasót nem fárasztom annak részletes meghatározásával, hogy voltaképpen mi is a művészi ötlet. A neve értelmezi is. Ahogy a természetben két felhő találkozása, amiből villám csap ki, a mindennapi életben az acélnak kovakőre koccanása, ami szikrát ugrat, akként a művészetben is látszólag össze nem tartozó minőségek ütközése, pólusok érintkezése, melyből egy előre nem látott jelenség ugrik elő. Ez a jelenség akkor kap polgárjogot a művészet világában, ha a bennünket ért meglepetés tovább működik tudatunkban, hatással van ránk, tehát tágasabb térben érvényesül, mint az ötlet maga.”
(Örkény István: Az ötlet szerepe korunk művészetében)
A fenti idézet az ötlet hatásmechanizmusának zseniális leírása. Az ötlet azonban nem csak a művészeti alkotás kiindulópontja. A politikától a gazdaságon át, egészen a jogtudományig, valamennyi társadalomtudományi területen ez az egyetlen formula, amely teremtő erővel bír. Jelen felülettel célunk: ötletet keresni, gondolatokat találni és vitákat bemutatni, olyanokat, amelyek itthon kevéssé részei a közbeszédnek, amelyek újszerű megközelítéseket alkalmaznak, amelyek gordiuszi csomókat vágnak át, és mindenekelőtt amelyek segítenek eligazodni a világ körülöttünk zajló eseményeiben. Minden pátosz nélkül – nem elégszünk meg az elénk táruló kínálattal, keressük a villámokat és a szikrákat!
Kérjük, tartsanak velünk!
Orbán Balázs
kutatási igazgató
Az igazság nyomában – hogyan bírálják el a menekültügyi kérelmeket Franciaországban
Egy francia kutató tanulmányában azt vizsgálta, hogy milyen jellegű gyakorlat mentén ítélnek meg egyes menekültügyi kérelmeket Franciaországban. Bár az eljárás jogi keretrendszere adott és sok szempontból meghatározó, a szubjektív elemek kiküszöbölhetetlenek. A szerző tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy az elbírálás legfontosabb szempontjává az vált, mennyire „hihető” az adott kérelmező háttértörténete, és hogy bírálói szubjektív megítélése szerint mennyire tűnik őszintének az adott személy.
A migráció fegyvere – a tömeges népvándorlás mint a politikai nyomásgyakorlás eszköze
Egy amerikai kutató tanulmányában azt vizsgálta, használható-e a migráció jelensége a nyomásgyakorlás eszközeként a nemzetközi politikában. A szerző több mint 70 olyan esetett azonosított 1951 óta, amikor egyes államok azért kezdeményezték, támogatták vagy csak használták ki a nemzetközi migrációt, hogy a célországokkal szemben kedvező pozícióba kerüljenek a nemzetközi politika színterén. A szerző vizsgálatai során azt is megállapította, hogy a liberális demokráciák könnyebben manipulálhatóak migrációs folyamatok mentén, kiváltképpen, ha az adott demokrácia még frissnek mondható az adott országban.
Oroszország nemzetközi befolyásának visszaszerzése az arab felkelések által
Egy török professzor, azt vizsgálta meg, hogyan hatottak az arab felkelések – ezen belül is főképpen a szíriai válság – Oroszország nemzetközi befolyására, különösen azt figyelembe véve, hogyan próbálta meg Oroszország visszaállítani nagyhatalmi státuszát. Az arab felkelések, mind regionális mind globális szinten éreztették hatásukat, és arra kényszerítettek sok helyi és nemzetközi politikai szereplőt, hogy felülvizsgálják közel-keleti politikájukat, valamint meghatározzák melyik oldalon állnak a felkelések hullámaiban. A tanulmány írója megállapította, hogy bár az arab felkelések negatív hatással voltak Oroszország bevételeire a közel-keleti térségben, a felkelések Oroszország törekvéseit szolgálták abban az értelemben, hogy sikerült nagyhatalmi státuszát helyreállítania, anélkül, hogy súlyos károkat okozott volna a Nyugattal való kapcsolataiban.
A széles tömegek is helyet követelnek a nemzeti identitásról szóló vitákban
Egy német kutató tanulmányában azt vizsgálta, hogy miként alakulhat át a nemzeti identitásról szóló diskurzus. A klasszikus elméletek szerint a politikai elit az, amely a társadalmi viták irányát alapvetően meghatározza. Az olyan széles rétegeket foglalkoztató kérdéseknél azonban, mint a nemzeti identitás, a folyamat legalább kétirányú. Azaz az átlagpolgárok is részeseivé válnak a nemzeti identitást meghatározó diskurzusnak. Egy konkrét esettanulmányon, Thilo Sarrazin nagy vihart kavaró könyvét övező vitán keresztül arra a megállapításra jutott, hogy megfelelő pozícionálással a szélesebb tömegek is hatással lehetnek a politikai elit álláspontjára.
Milyen esetben hátrál ki az USA az autoriter rezsimek mögül?
Két amerikai professzor az Egyesült Államok által hozott döntéseket vizsgálta, hogy felmérjék, mik azok a szempontok, amelyek mentén az egyik gazdasági függőségben lévő országban támogatják a helyi erős embert, míg a másik országban a demokrácia előmozdítására törekszenek. A szerzők az 1978-as és 1986-os fülöp-szigeteki Marcos-uralom válságának esetét, valamint az 1987-es dél-koreai Chun-uralom válság esetét tanulmányozták. Elemzésük során megállapították, hogy az Egyesült Államok kormányzata csak azokban az esetekben hátrál ki az általuk korábban támogatott autokratikus rezsimek mögül, és próbál meg lépéseket tenni a szabad választások, demokrácia előmozdítása érdekében, amikor az adott rezsimet hazai krízis fenyegeti, illetve az ellenzéki elit nem rendelkezik az „amerikai modellel” szembeni egyéb hiteles alternatívával. Megjegyezték azonban azt is, hogy az arab világban, ahol a mai napig is rendelkeznek egy „amerikai modellel” szembeni alternatívával (pl. iszlámizmus), nem feltétlenül működik ez a mechanizmus, így további szempontokat is figyelembe kell venni.
Kellenek-e választás előtti közvélemény-kutatások?
Egy belga és egy norvég szakember tanulmányukban a választások előtti időszakban megjelenő közvélemény-kutatásokkal kapcsolatos félelmeket vizsgálták meg. Beleértve azt, hogy vajon tényleg egyre több politikai csoport támogatja-e a felmérések tilalmát a választásokat közvetlenül megelőző időszakban, és ha igen, miért. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a közvélemény-kutatás hatásainak érzékelése és a közvélemény-kutató pontossága megmagyarázhatja-e a közvélemény-kutatás betiltását célzó igényeket. Eredményeiket a belga, holland, svéd és norvég parlament tagjaival és politikai újságírókkal készített interjúkra alapozták. Bár ebben a négy országban jelenleg nincsenek a közvélemény-kutatások embargójára vonatkozó intézkedések, a két szakember megállapította, hogy a választások előtti időszakban a politikusok tiltanák a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalát mind a négy országban, igaz, különböző mértékben.
A multikulturalizmus kritikája
A multikulturalizmus eszméjét az elmúlt években komoly kritikák érték. Egy indiai származású brit író tanulmányában a multikulturalizmus politikájának a bukását vizsgálja. Véleménye szerint a multikulturalizmus alapvetően nem az egyenlő jogok megadásáról szólt, hanem a többségtől való különbözőség jogának az elismeréséről. A bevándorlóknak azonban nem az volt a célja, hogy őket etnikai hovatartozásuk vagy vallásuk miatt külön kezeljék a többségi társadalomtól, hanem pontosan az, hogy ugyanolyannak kezeljék őket. Ez azonban nem történt meg, a pozitív diszkrimináció pedig akadályozta az integrálásukat. A multikulturalizmusban az egyenlőség már nem azt jelenti, hogy az embereknek egyenlő jogaik vannak etnikai, vallási, vagy meggyőződésbeli különbözőségeik ellenére is, hanem azt, hogy éppen ezek miatt lehetőségük van plusz jogok megszerzésére.
Az átláthatósági indexek problémái
A különböző átláthatósági (transparency) indexek általánosan elfogadott fokmérőivé váltak a kormányzati teljesítmény és a demokrácia nemzetközi mérésének. Három amerikai professzor tanulmányában azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi átláthatósági indexek többsége meglehetősen szubjektív, és csak korlátozottan alkalmazható tudományos munkák alátámasztására. A kizárólag a médiaszabadságot és pluralizmust vizsgáló indexek helyett/indexeket kiegészítendő egy gazdasági átláthatóságot vizsgáló indexre is javaslatot tesznek. Véleményük szerint, amíg nem történik meg objektívebb átláthatósági mutatók kialakítása, addig kifejezetten kontraproduktív lehet a jelenlegi mutatók használata.
Iszlám Állam: a Nyugat félrekezeli a helyzetet
Egy francia újságíró több hónapot töltött el az Iszlám Állam fogságában mielőtt 2014. április 18-án kiszabadították. A franciaországi terrortámadásokat követően megjelent könyvében igyekszik rámutatni azokra a hibákra, amelyeket a nyugati világ a terrorszervezettel szemben vívott harcban elkövet. Könyvének „Comprendre l’Etat islamique” („Megérteni az Iszlám Államot”) című fejezete segít áttekinteni a szervezet kialakulásának és terjedésének okait. Az alábbi összefoglalóból az is kiderül, a radikális iszlamisták hogyan használják fel a globalizáció vívmányait a Nyugat ellen, s hogyan csábítják soraik közé a francia fiatalokat.
A demokratikus politikai vezetés sajátosságai
Egy portugál kutató tanulmányában azt vizsgálta, hogy miként hatottak a 20. század politikai tapasztalatai és a 21. század technológiai fejlődése a politikai vezetés gyakorlatára. A szerző alapvetően kettő tendenciát állapított meg: egyrészt a demokratikus intézmények megerősödése a személytelen/technokrata vezetéstípust preferálja, másfelől az újszerű telekommunikációs eszközök térnyerésével a választók inkább személyi adottságok miatt (karizma, hitelesség) szavaznak egy-egy pártra, mintsem pártprogramok alapján. Ezért a modern demokratikus vezetőknek folyamatosan egyensúlyozniuk kell ezek között az egymást kioltó tényezők között úgy, hogy közben egyszerre őrizzék meg támogatottságukat és cselekvőképességüket.
Miért bukik el a kormányzat oly sokszor?
Az államiság szerepével foglalkozó cikkeink között korábban bemutattunk egy nagy állam mellett érvelő álláspontot. Jelen cikkünkben pedig az erős állam libertariánus kritikáját járjuk körül. Egy amerikai professzor könyvében az egyesült államokbeli kormányzati intézkedések sikeresességét kutatja. Arra a megállapításra jut, hogy ezen intézkedések döntő többsége nem jól működik és így nem megfelelő hasznot nyújt a társadalom számára. Több száz kormányzati intézkedést megvizsgálva arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államokban az állami intézkedések szinte eredendően kudarcra vannak ítélve. Amellett, hogy vannak társadalmilag hasznos kormányzati intézkedések, könyvében egy sajátos amerikai perspektívából részletekbe menően azt veszi végig, hogy mi akadályozhatja a kormányzati közpolitikai lépések sikerességét.
Az erős állam a változás motorja
A Századvég Ötletműhely korábban több cikkben is foglalkozott az állam szerepének átalakulásával. Ezen téma mentén haladva két markánsan eltérő vélemény jelentetünk meg egyesült államokbeli kutatóktól. Jelen cikkünkben a nagy állam melletti érveket ismertetjük, soron következő írásunkban pedig az éjjeliőr állam koncepciójával foglalkozunk. Egy erős állam mellett érvelő amerikai közgazdász szerint hamisak azok a neoliberális tézisek, amelyek azt állítják, hogy a kis állam a gazdasági virágzás legfontosabb előfeltétele. Sőt, a nagyobb állami szektorral és állami kiadásokkal rendelkező országok gazdasági növekedése és termelékenysége általában jobb. Így a fejlett nyugati országokat vizsgálva arra a megállapításra jut, hogy az aktív állami szerepvállalás elengedhetetlen egy ország sikerességéhez. A krízishelyzetekben és a nagy társadalmi és gazdasági átalakulások során a legfontosabb változások elsődleges előmozdítója mindig is az állam volt.
Poszt-liberális demokrácia: merre tart a nyugat?
Egy amerikai kutató tanulmányában azt vizsgálta, merre tartanak a nyugati demokráciák, különösen a 2008-as gazdasági válság utáni változások tükrében. Véleménye szerint a technológia változások, a választói magatartás megváltozása és az új politikai szereplők megjelenése (a hagyományos politikusok és intézmények mellett), számos változást idéztek elő a demokráciák belső működésében. Ezek a változások azonban sokszor egymástól függetlenek, nem feltétlenül üdvösek és nem adnak egységesen alkalmazható demokráciamodellt. A tanulmány szerint viszont ezekből az elemekből épül majd fel a következő időszak nyugati politikai keretrendszere, amit a szerző poszt-liberális demokráciának hív.
A profitmaximalizálás és a közjó az állam szerepvállalásával egyszerre megvalósítható
A vállalatok stratégiáit elemző szakértők széles körben állítják, hogy az állami tulajdonú cégek, nagyvállalatok sokkal kevésbé képesek a hatékony működésre. Ebből kifolyólag pedig versenyképességük szintje is alacsonyabb a magánvállalatokéhoz képest. Legtöbbször azzal érvelnek, hogy az erős állami kontroll miatt olyan stratégiai és menedzsmentet érintő döntéseket kell hozniuk, amelyek inkább kedveznek a kormányok politikai és szakpolitikai céljainak, és háttérbe szorítják a hatékonysági illetve profitmaximalizálási vállalati logikát. Egy észt kutató azonban úgy véli, hogy ez a megközelítés részint túlságosan leegyszerűsítő, részint nem helyes. Véleménye szerint a kormány és az állami vállalatok közötti kapcsolatok lényegesen dinamikusabbak. Éppen az állam szerepvállalásával létrehozható egy olyan egyensúlyi állapot, ahol a piaci világ működési logikája mellett bizonyos hosszú távú szakpolitikai célokat is támogatni tud az adott vállalat, miközben a hatékonyság nem szerved csorbát.
A jobboldali radikális pártok kormányzásának mérlege
Két holland professzor tanulmányában a jobboldali radikális pártok választási szereplését és kormányzati tevékenységét vizsgálja. Megállapításaik szerint a radikális pártok népszerűsége általában csökken kormányra kerülésük után, attól függetlenül, mennyire voltak képesek sikeresen megvalósítani programjukat. A szerzők kutatásából az is kiderül, hogy a jobboldali radikális pártokat tartalmazó kormánykoalíciók alapvetően instabilak, illetve hogy ezek a pártok hajlamosabbak a szétszakadásra.
