BREXIT NAPLÓK V. - Megakasztja-e a Lordok Háza a Brexitet?
SZÁZADVÉG ÖTLETMŰHELY
„Se magamat, sem az olvasót nem fárasztom annak részletes meghatározásával, hogy voltaképpen mi is a művészi ötlet. A neve értelmezi is. Ahogy a természetben két felhő találkozása, amiből villám csap ki, a mindennapi életben az acélnak kovakőre koccanása, ami szikrát ugrat, akként a művészetben is látszólag össze nem tartozó minőségek ütközése, pólusok érintkezése, melyből egy előre nem látott jelenség ugrik elő. Ez a jelenség akkor kap polgárjogot a művészet világában, ha a bennünket ért meglepetés tovább működik tudatunkban, hatással van ránk, tehát tágasabb térben érvényesül, mint az ötlet maga.”
(Örkény István: Az ötlet szerepe korunk művészetében)
A fenti idézet az ötlet hatásmechanizmusának zseniális leírása. Az ötlet azonban nem csak a művészeti alkotás kiindulópontja. A politikától a gazdaságon át, egészen a jogtudományig, valamennyi társadalomtudományi területen ez az egyetlen formula, amely teremtő erővel bír. Jelen felülettel célunk: ötletet keresni, gondolatokat találni és vitákat bemutatni, olyanokat, amelyek itthon kevéssé részei a közbeszédnek, amelyek újszerű megközelítéseket alkalmaznak, amelyek gordiuszi csomókat vágnak át, és mindenekelőtt amelyek segítenek eligazodni a világ körülöttünk zajló eseményeiben. Minden pátosz nélkül – nem elégszünk meg az elénk táruló kínálattal, keressük a villámokat és a szikrákat!
Kérjük, tartsanak velünk!
Orbán Balázs
kutatási igazgató
A politikai tudatosság befolyásolja a választók morális értékítéletét
A politikusok és a politikai elit számára különösen fontos annak megértése, hogy a választópolgárok értékítéletét milyen tényezők befolyásolják. Annak megértése, hogy milyen cselekedeteket támogatnak vagy ítélnek el választók, elengedhetetlen a politikai sikerhez. A morális ítéletalkotás mozgatórugói azonban annyira összetettek, hogy kevés kutatás tette azt eddig saját tárgyává. Két brit kutató a politikai pszichológia segítségével próbálta megérteni, mik azok a kategóriák, amelyek mentén a választók megítélik a politikusok viselkedését vagy tetteit. Összességében elmondható, minél inkább járatos egy választó a politikai kérdésekben (azaz mélységében képes átlátni egy problémát), értékalkotása is annál árnyaltabb lesz.
A gazdasági fejlődés titka: Hatékony és innovatív állami szerepvállalás
Dani Rodrik, a princetoni Institute for Advanced Study professzora, tanulmánykötetében a globalizáció jelenségét elemzi. Arra keresi a választ, miként kerülheti el egy ország, hogy a globalizált piacgazdaság perifériájára sodródjon. A neves közgazdász a kelet-ázsiai országok látványos eredményeiből kiindulva megállapítja, a globalizáció korában azok az országok képesek fejlődni, amelyek nemzeti sajátosságaikat figyelembe vevő, önálló gazdaságpolitikai megoldásokhoz folyamodnak. A nemzetközi pénzügyi szervezetek által unortodoxnak titulált intézkedések sikerre vezetnek, amennyiben az országot irányító kormányzat eltökélt a gazdasági fejlődés mellett, és képes innovatív módszerek segítségével, megfelelően beavatkozni a gazdaságba.
Akkor volt sikeresebb egy ország rendszerváltoztatása, ha a nemzeti szempontok voltak a középpontban
A közép-kelet európai országok 25 évvel ezelőtt kezdték meg felzárkózásukat a nyugati világ felé. A folyamat nagy várakozással indult, azonban – mint általában – a megvalósítás sokszor eltér az előre meghatározott úttól. Egy román kutató több forgatókönyvet vázolt fel az elmúlt 25 év eseményének értelmezésére. Teszi ezt egyrészt azért, hogy az esetleges hibákat ki lehessen javítani, másfelől mintát akar kínálni más térségek felzárkózni vágyó államainak, hogy mik a kelet-európai átmenet tanulságai. Szerinte elsősorban azok az országok voltak sikeresek a felzárkózásban, amelyeknél a nemzeti szempontok súllyal estek latba. Másik érdekes megállapítása, hogy a liberalizmus csak ott tudott sikereket elérni, ahol a nacionalizmus ismertetőjegyeit is magára öltötte.
Értékelők értékelve
A közéletben és a tudományos világban is megnövekedett a politikai elemzők, választási szakértők véleményének fontossága. A választási szakértői elemzések és vélemények azonban sok esetben jelentős mértékben eltérnek egymástól. Egy ausztrál kutatás a választások tisztaságával kapcsolatos felmérésen keresztül, több mint 800 politikai szakértő válasza alapján vizsgálta az eltérések okait. Ennek eredményeként megállapították, hogy az egyszerűbb összefüggések és a ténykérdések (pl. várható választási részvételei arány) esetében a szakvélemények közelítenek egymáshoz, míg a komplexebb, értékítéletet tartalmazó kérdések (választások tisztasága) esetében széttartóbbak. Egyértelműen megállapítható, hogy az elemzések közötti eltéréseket befolyásolja a szakértők politikai orientációja, valamint az is, hogy mely kultúrkör, például a nyugati vagy a keleti politikai kultúra szerint gondolkodnak-e. A polarizáltabb politikai rendszerekben, illetve ott, ahol kevésbé érvényesülnek a demokratikus értékek, sokkal széttartóbbak az elemzői vélemények is.
Az állam mint tulajdonos új megközelítésben
A kínai gazdaság jelenleg a második legnagyobb a világon, minden szakember számára példaértékű fejlődése, sajátos szerkezete gyakorlati kritikája a neoliberális elméleteknek. Az állami tulajdonban álló vállalatok szerepe jelentősen befolyásolta az elmúlt három évtized sikereit, amely leginkább a 2008-as pénzügyi recesszió során mutatkozott meg. A kínai gondolkodás szerint a szabályozott piacok, a kulcságazatokban – mint amilyen az energiaszektor, nehézipar, közlekedés, gabonatermelés – való jelentős kormányzati jelenlét az állami vállalatokon keresztül bizonyította, hogy ez is egy sikeres közgazdasági gondolkodásmód, amelynek középpontjába a nemzetgazdaság biztonsága és a hosszú távú stabilitás áll. A nyereséges gazdálkodás ugyanis összeegyeztethető a társadalmi felelősségvállalással. Ugyanakkor azt is elismerik, hogy az óvatos és megfontolt liberalizáció, illetve dereguláció pedig szintén hasznos lehet más, nem stratégiai szektorokban (telekommunikáció, kézműipar).
Trendek által szorítva: erősödő elnöki hatalom, kevesebb politikai kontroll
A Századvég Ötletműhely korábban több cikkben foglalkozott az Egyesült Államok jövőbeli helyzetével. Az eddigiekben az USA előtt álló nemzetközi kihívásokat vizsgáltuk: a sorozat első cikkében Yanis Varoufakis görög pénzügyminiszter az Egyesült Államok súlyának csökkenését jósolta, míg Josef Joffe német kutató egyszerű mítosznak nevezte az USA hanyatlásáról szóló narratívákat. A külpolitikai szempontokon túl Bruce Ackerman világhírű amerikai alkotmányjogász az Egyesült Államok mint politikai rendszer legújabb (válság)jelenségeit vizsgálta. A szerző általánosan ismert alapállásból, az amerikai szabadságkoncepció védelmében, kritizál egy olyan jelenséget – az elnöki hatalom megerősödését –, amely a világ számos demokráciájában megfigyelhető.
Az Egyesült Államok bukásának mítosza, vagyis a hanyatlásizmus napjainkban
Az Egyesült Államok szerepével foglalkozó sorozatunk második cikkében Josef Joffe könyvét mutatjuk be, amelynek fő állítása szöges ellentétben áll az első cikkben tárgyalt Yanis Varoufakis görög pénzügyminiszter könyvében megfogalmazott véleménnyel. A német származású akadémikus szerint az Egyesült Államok vezető szerepe hosszú távon is megmarad. Kétségtelen, hogy Brazília, Oroszország, India és Kína, vagyis a BRIC-országok növekedése lenyűgöző. Azonban gazdasági rendszerük számos strukturális problémával küzd, így valójában nem képesek az Egyesült Államok teljesítményét meghaladni. Az USA gazdaságának növekedési üteme alacsonyabb, azonban gazdasága lényegesen fejlettebb, versenyképesebb, mint kihívóié. Így vezető pozíciója az elkövetkezendő évtizedekben sem kérdőjeleződik meg.
Az Egyesült Államok vezette világgazdasági rendszer alkonya
A 2008-as gazdasági világválság óta egyre élesebb vita alakult ki a nemzetközi akadémiai életben az Egyesült Államok jövőben betöltött szerepéről. A Századvég Ötletműhely ebbe a vitába kíván betekintés adni, három eltérő szemléletű cikk publikálásával. Első cikkünk szerzője Yanis Varoufakis, jelenlegi görög pénzügyminiszter, aki az Egyesült Államok mint globális vezető hatalom hanyatlását vizionálja. Második cikkünk szerzője, Josef Joffe német akadémikus azonban csak egy jól felépített mítosznak látja az Egyesült Államok hanyatlását. Végül harmadik cikkünk szerzője, Bruce Ackermann amerikai alkotmányjogász, inkább az Egyesült Államok belpolitikai folyamataira koncentrálva, sokakat talán meglepve a demokrácia hanyatlását vizionálja az országban.
A jótékonykodás mérhetősége
A Charities Aid Foundation (CAF) öt éve vezette be és alkalmazza a World Giving Indexet (WGI), azaz a Világ Jótékonysági Indexet. Ezen keresztül hasonlítják össze, hogy az egyes országokban miként alakul az adományozás, az önkéntes munka és az idegeneknek való segítségnyújtás lakossági aránya. Az CAF célja ezzel elsősorban az, hogy felhívja a lakosság figyelmét arra, miként lehetne növelni a világon a jótékonykodás mértékét. A G20 országok közül mindössze 5 szerepel a WGI Top 20-as listán, tehát önmagában a jólét nincs összhangban a jótékonykodással, sőt, 11 G20 ország nem is szerepel az első 50 helyezett között. Ennek következtében megállapítható, hogy a társadalmi és kulturális hagyományoknak is jelentős kihatása van az emberi kapcsolatokra és a segítségnyújtásra. Az összesített eredmények szerint a világranglistát vezető országokban, az USA-ban és Mianmarban, a lakosság 64 %-a jótékonykodott a vizsgált időszakban. Magyarország a középmezőnyben szerepel, a 72. helyen, megelőzve a környező országokat és néhány G20-ba tartozó országot is. A legjobb eredményünk az adományozás (62. hely és 24 %), a legrosszabb az önkéntes munka (104. hely és 12 %) területén született.
Ukrajnai konfliktus: az EU külpolitikája átalakításra szorul
Egy brit kutató állítása szerint az Európai Uniónak is komoly szerepe volt az ukrajnai konfliktus kitörésében. Úgy véli, hogy a tavaly januárban elindult kormányellenes tüntetéseket megelőzően már számos olyan strukturális problémával küzdött a közös európai külpolitika, amelyek kvázi önbeteljesítő jóslatként tették cselekvés és gyors válaszok megadására képtelenné az Európai Uniót. A szerző a Keleti Partnerség elemzésén keresztül igyekszik alátámasztani azt a felvetését, hogy az ukrajnai konfliktus mögött nem két élesen szembenálló hatalmi blokk geopolitikai egymásnak feszüléséről van szó. Hanem sokkal inkább arról, hogy az Európai Unió nem tudta megfelelő mértékben magához vonzani Ukrajnát, és a feszültségek felerősödésre majd a konfliktus kitörésére nem tudott elég gyors választ nyújtani. Ennek megfelelően az EU külpolitikája és különösen a Keleti Partnerség reformja elkerülhetetlen.
Mit várnak el a választók a képviselőiktől?
Két angol kutató tanulmányában azt vizsgálja, mit várnak el a brit szavazók választott parlamenti képviselőiktől. A pártpreferencián túl olyan szempontokat is vizsgáltak, mint hogy mennyiben szólal fel egy képviselő saját pártjával szemben, mennyi politikai tapasztalata van, milyen nemű vagy mennyire foglalkozik helyi ügyekkel. Bár ezen tulajdonságok megítélése egyértelműnek tűnhet, érdemes alaposabban megvizsgálni őket. Kézzel fekvőnek tűnik, hogy képviselői önállóság például fontos erény, a sokat ellenkező képviselők viszont „okoskodó figuráknak” tűnhetnek a választók számára. A parlamenti tapasztalat sem feltételen perdöntő, a friss politikusok bejuttatása a parlamentbe hasonló súllyal esik a latba, mint az öreg rókák tapasztalata. Összességekben elmondható, hogy a szélsőséges személyiségek és attitűdök kevésbé nyerik el a választók tetszését. A helyi érdekek képviselete viszont minden választó számára kiemelt jelentőséggel bír.
Kis országokban állami szerepvállalás nélkül nincs versenyképes felsőoktatás
A globalizáció a felsőoktatási intézményeket sem hagyta érintetlenül, a világ legbefolyásosabb egyetemei ma már nem csak a hazai elismerésért és hallgatókért küzdenek, hanem a nemzetközi sikerekért és a külföldi hallgatókért is. Egy portugál professzor egy svájci és egy portugál egyetem példáján igyekszik bemutatni, hogy a kis és közepes országok számára egy nemzetközileg sikeres egyetem felépítése csakis állami szerepvállalással lehet sikeres. Fontosnak tartja azt is leszögezni, hogy az állami támogatás nem csak pénzügyi támogatást jelent. Az állam többek között például segítheti a kapcsolatok és kutatások kialakítását is, ezzel is növelve az egyetemek nemzetközi presztízsét.
Van-e jövője az e-kormányzásnak?
Victor Bekkers a rotterdami Erasmus University közigazgatás-tudományi professzorának egyik kutatási területe az e-kormányzás (e-government) vizsgálata. Véleménye szerint az e-kormányzásra egységes fogalom nehezen alkotható, inkább annak összetevőire kell figyelni. A köztudatban egyelőre inkább – szóhasználatával élve – mítoszok uralkodnak az e-kormányzással kapcsolatban, és sokan univerzális hívószóként kezelik a problémák megoldására. Értelmezésében viszont az e-kormányzásnak háromféle jelentése van. Egyfelől egyfajta innovációs módszer, amely alkalmas az infokommunikációs technológia felhasználásával új eljárások, új szolgáltatások, új elgondolások létrehozására a kormányzat számára. Másfelől az e-kormányzás a társadalompolitikán keresztül formálja az infokommunikációs technológia fejlődését, felhasználását és elterjedését. Harmadrészt pedig sajátos kormányzati berendezkedési forma, módszer, amely az állam és magánszektor közötti hatékonyabb, közvetlenebb kapcsolattartás fontosságát helyezi előtérbe. Ezek az elgondolások együttesen adják az e-kormányzás lényegét.
A nemzetállamok nélkül nincs demokrácia
Nemzetállamok nélkül demokrácia sem létezhet – állítja egy holland kutató. Véleménye szerint a nemzetállamok léte és megerősítése nélkül a demokratikus berendezkedés olyan alapvető építőelemei, mint a parlamentarizmus, a jogállamiság vagy a népszuverenitás nem tudnak megfelelően működni. A nemzetállamokra két irányból is nyomás nehezedik. Egyrészt a különböző nemzetközi szervezetek részéről, amelyek egyre több szupranacionális, vagyis a nemzetállamok felett álló jogosítványra tesznek szert. Másfelől erős a nyomás a multikulturalizmus és az ezzel sokszor együtt járó jogi pluralizmus részéről. Azonban úgy látja, hogy az erős nacionalizmus sem megoldás. Nem lehet a nemzetközi együttműködés bizonyos formáitól teljesen elzárkózni ugyanúgy, mint ahogy az egy nemzetállamban együtt élő számtalan vallás és nemzetiség sokszínűsége sem negligálható. Szerző a két irányból érkező feszültségek enyhítésére két megoldást ajánl, amelyek megőrzik a nemzetállam intaktságát, egyúttal nem szigetelik el sem a nemzetközi közösségtől, sem pedig saját állampolgáraitól.
A munkahelyek jövője az innovációban rejlik
Napjainkban egyre többen félnek attól, hogy a közeljövőben a rohamos technológiai fejlődésnek köszönhetően elveszíthetik állásaikat. Egy egyesült államokbeli kutatóközpont 2551 szakértő bevonásával igyekezett körbejárni a témát. A kérdés a szakértők többségét is megosztja, amit jól mutat, hogy a megkérdezettek közel fele-fele arányban érveltek a munkahelyek lehetséges megszűnése ellen és mellett. Abban azonban egyetértettek, hogy az innovációra épülő, magas hozzáadott értékű szektorok tovább ellenállhatnak az automatizált munkamódszereknek, mivel a mesterséges intelligencia középtávon sem lesz képes kiváltani az emberi gondolkodást. Ezenfelül felerősödni látszik az igény a kézzel készült, hagyományos technológiákra épülő termékekre is, amelyek szintén menekülő utat jelenthetnek a klasszikus emberi munkaerő számára.
