Victor Bekkers: Is There A Future For E-Government? Looking Beyond The Explanatory Emptiness Of The E-Government Concept

EGPA Conference Permanent Study Group E-Government Bucharest, 7-9 September 2011

Az infokommunikációs technológia (ICT) megváltoztatta a mindennapi életünket, és ezek az új eszközök új lehetőséget és választásokat kínálnak számunkra. Az újdonságok közé tartozik, hogy a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján folyamatosan elérhetők a szolgáltatások. A szerző szerint fontos, hogy a kormánynak vezető szerepe legyen az elektronikus szolgáltatások kiépítésében. Ezért az is szükséges, hogy a kormányzat is modernizálja működését, a közszolgáltatások hozzáférési lehetőségeit, továbbá kényelmesebbé tegye a magánszektor (állampolgárok, vállalkozások, NGO-k) és a kormányzat, szűkebben a közigazgatás közötti kommunikációt.

Az elektronikus kormányzat a kormányzati modernizáció egyik sarokköve

Az e-kormányzat számos szakpolitika-alkotót és tudományos szakembert inspirál, illetve mivel még nem rendelkezik kellő elméleti háttérrel, az akadémiai, felsőoktatási szféra is kutatási prioritásként kezeli a területet.  Az e-kormányzás a kormányzat és a magánfelek közötti belső és külső környezeti kölcsönhatások az érdekeltek között az információs, a kontakt, a tranzakciós, a részvételi és az adatátviteli szolgáltatásokon keresztül történhetnek. A hozzáadott érték pedig a következő célokban találhatók meg: a kormányzati elérhetőség megkönnyítése, a közszolgáltatások igénybevételének elősegítése, a belső hatékonyság erősítése, az állami és a politikai elszámoltathatóság támogatása, az állampolgári részvétel fokozása, a szervek közötti együttműködés és kapcsolatok javítása.

Annak érdekében, hogy elérjék ezeket a célokat, a nyugati országok szakpolitikusai különböző „mítoszokat” hívnak segítségül – állítja a szerző. Ezek közül is a legfontosabb a technológiai fejlődés és az instrumentalitás mítosza, amely szerint az IT-technológia a jó emberek kezében egy jobb kormányzást jelent. Az IT-kormányzás pedig egy integrált és holisztikus kormányzatot hoz létre, amely tovább javítja a kormányzást. Az ésszerű információtervezés mítosza szerint a szakpolitikusok és közigazgatási menedzserek képesek egy előre megtervezett és sztenderdizált módon használni ezeket a digitális eszközöket. Az e-kormányzati lehetőségekkel megerősített állampolgár pedig közszolgáltatási fogyasztóvá válik. Bár ezek a mítoszok sokakat megihlettek az elméleti gondolkodás során, érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy a gyakorlati közigazgatásban mennyire sikerült elérni az e-kormányzás áldásos eredményeit. A technológiai, társadalmi, szociális és politikai állami beavatkozás során számos lehetőség felmerül, hogy mely technikai megoldást alkalmazzák, támogassák, az emberek miként dolgozzanak ezekkel. Az e-kormányzás háromféleképpen értelmezhető: innováció, a technológia társadalompolitikai formálása, illetve mint kormányzati berendezkedés.

Az e-kormányzás mint innováció

Az e-kormányzati innováció első szintje csak annyit jelenti, hogy ez egy olyan eszköz, amelyekkel másként lehet elérni a jelenleg kitűzött kormányzati célokat. A következő szint az, amikor az infokommunikációs technológia nyújtotta lehetőségeket alkalmazva új célokat is kitűznek. Ez a tanulási folyamat aktív kétoldalúságot jelent, azaz egyszerre kell a kormányzatnak és civil szektornak is elsajátítani az ismereteket. Mivel a folyamat alsókorlátos, így amelyik fél kevesebb tudással rendelkezik, az határozza meg a kommunikáció, szolgáltatás színvonalát is. Ehhez nagyfokú nyitottságra van szükség mindkét fél részéről. Ennek a tanulási folyamatnak komoly pszichológiai összefüggései is vannak, mivel kockázatot is jelentenek a résztvevő felek számára: félelem, idegenkedés az újdonságtól, bizalom a másik félben stb. További hangsúlyos tényező a vezetés minősége, azaz mennyire képes és nyitott a kapcsolat(ki)építésre, fenntartásra. A (szak)politikai vezetésnek is azonosulnia kell az e-kormányzati innováció szükségességével, a határterületek és – eleinte határeszközként kezelt – technikák bevonásával. A jogi racionalitás vívmánya a joguralom, jogállam, a gazdasági racionalitás eredménye a költséghatékonyság. Ehhez társul harmadikként a technológiai racionalitás, azaz az e-kormányzás hatékony lehetőségeinek felismerése és adaptálása.

Az e-kormányzás mint a technológia társadalompolitikai formálása

Ennek a megközelítésnek a lényege, hogy mivel az e-kormányzás az infokommunikációs technológiát eszközként kezeli, így annak felhasználásával befolyásolni tudja a fejlődés és felhasználás irányát. Mivel az állam és állampolgár, illetve az állami szervek közötti kommunikáció az ICT-n keresztül történik, ezért ez egy különösen meghatározó tényező, amely esetében fontos vizsgálni annak társadalmi, adatvédelmi összefüggéseit is. A technológia társadalompolitikai formálása a kiválasztás során is jelentkezik, azaz milyen eszközöket és alkalmazásokat használnak fel és zárnak ki az infókommunikáció során. Emiatt az e-kormányzás természetének megértésében a kiválasztási eljárásnak is fontos szerepe lehet, különösen. A kiválasztási szempontok, vizsgálati módszerek közé tartozik a számítás, az elérhetőség és az átláthatóság, a kontroll, a kommunikáció és a tranzakció, valamint a vizualizáció és a szimuláció. Egy gyakorlati példával szemléltetve: e-mailen vagy elektronikusan kitöltött űrlapon keresztül történjen a kapcsolattartás. Melyik a leghatékonyabb és legkényelmesebb a szociális ellátások igénylése, az adóbevallások benyújtása vagy a nyilvántartásokhoz történő hozzáférések esetében. A megfelelő technológia az ún. co-evolúció eredménye, ami a különböző környezetek, szereplők, rendelkezésre állós és elérhető technikák, társadalmi és politikai elképzelések, értékek együttes kölcsönhatása. A társadalompolitika a jogállamban a jogszabályokon keresztül éri el hatásait, ezért a szabályok logikája is befolyásolja az e-kormányzás működését.

Az e-kormányzás mint kormányzati berendezkedés

Az e-kormányzás olyan kormányzati berendezkedésre utal, amely az infokommunikációs technológián keresztül könnyíti meg és teszi hatékonyabbá a kormányzat és az állampolgárok közötti kapcsolattartást. Így az e-kormányzás egyszerre eszköze és lényegi tulajdonsága a kormányzásnak. Ez az e-kormányzati viszony intelligens államot és intelligens társadalmat feltételez. Az intelligens állam a kormányzati és közigazgatási kapacitásokat olyan infokommunikációs technológia keretében értelmezi, amelyek a társadalom számára is rendelkezésre állnak. Ez nemcsak az adatbázisokhoz való hozzáférést, hanem az adatbázisok kombinálhatóságát is jelenti. Erre jó példa a Holland Gépjármű Igazgatási Hatóság, amelynek pókhálószerű adatbázisát nemcsak az ott dolgozók használják, hanem a rendőrség, az adóhatóság, a biztosító társaságok, más külföldi jármű igazgatóságok, de az autókereskedők is. Az együttműködés a bizalmon alapul, az állami és nem állami szereplőnek kölcsönösen bízniuk kell egymás adatbázisában, kommunikációs tartalmában. A hatékony e-kormányzáshoz azonban intelligens társadalomra is szükség van, olyan állampolgárokra és civil szereplőkre, akik szintén képesek használni ICT kínálta lehetőségeket. Az állampolgárok egymás között számos előnyét használják az infokommunikációs technológiának: kommunikálnak, ötleteket, képeket, információkat, elérhetőségeket élményeket osztanak meg egymással. A kétoldalú kommunikáció mára többoldalúvá vált, egy személy is sokakkal (Facebook, MSN) és sokan egymással (konferencia beszélgetés) tudnak egyszerre kapcsolatba lépni. Ha ez működik a magánszférában, az intelligens álamnak ezeket a gyakorlatokat is adaptálnia kell, bevonva lakosságot a szakpolitikai programok fejlesztésébe és értékelésébe. Ilyen lehet például az elektronikus városháza vagy a digitális párbeszéd- vitafórumok, platformok kialakítása, ahol az állampolgárok is megoszthatják ötleteiket, véleményeiket egy egyszerű, ITC formában. Sajnos a gyakorlati tapasztalatok egyelőre nem eredményesek: a hozzászólások minősége eltérő, kevés az aktív résztvevő, illetve sokszor ellentét mutatkozik a közigazgatás és a lakosság elképzelései között. További probléma, hogy az internet-hozzáférés szükségessége kizár egyeseket az elektronikus vitákból, az e-kormányzásból. Ennek megoldása a jövő kihívásai közé tartozik.