Thierry Baudet: The Significance of Borders – Why Representative Government and the Rule of Law Require Nation States,

Brill, 2012.

Thierry Baudet, a Leiden University oktatója könyvének alapvető gondolata, hogy a reprezentatív kormány, a parlamentarizmus és a jogállamiság, egyszóval a demokrácia, nem valósítható meg nemzetállamok nélkül. A demokrácia működéséhez szükség van egyfelől a nemzetállam politikai függetlenségére, másfelől a nemzetállam polgárainak kollektív identitásra. A nemzetállamok két alapvető kihívással néznek szembe: a szupranacionális vagy egyre inkább azzá váló nemzetközi szervezetekkel, illetve a multikulturalizmussal és az abból következő jogi pluralizmussal. A szupranacionális szervezetektől érkező nyomás logikai alapja, hogy ezekben a szervezetekben az államok valamilyen többsége leszavazhatja a többi országot, és hozhat az államok belső viszonyaira is ható fontos döntést azok akarata ellenére. Mindemellett nem nemzeti bíróságok dönthetnek jogi és az állam értékeit érintő kérdésekben. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere is meggyengülhet, mivel az adott nemzetközi szervezet intézményei nem ellenőrizhetőek közvetlenül. A nemzetközi szervezetekben egy olyan jogrend alakult ki, amely már nem a nemzetállamoktól származik, hanem magától a nemzetközi szervezetektől, tehát nem organikus fejlődés eredményeként jött létre. Az igazán fontos, makroszinten meghozandó döntéseket pedig kivették a nemzeti parlamentek kezéből. A másik, belső kihívás a multikulturalizmus, és még inkább a jogi pluralizmus kérdése. A multikulturalizmus, vagyis az erős nemzeti identitások negligálásával kialakult egyfajta jogi pluralizmus Nyugat-Európában. Vagyis nem a jogállamiság, a nemzeti értékek mentén szerveződő jogrend a fontos, hanem hogy a különböző versengő identitásoknak teret adjanak.

Szupranacionalitás és multikulturalizmus – a két legfőbb kihívás

Baudet narratívájának kiinduló pontja az, hogy a nemzetállamoknak kétféle, vagyis belső és külső szuverenitással kell rendelkezniük. Ezek között pedig dinamikus kapcsolat van. A kétféle szuverenitás definíciója széles körben elfogadott és ismert. A belső szuverenitás azt mondja ki, hogy egy adott területen élő népesség felett szuverén hatalmat tud egy kormányzat gyakorolni. A külső szuverenitás pedig azt jelenti, hogy a többi nemzetállam elismeri az adott államot. Baudet kiemeli, hogy a szuverenitás legfőbb forrásai a nemzetállam polgárai. Az általuk megválasztott parlament és kormány a szuverenitás letéteményesei, közöttük pedig a fékek és ellensúlyok rendszerének kell működnie. Baudet szerint a nemzetállamokat érő két legnagyobb kihívás a nemzetközi szervezetek szupranacionális jogosítványai, illetve a multikulturalizmus és a jogi pluralizmus. Az a tény, hogy a nemzetközi szervezetek egyre több jogosítványt vonzanak magukhoz – vagyis egyre inkább szupranacionálissá válnak – növeli a nemzetállamokat felülről érő nyomást. A nemzetállami jogosítványok elvonásával egyfelől az állampolgárok által nyújtott legitimáció szűnik meg, egyúttal a nemzetállamok a hathatós ellenőrzést is elveszítik a döntések felett. Így a demokrácia alapját jelentő parlamentarizmus, népszuverenitás, a jogállamiság és az elszámoltathatóság is sérül.

A multikulturalizmus Baudet szerint egy rendkívül félrevezető koncepció, emellett belső feszültségeket generál a nemzetállamokban. Természetesen a nemzetiségi, vallási, életvezetési, gazdasági berendezkedési, értékbeli diverzitás mindig is a világ, és különösen Európa része volt. A multikulturalizmus azonban megkérdőjelezi magát a nemzetállamot. Hiszen a multikulturalizmus tagadja, hogy létezne egy vezető kultúra (Leitkultur), amely az adott nemzetállam legfontosabb és legalapvetőbb közös értékeit, érdekeit, azonosulási kereteit adja meg. A multikulturalizmus és az ebből eredő jogi pluralizmus pedig a demokrácia intézményét is kikezdik. A jogi pluralizmus jelen esetben azt jelenti, hogy a társadalom egyes csoportjai a nemzetállam közös jogrendjének előírásai, az ez által képviselt értékek alól kibúvót keresnek nemzeti-kulturális, vagy épp vallási alapon. Ezzel egyfelől a társadalom tagjainak integrációját hátráltatják, másfelől a jogállamiság elvét is sértik. Így, ahogy szerző példáiban jól megmutatkozik, vallási alapon lehet alapjogokat megsérteni, közös értékeket negligálni. Ez pedig a nemzetállamot és így a demokráciát alapvetően kérdőjelezi meg.

Mi lehet a megoldás?

Tehát Baudet szerint a nemzetközi szervezetek szupranacionalizmus felé való elmozdulása illetve a társadalmak multinacionalizmus és jogi pluralizmus alapján való szerveződése nem a megfelelő fejlődési irány. Azonban kiemeli azt is, hogy nem szabad az ellenkező előjelű végletek felé sem haladni, vagyis nem javasolja, hogy a nemzetállamok és azok polgárai az erős nacionalizmus erődjébe zárkózzanak be. A nemzetállamokra felülről, vagyis a nemzetközi szervezetek irányából érkező nyomás enyhítésére a szuverén kozmopolitanizmus szolgál. A koncepció nem jelent mást, mint, hogy a nemzetállamok nem zárkóznak el teljesen a nemzetközi szervezetek intézményi kereteiben való együttműködéstől, hanem azok szupranacionális jogosítványait igyekeznek csökkenteni.

A multikulturális nacionalizmus alternatíva lehet a multikulturalizmussal és az ebből következő jogi pluralizmussal szemben. A szerző fontosnak tartja rögzíteni, hogy nem vitatja a vallási, faji és nemzetiségi alapon való megkülönböztetés tilalmának csupán néhány évtizede kiharcolt alapjogát. Nem vitatja azt sem, hogy egy nemzetállam határai nem feltétlenül a térség etnikai határait fedi. A multikulturális nacionalizmus koncepcióját sokkal inkább úgy képzeli el, amelyben létezik egy mindenki által elfogadott és magáénak gondolt, nem megkérdőjelezhető identitás, amely a nemzetállam és így a demokrácia alapját adja. Ebből következően nem létezhet jogi pluralizmus sem, hiszen a parlamentnek, a kormánynak és magának a jogállamnak is az egyetlen közös jót kell szolgálnia. Tehát létezhet több nemzetiség, vallás egy nemzetállamon belül, de ezek legfőbb identitásának egybe kell esnie a nemzetállami identitással. Vagyis létezik holland, francia vagy épp magyar identitás. Ez adja a nemzetállam és így a működő demokrácia alapját.