Nick Vivyan, Markus Wagner: What Do Voters Want From Their Local MP?

The Political Quarterly, Vol. 86, No. 1, January–March 2015

A választói preferenciák felmérése a legtöbb esetben csak bizonyos politikai ügyek vizsgálatára korlátozódik. Egyetértenek-e egy intézkedéssel vagy sem, milyen értékek és érdekek mentén támogatnak vagy elleneznek bizonyos politikai cselekvéseket. Ritkább figyelem esik az olyan személyes preferenciákra, mint hogy milyen személyiségű, politikai hátterű, nemű vagy közéleti attitűddel rendelkező képviselőt választanak szívesebben a polgárok. Nick Vivyan és Markus Wagner a Durham University és a University of Miami oktatói ezekre a kérdésekre keresték a választ. Módszerük az úgynevezett „conjoint analisys” volt, amelynek lényege, hogy a válaszadók két, eltérő tulajdonságokkal rendelkező hipotetikus jelölt között választhatták ki a nekik szimpatikusabbakat.

„Conjoint analisys”

A „conjoint analisys” módszere eredetileg marketingből érkezett statisztikai módszer, amely segítségével próbálják meghatározni a fogyasztói preferenciákat. Azaz milyen terméket hajlamosak választani a vevők, és miért járnak el így. Vivyan és Wagner tanulmányában is ezt a módszert alkalmazta, termékek helyett azonban elképzelt politikusok között kellett választania a tesztalanyoknak. A vizsgálat során olyan szempontokat vettek figyelembe, mint:

• az egyes képviselő pártállása;

• a képviselői önállóssága (mennyire ment szembe saját pártjával);

• a képviselő neme;

• hogy mennyire törődik a saját ügyekkel;

• hogy mennyire vesz részt az országos politikában;

• a politikai tapasztalat;

• a politikai viselkedés (elvek vagy érdekek mentén politizál).

A válaszadóknak ezen tulajdonságok mentén meghatározott két „hipotetikus” képviselő közül kellett kiválasztaniuk a számukra szimpatikusabbakat. Elegendő számú válasz esetén megállapítható, melyik attribútumok mennyire befolyásolják a válaszadókat a döntésben. Emellett ezzel a módszerrel jól lehet súlyozni az egyes preferenciák fontosságát.

Ez a módszer arra is alkalmas, hogy kiszűrje az úgynevezett „konvencionális bölcsességeket” a válaszok közül. Első körben a képviselői önállóság az egyik legfontosabb szempontnak tűnhet. A pártpreferencia feltüntetése mellett azonban a valamelyik politika oldal felé elkötelezett választók nem biztos, hogy az önállóságot díjazzák. A túlzottan önálló képviselők könnyen áteshetnek a ló túloldalára, így problémás okoskodóknak tűnhetnek a választók szemében. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy a helyi képviselő milyen arányban foglalkozik helyi és országos ügyekkel. A választók természetesen elvárják a lokális ügyek képviseletét, de az országos politikát elhanyagoló képviselők inkompetensnek vagy nemtörődömnek tűnhetnek.

Eredmények

Az eredmények fényében egyértelműen kijelenthető, hogy a választók nem csak a pártkötődést tartják kizárólagos szempontnak a szavazáskor. Bár a szerzők megjegyzik, egy tényleges választási helyzet esetén, egy kiélezett kampány után a pártpreferenciák valószínűleg nagyobb szerepet játszanak a döntésben, számos emberi tényező is közrejátszik az urnák mellett.

A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a választók egyaránt nem kedvelik a „bólogató” és a folyton „kötekedő” képviselőket sem. A ritkán (rarely) vagy alkalmasint (sometimes) pártérdekekkel szembemenő képviselőket viszont 30 százalékkal, nagyobb valószínűséggel választják, mint az engedelmes pártkatonákat. Ez egyaránt nehéz helyzet elé állítja az egyéni képviselőket és a pártokat is. Egyrészt a választók nyomást helyeznek a képviselőkre, hogy forduljanak szembe pártjukkal, másrészt a pártoknak is érdeke, hogy önállóbb képviselőket jelöljenek, azonban a párt cselekvőképessége mindemellett nem sérülhet.

A helyi ügyek tekintetében a válaszadók szintén a középutas megoldásokat preferálják. A legnagyobb sikerre az a képviselő számíthat, aki öt napból kettő vagy három napot helyi ügyekkel foglalkozik, a fennmaradó idejét pedig az országos kérdések teszik ki. Ezen felül a választók inkább azokat a képviselőket kedvelik, amelyek kiállnak a helyi érdekek mellett és képesek egyéni értékrendjüket is háttérbe szorítani a lokális célokért. Nemek tekintetében nem mutatható ki különbség, a válaszadók nem tettek különbséget női és férfi jelöltek között. Hasonló a helyzet a politikai tapasztalat terén is. A friss politikusoknak ugyanakkora esélyük van bejutni a parlamentbe, mint tapasztaltabb kollégáiknak.