Jeff Madrick: The Case for Big Goverment, Princeton University Press, 2009

Jeff Madrick amerikai közgazdász és újságíró, a Buisness Week és a New York Times korábbi gazdasági szerkesztője könyvében a nagyobb állami szerepvállalás jelentőségével foglalkozik. Véleménye szerint hamis az a széles körben elterjed nézet, hogy az erős és nagy állam jelentős bevételekkel és kiadásokkal aláásná a gazdasági prosperitást. Nem állítja, hogy a szociális ellátórendszerek időnként nem szorulnak reformra, illetve azt sem tagadja, hogy bizonyos területeken a piac biztosítja a legmegfelelőbb elosztási mechanizmust. Megvizsgálva azonban a legsikeresebb államok történelmét, azt láthatjuk, hogy erős és hatékony állami szerepvállalás nélkül nem jöhetnek létre gazdaságilag sikeres államok. Állami szerepvállalás nélkül például sok esetben nem fejlődhetnek megfelelően a humán erőforrások vagy az infrastruktúra, amik ellengethetetlenek a gazdasági növekedéshez. Sőt, a legfontosabb társadalmi és gazdasági változások elsődleges előmozdítója mindig is az állam volt. Könyvében ezen állításait igyekszik bemutatni a fejlett OECD-országok példáján szemléltetve.  

Az állam nagysága és a gazdasági teljesítmény

A szerző szerint, megvizsgálva a fejlett OECD-országok gazdasági adatait, semmilyen bizonyítékot nem találhatunk arra, hogy a nagyobb állami szektorral és állami kiadásokkal rendelkező országok gazdasági növekedése, vagy termelékenysége rosszabb lenne. Sőt, valójában a fejlett nyugati országok többsége, legalábbis összehasonlítva az Egyesült Államokkal, kiterjedt állami szerepvállalással rendelkezik. A nyugat európai államok többsége például GDP-ének legalább 30 százalékát költi jóléti szociális kiadásokra, míg az Egyesült Államok mindössze 13 százalékát. Ennek ellenére ezen országok egy főre levetített gazdasági növekedése a ’90-es években és a 2000-es évek elején sokszor elérte, illetve Svédország és Norvégia esetében még meg is előzte az Egyesült Államokét. Annak ellenére, hogy a munkások bére magasabb ezen országokban, s a gazdasági termelékenységük sem marad el az Egyesült Államokétól. Sőt, Norvégia és Hollandia termelékenysége még meg is haladja azt. A szerző szerint érdemes azt is kiemelni, hogy a magas jóléti kiadásoknak köszönhetően ezekben az országokban sokkal magasabb a szegényebb rétegek általános életszínvonala és kisebbek a társadalmi különbségek. Így Madrick szerint az Egyesült Államok csak úgy volt képes megőrizni versenyképességét az európai országokkal szemben, hogy mesterségesen alacsonyan tartotta munkásainak bérét és szociális kiadásait. Végül azt is kiemeli, hogy a demokratikus berendezkedés megléte sokkal fontosabb fokmérője a gazdasági stabilitásnak és növekedésnek, mint az állam nagysága.

A kis állam mítosza

Madrick szerint főként a ’70-es évek nagy inflációjának köszönhetően terjedt el az a hamis nézet az Egyesült Államokban, hogy a magas inflációért a kiterjedt állami bürokrácia és szociális programok, valamint az állami túlköltekezés a felelős. Ezt tovább erősítették az olyan neoliberális közgazdászok írásai, mint George Friedmann. Reagan elnöksége alatt, aki maradéktalanul átvette ezen érveket, pedig hivatalos állami ideológiává vált és gyakorlatilag azóta is követik a kormányzatok. A szerző szerint azonban, megvizsgálva a gazdasági adatokat azt láthatjuk, hogy a ’70-es években mindössze 1 százalékkal voltak magasabbak az állami kiadások, mint a ’60-as években. Így a magas inflációt nem a jólléti kiadások vagy a pazarló állam, hanem főként a vietnámi háború katonai kiadásai, az olajárrobbanások, illetve a feltörekvő európai államok okozták. Megvizsgálva az Egyesült Államok történetét pedig azt láthatjuk, hogy az aktív és erős állami szerepvállalás elengedhetetlen volt az ország sikeréhez.

Véleménye szerint a közhiedelemmel ellentétben, már az alapító atyák is felismerték az állam szerepének fontosságát. Thomas Jefferson például föderalistaként ugyan ellenezte a központi kormányzat jogosítványainak erősítését, saját tagállamában azonban elismerte, hogy az aktív állami szerepvállalás elengedhetetlen az oktatás, illetve az infrastruktúra-építés területén. Az ország történelme során a nagyobb válságok, illetve a társadalmi és gazdasági átalakulások során mindig kiemelt szerepet játszott az állam. A szerző több példát is felhozz állítása igazolására:

• A 19. század közepéig például a központi kormányzat mesterségesen alacsonyan tartotta a földárakat, egyrészt a bevándorlás ösztönzésére, másrészt pedig az életszínvonal megőrzésére. 

• A mezőgazdasági termelésről az ipari termelésre való áttérés sem működött volna olyan zökkenőmentesen állami szerepvállalás nélkül. A szerző itt főként Andrew Jackson aktivista elnökségét emeli ki az 1830-as évekből, aki különböző törvényekkel védte a helyi ipar kialakulását.

• Az Egyesült Államok több tagállam a 19. század első felében bevezette az ingyenes és kötelező alapfokú oktatást. Ennek köszönhetően sokáig az Egyesült Államokban az írástudatlanság mértéke alacsonyabb, valamint a munkaerő képzettsége sokkal magasabb volt, mint az európai országokban. Az emberek magas képzettsége pedig nagy szerepet játszott az ország felemelkedésében.

• Az 1929-es nagy gazdasági világválság hatásait csak az aktív állami szerepvállalást elhozó Roosevelt féle New Deal révén sikerült enyhíteni.

• A mai napig gazdasági aranykornak tartott ’50-’60-as évekbeli gazdasági növekedés sem jöhetett volna létre aktív állami szerepvállalás és magas állami kiadások nélkül. Az állam komoly szerepet játszott a faji egyenlőség elérésben is, sőt a Marshall-segélynek köszönhetően még az európai gazdaságokat is sikerült újjáéleszteni.

Konklúziók 

Madrick szerint a ’70-es évektől kezdődően egy újfajta gazdasági és társadalmi kihívás áll az Egyesült Államok előtt. A hagyományos családmodell és az ipari társadalom megszűnőben van, míg a fejlődő országok komoly kihívást jelentenek az ország vezető gazdasági szerepére. Az elmúlt évtizedekben az országot lassuló gazdasági növekedés, gyengülő gazdasági versenyképesség, stagnáló bérek, elöregedő társadalom és gyenge oktatási rendszer jellemzi. A szerző szerint az Egyesült Államok legfőbb problémája az, hogy az elmúlt évtizedekben a neoliberalizmus ideológiájának köszönhetően jelentősen meggyengült az állam cselekvési képessége. Aktív állam nélkül pedig egy ország nehezebben tud megfelelően reagálni az új helyzetekre. A szerző a könyv végén számos ajánlást fogalmaz meg az Egyesült Államok számára. Emelné például az állam adóbevételeit az ingatlanadó és a társasági adó pár százalékos megemelésével. Nagyobb szerepet szánna az állam számára a pénzpiacok és a pénzügyi szektor szabályozásában, szerinte az elégtelen szabályozás vezetett a 2008-as válság kitöréséhez is. Szintén emelné az állami támogatásokat az innovatív technológiák és a felsőoktatás számára. Állítása szerint mindössze évi 500 millió dollár plusz állami támogatással, amely a GDP mintegy 1 százaléka, már jelentősen növelhetné versenyképességét az ország.