Stephen Gardbaum: The New Commonwealth Model of Constitutionalism – Theory and Practice,

Cambrdige University Press, 2013

Stephen Gardbaum jogász és politikatudós, a University of California professzora könyvében az alkotmánybíróságok és a politika kapcsolatát vizsgálja. Véleménye szerint a második világháború után megfigyelhető a jog, az írott alkotmányok és az alkotmánybíróságok megerősödése a politikai intézményekkel szemben. Ez főként annak köszönhető, hogy a második világháború borzalmainak hatására sokan elvesztették hitüket a politikai intézményrendszerekben, és úgy látták, részletes és az alkotmánybíróságok és eljárási procedúrák által erősen védett alkotmányokra van szükség a parlamenti többség önkényességével szemben. A tudomány ezt a folyamatot a politika „eljogiasodásának” hívja. A politika eljogiasodását azonban sokan kritikusan szemlélik, amelynek következtében az akadémia világában két jól elkülöníthető álláspont jött létre. Egyrészt a jogi konstitucionalizmus hívei támogatják a folyamatot, és úgy gondolják, a kormányzat felelősségre vonásának leghatásosabb eszköze a jogi intézményrendszerben és magában a jogban rejlik. Másrészt pedig a politikai konstitucionalizmus hívei szerint a felelősségre vonás legjobban a politikai intézményrendszeren keresztül érető el, mivel ott adottak az azt kimerítő demokratikus vita intézményi feltételei. Gardbaum szerint mindkét megközelítésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, így szükséges egy új hibrid modell létrehozása, amely egyesíti előnyeiket azok, hátrányai nélkül. Ez az új modell véleménye szerint négy nemzetközösségi országban – Kanadában, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon és Ausztráliában – már kialakulóban van, ezért is nevezi el nemzetközösségi modellnek. Könyvében először is felsorolja a két megközelítés előnyeit és hátrányait, majd bemutatja, hogy a nemzetközösségi modell hogyan képes a két elmélet előnyeit azok hiányosságai nélkül ötvözni.

Politikai és jogi konstitucionalizmus

Gardbaum szerint a politikai konstitucionalizmus előnyei a következők:

• Az elmélet alapján a legfontosabb jogi és morális kérdésekről végső soron a demokratikusan megválasztott és elszámoltatható parlamentek hoznak döntést, ezért legitimitásuk erősebb, mint a nem demokratikusan megválasztott bíróságoké.

• A szerző szerint a jogok többségéről egy társadalomban sosem lehet teljes egyetértés, mivel többségük olyan morális kérdéseket is felvet, amelyekre az emberek megfontolásaik különböző súlyozása, eltérő egyéni tapasztalataik és az adatok eltérő értelmezése miatt számtalan különböző választ adhatnak. Ezért a jogok tartalmáról véleménye szerint parlamenti viták során kell dönteni, és nem a bíróságokon.

A politikai konstitucionalizmus lehetséges hátrányai:

• Bizonyos választási kisebbségek – például a nagyon kis népességszámú etnikai vagy vallási kisebbségek – jogainak védelme nem teljesen megalapozott a rendszerben.

• Azzal, hogy bizonyos kisebbségek jogait nem védi megfelelően a politikai konstitucionalizmus – a szerző szerint – alááshatja a politikai rendszer legitimitását és stabilitását is.

Gardbaum szerint a jogi konstitucionalizmus legfontosabb előnyei a következők:

• Elősegítheti az alapvető jogok társadalmi megismerését és elfogadását. Mivel a legfontosabb jogokat törvényekbe foglalják, ezért a lakosság számára is átláthatóbbá és könnyebben érthetővé válnak.

• Mivel jogsértés esetén a bíróságokhoz bármilyen személy egyenlő eséllyel fordulhat, ezért a rendszer Gardbaum szerint hatékonyabban védi a kisebbségek jogait is.

A jogi konstitucionalizmus elméletének lehetséges hátrányai:

• A nehezen megváltoztatható alkotmányok a szerző szerint túlságosan is megköthetik a demokratikusan felhatalmazott kormányzatok, illetve az elkövetkezendő generációk kezét.

• A jogi konstitucionalizmus túlságosan is az utólagos szabályozó mechanizmusokra épít ami Gardbaum szerint aggályos, ugyanis addigra a jogsértés már nagy valószínűség szerint megtörtént. Ráadásul a legtöbb országban az alkotmánybíróságoknak nincs is konkrét eszközük döntéseik kikényszerítésére.

• A bíróságok döntései mindig konkrét esetekre vonatkoznak, azonban döntésük következményeinek már általános hatásai is lehetnek. Így felmerül az egyedi esetek általánosításának veszélye.

Az új nemzetközösségi modell

Gardbaum szerint az új modell alapvetően a politikai konstitucionalizmust követő országokban jelent meg. A politika eljogiasodásának folyamata ugyanis ezeket az országokat sem hagyta érintetlenül, Ausztrália kivételével kodifikálták a legfontosabb alapjogokat és a bíróságok is egyre több jogosítvánnyal rendelkeznek. Mégsem vették át kritika nélkül a jogi konstitucionalizmus egyéb elemeit, így a szerző szerint létrejött egyfajta hibrid modell. Elismeri, hogy a vizsgált országok egyelőre eltérőképpen felelnek meg a modell különböző elemeinek, Kanada például jelenleg inkább a jogi konstitucionalizmushoz, míg Ausztrália inkább a politikai konstitucionalizmushoz közelít. Ennek ellenére szerinte jól látható, hogy egy új eltérő modell van kialakulóban, amelynek a legfontosabb elemei a következők

• A legfontosabb politikai szabadságjogok egy törvényben vagy alkotmányban való kodifikálása;

A szerző szerint azonban fontos, hogy ezen dokumentum egyszerű parlamenti többséggel is módosítható legyen, ezzel elkerülhető a demokratikusan megválasztott parlamenti többségek túlzott megkötése. Új-Zélandon illetve Nagy-Britanniában a szó szoros értelmében nincsen alkotmány, ezért egyszerű törvényben nevesítették a legfontosabb alapjogokat.

• A törvény megalkotása és elfogadása során kötelező előzetes alkotmányossági vizsgálat a kormányzat vagy a törvényhozás által;

Kanadában például az igazságügy miniszternek, Nagy-Britanniában pedig a törvényhez kapcsolódó minisztérium vezetőjének kell nyilatkozni arról, hogy a törvény összhangban van-e a legfontosabb alapjogokkal.

• A bíróságok számára egyfajta gyenge alkotmánybírói felülvizsgálat lehetősége;

A bíróságoknak vagy az alkotmánybíróságoknak lehetővé kell tenni, hogy állampolgári indítvány mentén megvizsgálják, hogy az adott törvény sérti-e az alapjogokat. A szerző szerint fontos kiemelni, hogy a bíróságok nem semmisíthetnek meg törvényeket. Ausztráliában például a bíróságok egyedül szövetségi és tagállami kompetenciák vitájában hozhatnak döntést, alapjogi kérdésekben csak kikérhető a véleményük, állásfoglalásuk betartása azonban semmilyen tekintetben sem kötelező kormányzat számára.

• A törvényekkel kapcsolatos végső döntés a törvényhozásnál marad;

Ha vita merül fel arról, hogy az adott törvény sérti-e az alapvető jogokat, a kérdésben a végső döntést a törvényhozásoknak kell meghoznia, a szerző szerint csak ezzel biztosítható a kérdés demokratikus és legitim megoldása. Kanadában például az alkotmány biztosítja, hogy a kormányzatok megfelelő indokkal – bizonyos esetekben– figyelmen kívül hagyhassák az alkotmány rendelkezéseit öt évig, ráadásul az öt év leteltével ez ismét meghosszabbítható. Mindemellett a Kanadai kormány ritkán él ezzel a lehetőségével, mivel egy ilyen jellegű döntés jelentős népszerűségvesztéssel járhat.

Gardbaum szerint tehát az új modell megfelelően ötvözi a két megközelítés előnyeit, azok hátrányai nélkül. Egyrészt mivel a legfontosabb alapjogok kodifikálva vannak, ezért társadalmi megismerésük biztosított, mivel azonban egyszerű parlamenti többséggel tartalmuk megváltoztatható, ezért nincs megkötve a demokratikusan megválasztott kormányok és a jövő nemzedékeinek keze. Másrészt az előzetes (kormány vagy parlament általi) alkotmányossági vizsgálat lehetővé teszi, hogy az esetleges alapjogot sértő rendelkezések már a törvény elfogadása előtt kiderüljenek, ráadásul mivel a vita a parlamentben történik ezzel lehetővé válik, hogy a vita során a jogi mellett politikai és etikai morális szempontok is megjelenjenek. Harmadrészt, ha mégis elfogadásra kerülne alapjogot sértő rendelkezés, az utólagos normakontrollnak köszönhetően erre egyszerűen fény derülhet, így a rendszer megfelelően védi a kisebbségeket is. Negyedrészt mivel a végső szó joga a demokratikusan megválasztott törvényhozásoknál marad, a vitás kérdésekben is biztosított, hogy a lehető legdemokratikusabb döntés szülessen meg.