Outlook on the Global Agenda 2015, World Economic Forum, 2014.

Az Outlook on the Global Agenda 2015 című jelentés tíz globális kihívást sorol fel, amelyekkel a nemzetközi közösségnek valamilyen módon szembe kell néznie és kezelnie kell. Ilyen például a növekvő vízhiány, a demokratikus államberendezkedések visszaszorulása és a szélsőségek megerősödése. Azonban a legfontosabb kihívásként a nemzetközi rendszer átalakulását, a globális rend súlypontjainak áthelyeződését nevezi meg. A hidegháborút követően a nemzetközi rendszerről széles körben elfogadott kép az volt, hogy a hidegháború befejeződésével a konfliktusok is megszűntek a rendszerben, abban egyfajta status quo alakult ki. Kína, Oroszország, Közép-Kelet Európa és Latin-Amerika integrációjával a nyugati intézményrendszerekbe ugyanez a hatás érvényesült. Ennek a rendszernek az alapját a globalizáció, a szabad világkereskedelem és az államok között kialakult kölcsönös függések alkotják. A világ egy közös értékrendszer mentén működik. Valójában a nemzetközi rendszer átalakulóban van, új aktorok emelkedtek ki, és közöttük megerősödött a verseny. Az értékek mentén való politizálás a külpolitikának pedig már csak egy alkotóeleme, a geopolitikai stratégiák, illetve a célracionális és pragmatikus reálpolitika ugyanolyan fontos pillérré váltak.

Mi az az „Outlook on the Global Agenda 2015”?

A World Economic Forum (WEF) egy olyan nemzetközi, nem kormányközi szervezet, amely a világ politikai és gazdasági vezetőit, meghatározó szakértőit és egyetemi kutatóit igyekszik informális módon összefogni és bizonyos ügyek elemzésének megnyerni. A szervezetet 1971-ben alakították, székhelye Genfben van. Az előbb említett személyeken túl 100 különböző vállalat és egyéb gazdasági szereplő is csatlakozik a szervezet munkájához. A szervezet legfontosabb megnyilvánulási formája az évente megrendezett találkozók. Ugyanígy évente regionális találkozókra is sor kerül. A legutóbbi éves találkozó főelőadói voltak például Jim Yong Kim, a Világbank elnöke illetve Eric Schmidt, a Google ügyvezető elnöke. A szervezet emellett számos elemzést és jelentést is készít tagjainak segítségével. Az egyik ilyen meghatározó jelentés az Outlook on the Global Agenda 2015. A jelentés idén 1767 vezetői és szakértői véleményét gyűjtötte össze és gyúrta egységes elemzéssé. A megkérdezettek 43%-a a gazdasági élet meghatározó személyiségei közül került ki, míg 22%-a az akadémiai szektort, 19%-a pedig a politikai világot képviselte. A jelentés három nagy egységre bomlik. Az első rész a globális trendeket, vagyis az elkövetkezendő 1 – 1,5 év legnagyobb világpolitikai kihívásait mutatja be. Ezt követően a regionális kihívásokat veszi sorra, míg a harmadik részben a hosszabb, több évtizedes távon nagy hatást kifejtő eseményeket taglalja, amelyeknek a kiindulópontja a jelenben van.

A globális trendek

Tíz nagy kihívást sorol fel a jelentés, ezek hangsúlya természetesen más és más. A tíz kihívás a következő:

• Növekvő jövedelmi különbségek;

• Munkanélküliség növekedése;

• A globális vezetés hiánya;

• A növekvő geopolitikai szembenállás és maga az átalakulás;

• A demokratikus rendszerek világméretű visszaszorulása;

• A fejlődő országokban a környezetszennyezés növekedése;

• Természeti katasztrófák növekvő száma;

• A politikai szélsőségek erősödése;

• Növekvő vízhiány;

• A gazdaság és az egészséges társadalom összekapcsolása.

A jelentés egészét szemlélve azonban világossá válik, hogy a legnagyobb hangsúlyt a nemzetközi rendszer átalakulása illetve a kialakuló geopolitikai szembenállások és feszültségek kapják. Ennek az átalakulásnak számos eleme van. Az egyik ilyen az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország közötti konfliktus. A rendszernek ismét fontos logikája lett a zéró összegű geopolitikai stratégiák kialakítása illetve a befolyási övezetek és körök meghatározása. Ennél is látványosabb példa Kína felemelkedése. Maga a felemelkedés nem vitatott tény. A világméretű, regionális alapú felmérés alapján a válaszadók közel fele gondolja úgy, hogy Kína meg fogja előzni az Egyesült Államokat, és a világ legmeghatározóbb hatalmává fog válni. Kína tényleges külpolitikai prioritásai nehezen detekódolhatóak. Ezt jól mutatja közvetlen szomszédaival, legfőképp Japánnal, való növekvő mértékű konfliktusa is.

A regionális kihívások

A jelentésnek a regionális kihívásokra reflektáló szekciója igyekszik a globális szinten felmerülő kihívásokat a különböző régiók szintjén kontextusba helyezni. A megkérdezettektől beérkezett válaszokat az adott térség szakértője elemezi és interpretálja. Ezen szakértők a következő, a világrend átalakulását érintő megállapításokat teszik:

• A Közép-Kelet és Észak-Afrika szakértője Rola Dashti, kuvatiti volt helyettes államtitkár. A régió legfőbb kihívása a társadalmi és gazdasági stabilitás helyreállítása. Jelenleg a térség instabilitása a leginkább fenyegető, amely egy újabb Arab Tavasz kialakulásához vezethet.

• Európa esetében Carl Bildt, Svédország parlamentjének tagja, volt svéd külügyminiszter osztja meg véleményét. Álláspontja szerint Európa legnagyobb kihívása a versenyképesség és a gazdasági növekedés visszaállítása. A kontinens korábbi gazdasági szempontból meghatározó pozícióját a válságot követően elvesztette a feltörekvő államokkal és térségekkel szemben.

• Délkelet-Ázsiát Kevin Rudd, Ausztrália volt miniszterelnöke elemzi. A délkelet-ázsiai régió országai alapvető változásokon mennek keresztül. Társadalmi, politikai és gazdasági rendszereiket átalakítják, adaptálják a modern világ kihívásaihoz. Teszik ezt azért is, mert a nagymértékű gazdasági növekedésük mellett számos strukturális probléma is felmerült az elmúlt évtizedekben. Azonban a növekedési pálya, különösen Kína esetében, továbbra is fenntartható, így Dékelet-Ázsia lesz a jövőben a világ meghatározó gazdasági ereje.

• Észak-Amerika szakértője Frederic Kempe, az Atlanti Tanács elnöke. Kempe szerint világossá vált, hogy az Egyesült Államok cselekvési képessége jelentősen csökkent az elmúlt években. Sem az Ukrán konfliktus, sem az Iszlám Állam kapcsán nem lépett fel olyan határozottan, mint tette azt a hidegháború végétől az évezred elejéig tartó időszakban. Az USA egyre inkább a nemzetközi rendszer többi szereplőjét igyekszik bevonni a világ gazdasági és katonai kihívásainak kezelésébe. Viszont emiatt hatalmi vákuum alakult ki a nemzetközi rendszerben.

• Szubszahara-Afrikát érintő kérdéseket Maria Ramos, a Barclays Africa Group ügyvezető igazgatója veszi górcső alá. A régió valójában hatalmas mértékben függ a külföldi beruházásoktól, mind a humán erőforrás, mind az infrastruktúra esetében. Olyan alapvető problémákat kell még megoldani, mint a rendszeres és alapvető orvosi ellátás megteremtése, működőképes kormányzatok és a jogrend felépítése, az analfabetizmus felszámolása. Azonban az ásványkincsek és az energiahordozókban való gazdasága miatt fontos befektetői célpont lesz.

• Latin-Amerika szakértője Alicia Barcena Ibarra, az ENSZ Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottságának titkára. Bár a térség feltörekvő és magának a nemzetközi rendszerben egyre hangsúlyosabb szerepet követelő régió, azonban a gazdasági fejlődése bizonyos szempontból kevéssé erős alapokon áll. Latin-Amerika teljes GDP-jének 21,7%-át a külföldi beruházások adják.

A szerzők szerint regionálisan három fő kihívással kell szembenéznie a térségeknek:

• Különösen Európában, a megerősödő bal és jobboldali szélsőséges politikai erők megjelenése.

• Az észak-atlanti központú nemzetközi rendszer meggyengülése, Ázsia megerősödése. Mindez kiegészül az Ukrajnai konfliktussal és ebből eredően Oroszország megerősödésével. A demokratikus államberendezkedés egyre kevéssé vonzó a világ számára.

• Az Iszlám Állam megjelenése és a Közép-Kelet destabilizációja.