Erős állam – alkotmányos korlátok

Kukorelli István, egyetemi tanár, az MTA doktora, az Alkotmánybíróság volt tagja:

Stumpf István tanulmánykötete a sein és a sollen, a diagnózis és a terápiakészítés szellemében íródott, kritikai értékelő alapon: egyrészt az elmúlt negyedszázad államrendjéről, másrészt a jövő alkotmányos államáról. Főbb hívószavai: a demokrácia, a jogállamiság, az alkotmányosság és a hatalommegosztásra épülő jó kormányzás.

Az állam optimális mértékéről, társadalomban betöltött szerepéről, hatalmának alkotmányos kereteiről és intézményes korlátairól évszázadok óta tart a vita. Mennyi államot és hol? Évszázadok óta működnek az államok a liberális és a totalitárius államrend modellek közötti széles skálán. Látni kell, hogy a XX. század elejétől napjainkig tartó államfejlődés egyik jellemzője a végrehajtó hatalom, a közigazgatás súlyának növekedése, feladatainak szaporodása.

Stumpf István gondolatébresztő könyve értékes hozzájárulás ehhez az évszázados vitához, elkalauzol bennünket a választható állam és a kormányzati modellek között. A könyv Bibó István, Francis Fukuyama és Magyary Zoltán gondolatait juttatja az olvasó eszébe: az új Alaptörvény elfogadását követően sem az a kérdés, hogyan szorítsuk vissza az államiságot, hanem az, hogyan építsük újra fel a („kisebb?”), erősebb és hatékonyabb államot, alkotmányos keretek között. Itt minden szónak és hangsúlynak jelentősége van.

Az esküje szerint cselekvő alkotmányőrtől joggal elvárhatóan, különösen hangsúlyosak a könyvben az alkotmányosság klasszikus értékei, mindenekelőtt a hatalommegosztás elve, amelynek lényege, hogy az alkotmányos demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom. A hatalmi ágak jóhiszemű egybeműködése, az alkotmányosság mindenkori érvényesülése nélkül az erős és aktív közigazgatási államrend is könnyen lesre futhat. A szurkolók és a játékosok joggal várják el az őrzőktől, hogy a lest – ha van ilyen alkotmányos szabály – be kell inteni és le kell fújni. A bíró döntését pedig tisztelni kell.

Bihari Mihály, professor emeritus, az MTA doktora, az Alkotmánybíróság volt elnöke:

A rendszerváltás „születési rendellenességeitől” az „új államalapításig” terjed Stumpf István legújabb tanulmánykötete.

A „jogállami forradalom” (1989–1990) után 25 évre teljesen új feladatoknak, kihívásoknak kell megfeleljen az államrendszer, az alkotmányos berendezkedés és főleg a kormányzás – állítja a szerző. De nemcsak állítja, hanem szisztematikusan számba veszi, le is írja a tennivalókat: új közteherviselés, új „társadalmi szerződés” kell. Meg kell teremteni a „jó kormányzás” rendszerét, egyszerre kell biztosítani a stabilitást és a politikai „zsákmányszerzés” ellenőrzött működését a közszolgálatban.

A szerző által „politikai realistáknak” nevezett vezető rétegek számára tíz pontba foglalja és részletesen kifejti azokat az imperativusokat, feltétlen észparancsokat, amelyek kötelezőek a „globális kihívások korában” az állam szerepének újraértelmezéséhez. Erős és aktív államra van szükség, alkotmányos korlátokkal a „visszaélésszerű alkotmányosság” (abusive constitutionalism), vagyis a kormányzati túlhatalom visszaszorítására. Ennek alapja: az erős jogállam, a hatalommegosztás és a hatalmak együttműködése, továbbá az alkotmányosság feltétlen érvényesülése.

Izgalmas, gondolatgazdag, nagyon aktuális és elgondolkodtató könyv Stumpf István legújabb kötete.