Nemzeti Érdek folyóirat 9-10. szám

Az uralja Budapestet, aki uralja Budapest ízlését.

Budapest korábban olyan volt, mintha egy külön ország lett volna, így is viselkedett. A korábbi liberális városvezetés mindig is egy elképzelt világvárost akart építeni, egy világvárost, aminek nincs identitása és nincs valóságos fundamentuma, egy várost, amely elkülönül attól, ami magyar. Ami viszont az utóbbi években történik, az egy egészen más irányú folyamat: Budapest belenő az országba. Így lesz újra identitása („Budapest a miénk”) és így lesz fundamentuma („a nemzet fővárosa”) Budapestnek, a Magyar Világvárosnak.

Budapestnek most már van tartása, és aminek van tartása, annak ereje is van. Nem véletlen, hogy Budapest az elmúlt néhány év alatt a legkedveltebb világvárosok közzé emelkedett. Egy egészen aprónak látszó dolgon fordult meg a kérdés: annak felismerésén, hogy a magyar hétköznapok nem szorulnak a francia, a német vagy az angol hétköznapok mögé. Ahogy mi élünk, abban nincs semmi, ami lenézendő lenne. Márpedig életformát teremteni is lehet, az ízlés végső soron velejéig politikai kérdés.

A terek életformát teremtenek. Budapest terei nem el-, hanem felfedik ahogy mi, magyarok élünk, legyünk bár „von Haus aus vidékiek” vagy „tőzsgyökeres Ősbudapestiek”. Mert  bár az emberek nem ugyanúgy élnek Budapesten és vidéken (például a fővárosban gyorsabb az élet, minden drágább stb.), de valahol mégis ugyanazokat az életformákat élik meg. Vidéken és Budapesten is kerékpároznak  az emberek (az előbbi helyen a rastafrizurás critical mass-osok, az utóbbiban a fejkendős nénik ülik meg a drótszamarat). Itt is és ott is kocsmába járnak a magyarok (vidéken a melósok késdobálókba, Budapesten a fiatalok meg romkocsmákba), és így tovább. De miért is kellene röstellnünk, ahogy élünk?

Budapest a magyarok kirakata. A világ azt lát belőlünk, amit Budapestből lát. Mutassuk meg a világnak a magyar építészetet (régit és az újat egyaránt), a magyar magas- és populáris kultúrát, a magyar hétköznapokat, a magyar életformát. Ha lenyűgöz minket egy francia kiskocsma, akkor nincs mit szégyelnünk a magyar talponállón sem. Ha varázslatosnak tartjuk Itália piacait és zsivaját, akkor mit nekünk a belső-Budapest.

Ami most történik, messzire mutat. Budapest azért lett világváros, mert Budapest újra az országé lett. Budapest a magyarok fővárosa. Itthon vagyunk.

Budapest a miénk.