Nemzeti Érdek folyóirat 15-16. szám

Olimpia

Az olimpia olyan isteni eredetű játék, amin emberek mérkőznek meg egymással. Ebből fakad minden nagyszerűsége és egyben tökéletlensége.

Isteni, lévén dacol az idővel (az ókori olim­piákat csak „felfüggesztették”, igaz, 1503 évre), és emberi, mert emberi léptékkel tagolja az időt. Akárcsak a modern demokratikus politikai játékok, négyéves ciklusokban, olim­piádokban gyűri maga alá az éveket, ily módon alkalmas az emberi élet megmérésére is: a mai nyugati ember 17-18 olim­piádot él – és már egyikre sem emlékszik.

Isteni, mert az embert saját képességei fölé emeli (innen az olimpiai mozgalom jelszava: „gyorsabban, magasabbra, erősebben!”), és emberi, mert végső soron az egészben van valami tragikus: a heroikus vereségek, a sikertől megfosztó sérülések vagy a szörnyű Isten-pótlék: a dopping. Már az 1904-es olimpia bűzlött a doppingbotránytól. Thomas J. Hicks maratonfutó sztrichnint és konyakot kapott az edzőjétől, és az első pozitív tesztű olimpikon, az 1968-as olimpián a svéd öttusázó, Hans-Gunnar Lilkenwall is alkoholt ivott. Az isteni nedű nem ért fel Istenig.

Az olimpia isteni, mert a játékok megrendezése azt feltételezi, hogy elérhető a harmónia, a béke, a konfliktus és a háború felfüggesztése, és nagyon is emberi, mert a modern olimpiák történetét is végigkísérik a fegyveres konfliktusok, a merényletek és a bojkott. Coubertin báró vágyát, hogy az olimpiai játékok majd teljes vi­lág­békét hoznak, nem isteni, hanem emberi erők tették illúzióvá. Az 1916-ost az első, az 1940-es és ’44-es olimpiát a második világháború miatt nem tudták megrendezni. Ha pedig épp nem zajlott háború, akkor ott volt a bojkott. Az első csonka olimpia az antwerpeni volt 1920-ban, az első világháború vesztes országait nem hívták meg játékokra. Vagy ki ne emlékezne arra, hogy 1980-ban és ’84-ben oda-vissza bojkottálta egymást a nyugati és a keleti blokk? Ha pedig sem háború, sem bojkott nem történt, akkor ott volt a terror. A tlatelolcói (1968) és a müncheni mészárlást (1972) remélhetőleg nem követi majd Rióban terror.

Az olimpia isteni, mert csak a részvétel számít. De azért mégiscsak emberi, mert csak a győztesekre, ha emlékszünk. És azt se feledjük, hogy az olimpia ma már nem ünnep, hanem biznisz! Ahogy a nagy olimpikon, Montecuccoli mondta, mindössze három dolog kell hozzá: pénz, pénz és pénz.

Így vagy úgy, de mi, magyarok az olimpiát istentelenül szeretjük.

G. Fodor Gábor