A kötelező vagyonnyilatkozatokat két szempontból elemeztük: egyrészt az alapján, hogy kikre terjed ki a nyilatkozattételi kötelezettség (parlamenti képviselők és hozzátartozóik) másrészt pedig hogy milyen adatokra terjed ki a bevallás hatálya: jövedelem, ingó és ingatlan vagyon, illetve érdekeltségi viszonyok.  

A magyar szabályozás mindkét nézőpont alapján a legszigorúbbak közé tartozik Európában. A magyar képviselők vagyonnyilatkozata kiterjed a kötelezettel egy háztartásban élő hozzátartozókra is, és vizsgálódási köre a lehető legszélesebb: tartalmazza a jövedelmi, az érdekeltségi és a vagyoni viszonyokra vonatkozó adatokat is.

Az ilyen szigorú szabályozás Európában ritkaságszámba megy, és elsősorban a posztszocialista országokra jellemző. Erősségét tekintve a magyar vagyonnyilatkozat-szabályozáshoz hasonló a román illetve a szlovák jogszabály, abból a szempontból, hogy a kötelezettség mindkét országban kiterjed a hozzátartozókra is. Romániában a politikusoknak és hozzátartozóiknak vagyon- és érdeknyilatkozatot kell tenniük, Szlovákiában pedig a nyilatkozatban szerepelnie kell minden ingatlannak, a 25 000 eurónál értékesebb ingóságoknak illetve minden vagyonelemnek, amelynek értéke meghaladja a 25 000 eurót.

A posztszocialista Horvátországban szintén szigorú a szabályozás: a nyilatkozattételi kötelezettség kiterjed a horvát parlamenti képviselők családtagjára is (házastárs és gyerekek), és tartalmazza a jövedelmekre, az érdekeltségekre, valamint az ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó információkat.

A kétkamarás parlamenttel rendelkező országokban a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség jellemzően csak az alsóház tagjaira terjed ki. Kivétel Lengyelország, ahol mind a Szejm mind a Szenátus képviselőinek vagyonnyilatkozatot kell tenniük, illetve Franciaország, ahol 2014. február 1-jétől érdekeltségi és vagyonnyilatkozatot is le kell adnia a Nemzetgyűlés és a Szenátus tagjainak. Hasonlóan az előbbiekhez, a belga parlament mindkét házának tagjaira is kiterjed a nyilatkozattételi kötelezettség. A kötelezettség azonban a három ország közül egyik esetében sem érinti a politikusok hozzátartozóit. Franciaországban a családtagoknak csak jelentősebb érdekeltségi viszonyok esetében kell nyilatkozatot készíteniük: ha valamely gazdasági társaságban vezető tisztséget töltenek be, illetve amennyiben 15 000 eurót meghaladó vagyoni részesedéssel rendelkeznek egy gazdasági társaságban.

Németországban csak az alsóház tagjainak kell jövedelemnyilatkozatot tenniük, a felsőházat nem terheli ilyen jellegű kötelezettség. A német szisztéma mind a szabályozás erősségét mind a vizsgálati körét tekintve jóval enyhébb, mint a magyar jogszabályok által megállapított kötelezettségek. A Bundestag tagjainak csak rendszeres és nem rendszeres juttatásaikról kell nyilatkozniuk, ráadásul ebben az esetben sem kell megadniuk a pontos összeget, mindössze a megadott 10 jövedelmi kategória közül kell kiválasztaniuk a rájuk vonatkozót. Ingó és ingatlan vagyonukról illetve érdekeltségi viszonyaikról a német képviselőknek tehát nem kell számot adniuk. A német politikusok hozzátartozóira nem vonatkozik semmilyen nyilatkozattételi kötelezettség. Mindemellett a német kabinet tagjait, a kancellárt és a szövetségi elnököt sem kötelezi jogszabály jövedelem- vagy vagyonbevallás készítésére.

Ausztriában a némethez hasonló rendszer működik. A képviselők csak rendszeres és nem rendszeres jövedelmükről kötelesek nyilatkozni, az 5 választható jövedelemkategória valamelyikének kiválasztásával. A hozzátartozók vagyonát az osztrákok sem tartják számon. Hasonlóan a német szövetségi elnökhöz, az osztrák elnöknek sem kell nyilatkozatot készítenie, az osztrák kormányra vonatkozó szabályozás viszont valamivel szigorúbb a korábban említett németnél: a szövetségi és tartományi kormánytagoknak kétévente vagyonnyilatkozatot kell tenniük.

A korábban említett posztszocialista országokénál gyengébb szabályozás van érvényben Szlovéniában, ahol csak az alsóház képviselőinek kell jövedelem- és vagyonnyilatkozatot tenniük. A szlovén szisztémában a hozzátartozóknak csak akkor szükséges bejelentést tenniük, ha az adott képviselővel szemben indokolatlan vagyonnövekedés miatt tisztességtelen gyarapodás gyanúja merül fel.

Az egyik leglazább szabályozás a svájci modell, ahol a kétkamarás parlament tagjainak csak érdekeltségi viszonyaikról kell nyilatkozniuk – vagyonukról és jövedelmeikről nem –, a gazdasági társaság nevét azonban nem szükséges megadniuk, csak a társaság formáját és a képviselő ott betöltött pozícióját.

A nemzetközi kitekintés alapján jól látható, hogy a magyar rendszer európai mércével mérve az egyik legszigorúbb szabályozás a kontinensen. Magyarországon a további szigorításnak – például a hozzátartozók vagyonnyilatkozatainak nyilvánossá tételének – nem is politikai, hanem alkotmányossági akadályai vannak. Ebben az ügyben felmerül a személyes adatok védelméhez való jog, illetve az üzleti- és banktitoknak minősülő adatok kérdése. A politikusok hozzátartozói szuverén jogalanyok, akiket adataik nyilvánossá tételével korlátoznánk információs önrendelkezési jogukban, és személyiségi jogaik is csorbát szenvednének.