Colin Crouch: Putting Neoliberalism in its Place

The Political Quarterly, Volume 85, Issue 2, Április/Június 2014.

Colin Crouch brit szociológus és politológus, az Oxfordi Egyetem volt és a Warwick-i Egyetem jelenlegi oktatója legfrissebb tanulmányában a neoliberalizmus szociáldemokrata kritikáját adja. Véleménye szerint a neoliberalizmus annak ellenére népszerű a nyugati politikai elit körében, hogy mint ideológia valójában nem rendelkezik komoly társadalmi támogatottsággal. Ez a jelenség pedig kifejezetten veszélyes, ugyanis a neoliberalizmusnak vannak bizonyos antidemokratikus vonatkozásai.

Mi a neoliberalizmus?

A szerző először is tisztázza, hogy milyen politikai ideológiát ért neoliberalizmus alatt.

• Neoliberalizmus az a politikai álláspont, amely szerint a piac minden más intézménynél hatékonyabb szervező ereje a gazdaságnak és a társadalomnak.

• Így azon szolgáltatások vagy javak – adott esetben ez lehet akár a magaskultúra vagy az oktatás is –, amelyeket a piac nem tart fent, nem is szükségesek a társadalom számára, ezért az államnak sem kellene erőforrásokat biztosítani rájuk.

Crouch szerint az emberek többsége ezekkel az elvekkel nem ért egyet.

• Így a neoliberalizmus nem azért sikeres ideológia, mert erős társadalmi támogatottsággal rendelkezik, hanem mert foglyul ejtette az elitek gondolkodásmódját és gazdaságilag is jövedelmezőbb számukra.

• Az ideológia társadalmi támogatottságának hiánya természetesen nem azt jelenti, hogy a neoliberalizmus néhány programpontja mögé – például a kevesebb adó elve, vagy a szociális ellátórendszer kurtítására tett javaslatok – ne lehetne felsorakoztatni az embereket.

• A szerző szerint viszont azt már jóval kevesebben fogadnák el, hogy a kultúrát vagy az oktatást kizárólag a piac tartsa fent.

• A neoliberális ideológiát valló pártok – talán egyedül a Holland Szabadságpárt kivételével – így mind elhanyagolható kis pártok, és csakis politikai koalíciók segítségével juthatnak hatalomra.

• A hazai előzmények ismeretében figyelemreméltó felvetése a szerzőnek, hogy ezek a pártok általában konzervatív vagy kereszténydemokrata politikai formációkkal működnek együtt, igaz, találhatunk példákat a szociáldemokratákkal való koalíciókra is – elég csak a Tony Blair-féle új munkáspártra vagy a Gerhard Schörder-féle „Neue Mitte”-re gondolni.

Esetleges veszélyforrások

A szerző szerint a legnagyobb probléma, hogy ha a neoliberalizmus hegemón ideológiává válik, akkor könnyedén alááshatja a demokrácia működésének alapjait.

• A neoliberálisok sokszor egyenlőségjelet tesznek a piac és a nagyvállalatok között, azzal érvelve, hogy minél nagyobb és minél többet termel egy vállalat, annál hatékonyabb is.

• Az ilyen óriásvállalatok ugyanakkor sokszor monopolhelyzet kialakítására törekednek, aláásva ezzel a piac és szabad verseny lényegét.

• Ezek a hatalmas vállalatok ráadásul erőforrásaik révén a politikát is könnyedén manipulálhatják, ezzel saját érdekeik szerint befolyásolják a demokratikusan megválasztott képviselők által működtetett döntéshozatali folyamatokat.

• A neoliberális politikusok és gondolkodók valójában nem lelkesednek a politikai verseny eszményéért, ahol jóval nehezebben tudják érdekeiket érvényesíteni.

• Emiatt szeretnek a háttérben maradni, kimaradva a közélet előtt zajló politikai vitákból, és inkább a demokratikus intézmények mögé bújva hatást gyakorolni a kormányzatokra.

Crouch szerint a fentiek miatt a neoliberalizmus olyan ortodox, a politikai közéletet teljesen átfogó, a vitát kizáró ideológiává válhat, mint a volt szocialista országokban a kommunizmus. Alapjaiban veszélyezteti a demokráciát, kiiktatja a változás és előrelépés lehetőségét, ezzel tovább csökkentve a nyugati országok versenyképességét.

Ha a neoliberalizmus uralkodó elméletté válik, akkor az alááshatja a különböző ideológiák folyamatos versenyét. Ez a verseny pedig a szerző szerint a fejlett demokráciák legnagyobb előnye. Egy jól működő demokráciában a kölcsönös politikai alkuknak köszönhetően a különböző ideológiákból végül csak a leghasznosabb elemek valósulnak meg, természetesen az adott ország történelmi, gazdasági és szociális helyzetétől is függően. Crouch a skandináv országokat hozza fel példaként, amelyek annak ellenére, hogy versenyképes piacgazdaságok, jól működő és széles szociális intézményrendszerrel is rendelkeznek.

A szerző leszögezi, hogy a piacgazdaság alapvetően jól működő rendszer, amely bizonyos gazdasági területeken magasabb hatékonyságot eredményez a többi rendszerhez képest, ráadásul növeli a fogyasztók választási lehetőségeinek számát is. Azonban mint minden ember alkotta rendszer, a piacgazdaság sem tökéletes, ezért az egyes anomáliákat – például negatív externáliák esetén –, az államnak kell korrigálnia. Természetesen annak vita tárgyát kell képeznie, hogy az állam pontosan milyen szerepet töltsön be a piac működtetésében, de a szerző szerint a neoliberálisok egyelőre csak akadályozzák az ilyen viták kialakulását.

Az ideológiai sokszínűség szerepe

A szociáldemokrata Crouch szerint ma két olyan szerveződés van, amely képes lehet szembehelyezkedni a neoliberalizmus dominanciájával: a bevándorlásellenes xenofób pártok, illetve a gender vagy feminsta mozgalmak. Míg az elsőt veszélyesnek tartja, addig a másodikat ígéretesnek. A szerző több érvet is felsorakoztat annak igazolására, hogy a feminista mozgalmak miért lehetnek a neoliberalizmus sikeres kihívói. Egyrészt a nők nem számítanak társadalmi kisebbségnek, hiszen a társadalom felét teszik ki, így a mozgalomnak van potenciális társadalmi bázisa. Másrészt pedig, bár a nők politikai egyenjogúsága lassan megvalósulni látszik, még mindig többször kerülnek hátrányba a férfiakkal nemiségük miatt.

Ideológiai beállítottságtól függetlenül a szerző írásának középpontjában az a gondolat áll, hogy az esetleges elitista törekvésekkel szembeni fellépés lehetőségét a tömegmozgalmak teremtik meg. A választói érdekek érvényesítésének ugyanis kiváló terepet biztosítanak a különböző mozgalmak, politikai tartalomtól függetlenül. Kezdve a liberális emberjogi mozgalmaktól a kereszténydemokrata családközpontú csoportosulásokon át, egészen a zöld irányzatot képviselőkig. Minél gazdagabb ezeknek a szervezeteknek a palettája, annál hatékonyabban léphetnek fel az ellen, hogy egy elitista politikai ideológia egyeduralkodóvá válhasson.