Robert J. Spitzer: Saving the Constitution from Lawyers

Cambridge University Press, 2008

Robert J. Spitzer, az Egyesült Államok egyik legismertebb politológusa és az Amerikai Politikatudományi Intézet vezetője – Saving the Constitution from Lawyers című könyvében – a privilegizált jogértelmezés problémáját feszegeti. A jognak, mint minden más emberi alkotásnak az alkalmazása nagyban függ az azt használó ember szándékától. Magyarán, lehet a jog értéksemleges, a jogász társadalom már közel sem az, főleg ha a jogalkotás és a jogértelmezés politikai vetületeit vizsgáljuk.

Spitzer könyve jól rávilágít arra, hogy maga a tudomány sem mentes a prekoncepcióktól, sőt, sokszor politikai ideológiáktól sem. Így ha politikai erők akadémiai eredményekre is hivatkoznak, érdemes mindig körültekintőnek lennünk.

Ezek a tudományos prekoncepciók hosszútávon akár veszélyesek is lehetnek, hiszen ha a szakma elég számú elismert képviselője a magáévá teszi őket, akkor nagyon könnyen uralkodó paradigmává is válhatnak. Az ilyen egyeduralkodó elméletek pedig hosszútávon nagyban károsítják az adott tudományterületet, mivel egy tudomány addig tud újszerű és friss maradni, amíg folyamatos verseny és diskurzus van az adott tudományterületen felmerülő elgondolások között.

Ha viszont egy tudományterületen egy elmélet egyeduralkodóvá válik, akkor idővel az új ötletek és tanulmányok mércéje már nem az lesz, hogy mennyire újszerűek a meglátásai vagy mennyire nyújt új megoldásokat egy adott problémára, hanem az, hogy mennyire illeszkedik a korábbi elméletek logikájába. Spitzer erre a jelenségre mutat rá az amerikai jogászhallgatók példáján keresztül, akik sokszor nem merik megkérdőjelezni professzoraik korábbi kutatásait, visszavetve ezzel a tudományterület innovációs képességét. Amikor pedig egy tudományterület elveszíti innovációs képességét, akkor többé már nem tud alkalmazkodni és értelmezési keretet nyújtani a változó világ folyamataira, tehát dogmatikussá válik.

A szerző szerint az amerikai jogtudomány területén ennek a jelenségnek öt fő oka van:

• Az amerikai jogi képzés jól felkészíti a hallgatókat a jogászi szakma ellátásához, de a tudományos tevékenyég megalapozására már nem elégséges.

• A jogászok többsége nem vesz részt külön doktori képzésben.

• A zsinórmértékként használt jogi folyóiratokat rendszerint diákok szerkesztik, bármilyen akadémiai felülvizsgálat nélkül.

• A diákokat sokszor az vezérli, hogy megfeleljenek professzoraiknak, így publikációikban nem merik megkérdőjelezni azok korábbi kutatási eredményeit.

• A folyóiratok nagy száma miatt rossz minőségű publikációk is könnyen megjelenhetnek.

Ennek az öt tényezőnek köszönhető a szerző szerint, hogy túl sok olyan akadémiai írás jelenik meg, amelyek megfelelő tudományos bizonyítás nélkül, a szerzők prekoncepciói alapján, szelektíven értelmezik a jogot.

Saját kutatási területéből három példát emel ki:

• Az Egyesült Államok elnöke élhet az úgynevezett „Item Veto” eszközével, mely a Clinton adminisztráció idején alkotmányos normává vált, ugyanis az amerikai legfelsőbb bíróság is megvédte a gyakorlatot. Az „Item Veto” lényege, hogy az Egyesült Államok elnöke nemcsak az adott jogszabályt, hanem annak egyes elemeit is szabadon megvétózhatja. Ez korábban vitatott volt, de az idősebbik Bush majd Clinton elnök is elkezdte használni az „Item Veto” intézményét a gyakorlatban is. Spitzer szerint az érintett elnökök támogatói utólag igyekeztek legitimálni a gyakorlatot a jogtudományi folyóiratokban. Következetéseiknek azonban megkérdőjelezhető volt az alkotmányos alapja, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága pedig később ezen cikkekre hivatkozva védte meg a gyakorlatot.

• Az amerikai elnöknek joga van arra, hogy fegyveres támadás esetén kongresszusi támogatás nélkül is csapatokat vethessen be idegen országokban. Az ifjabb Bush kormányzat ezt a jogkört a szeptember 11-ei terrortámadások  hatására kiterjesztette a terrorista cselekményekre is, Spitzer szerint kizárólag „saját jogtudósaik” eredményeire hivatkozva.

• Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága még 2008-ban úgy rendelkezett, hogy az alkotmány minden állampolgár számára biztosítja a szabad fegyverviselés lehetőségét. Spitzer szerint azonban az amerikai alkotmány második kiegészítése úgy is értelmezhető, hogy a szabad fegyverviselés joga elsősorban a fegyveres testületeket illeti meg. Az alkotmányértelmezést végző bíróság a véleményét tehát helytelen következtetéseket használó, főként politikailag elkötelezett akadémiai publicisztikák hatására alakította ki.

A szükséges jogértelmezési viták

A szerző gondolatai azért is fontosak, mert a dogmatizáció jelensége minden tudomány területére igaz lehet, nem csak a jogtudományra. Ezért fontos a jogtudomány területén is – ahogy Spitzer leírja – megőrizni a jogértelmezési attitűdök sokszínűségét, hogy az új ötletek és megoldások palettája bővülhessen.

A fennálló helyzetet kritika tárgyává tenni egyáltalán nem „ördögtől való” gondolat. Noha Spitzer az Egyesült Államokbeli viszonyokat elemzi, egy ilyen fontos kérdés esetén – mi szerint, hogy kinek van joga értelmezni a jogszabályokat – bátran lehet határokat feszegetni. A szerző megállapításai szerint közel sem szerencsés, ha egy akadémiai elit hatása alatt álló, mégis kontrollálatlan közösség (a folyóiratok szerzői és szerkesztői) túlzott befolyással rendelkeznek az adott tudományterületen.

A szerző szerint az Egyesült Államokban, vagyis egy jól működő demokráciában bátran fel lehet tenni kérdéseket a rendszer működésével kapcsolatban, illetve az esetleges korrekció lehetősége sem jelenti a demokrácia szükségszerű végét.

Mint ahogy a politikában, úgy a tudományban is szükség van folyamatos megújulási képességre. Fontos, hogy ez a megújulás ne önmagunk ismétlése legyen, hanem újonnan felmerülő problémákra adott releváns válaszok formájában nyilvánuljon meg. Ehhez pedig időről időre fel kell tenni olyan kérdéseket, melyek eddigi gondolkodásunk kereteit feszegetik. Az egyeduralkodó dogmákkal szemben mindig van létjogosultsága az innovációnak, az egymással versengő ötletek tárházának.