Colin Kahl, Hal Brands: Trump’s Grand Strategic Train Wreck, Foreign Policy, 2017 January

Colin Kahl, a Georgetown University oktatója és Hal Brands, a Johns Hopkins University kutatója szerint egy elnök nagy stratégiája egy olyan keretrendszer, amely a külpolitikai cselekvéseket alapvetően meghatározza. A nagy stratégia nem feltétlenül nyilvánul meg minden egyes külpolitikai akcióban, azonban alapvetően meghatározza az ország irányát a nemzetközi politikai porondon. A nagy stratégia egyrészt diagnosztizál, másrészt előír. Értelmezi az ország helyzetét, s meghatározza a célok elérésének irányát és módját is. Minden ilyen nagy stratégia rendelkezik tehát egy „mit” és egy „hogyan” dimenzióval, amely a célokat és az ezek eléréséhez szükséges eszközöket azonosítja. Az Egyesült Államok alapvető nagy stratégiai érdekei kétszáznegyven éve változatlanok: az ország „fizikai” biztonsága, gazdasági jólét és az amerikai életforma. E kereteken belül különösen érdekes, hogy az egyes elnökök hogyan, s milyen módon képzelik el a célok elérését, az Egyesült Államok érdekeinek megvédését.

Trump átgondolt stratégia mentén cselekszik

A széles körben elterjedt kritikus vélekedésekkel ellentétben az új amerikai elnök nem improvizatív külpolitikát képvisel, amely a pillanat hevében írt Twitter üzenetekben, beszédekben, és sajtótájékoztatókon megengedett, átgondolatlan kiszólásokban nyilvánul meg. Nagy elődeihez hasonlóan ugyanis Donald Trump is rendelkezik egy határozott és jól átgondolt nagy stratégiával. Ez a nézőpont, világról alkotott kép pedig nem sebtében kiötlött vélemények összessége, hanem évtizedes múlttal rendelkező hagyományokra tekint vissza. Az Egyesült Államok – mint a világ egyik vezető hatalmának – elnökeként Trumpnak tisztában kell lennie az országára, s a világra leselkedő veszélyekkel.

Trump nemzetközi rendszerrel kapcsolatos gondolkodását alapvetően három fő fenyegetés határozza meg: (1) a radikális iszlám jelentette veszélyek, (2) a nem megfelelő kereskedelmi megállapodások által okozott gazdasági problémák, valamint (3) az illegális bevándorlás, amely biztonsági, munkaerő-piaci és gazdasági károkkal jár.

A radikális iszlám az elnök és tanácsadói szemében egyrészről egzisztenciális, másrészről civilizációs veszélyt jelent az Egyesült Államok számára. Trump nézőpontja nem tesz különbséget az iszlamizmus különböző formái és tradíciói között, azokra egyformán alapvető fenyegetésként tekint.

Az új amerikai elnök szemében a nem megfelelő kereskedelmi megállapodások komoly fenyegetést jelentenek az ország gazdaságára nézve, ebből következően ezek felszámolása biztonsági prioritásnak minősül. A szerzők szerint Trump számára a gazdasági szempontból az Egyesült Államok első számú versenytársa Kína, amelynek célja, hogy gazdasági és katonai fölényt szerezzen az USA-val szemben. Úgy látják, az új elnök éppen ezért nem nézi jó szemmel Kína geopolitikai mozgásait, így például aktivitását a Dél-kínai-tengeren, illetve Trump szerint Kína nem tesz meg mindent Észak-Korea megfékezése érdekében.

Trump folyamatosan határozottan kiállt az illegális bevándorlás felszámolása mellett, mely szerinte amerikaiak munkahelyébe kerül, alacsonyabb béreket és általános életszínvonal-csökkenést eredményez. Mindemellett a bevándorlást olyan biztonsági problémákkal is összefüggésbe hozta, mint a bűnözés erősödése, a drogcsempészet térnyerése, s a terrorfenyegetettség növekedése.

Az elnök választ ad az általa felvetett problémákra

A fenyegetések azonosítását követően, ezekre adott válaszként született meg Trump nagy stratégiája, amely tulajdonképpen az „America First” címszóval jellemezhető. Ez a nagy stratégia négy pillérből áll:

• Az elsőt a szerzők a „gazdasági nacionalizmus” kifejezéssel írták le. Ennek lényege, hogy minden a kereskedelmet, adózást, bevándorlást és külkapcsolatokat érintő kérdésről szóló döntésnek az amerikai munkavállalók és családok érdekeit kell szolgálnia.
• A második a belső biztonság jelentős mértékű megerősítése. Ez többek között az USA-Mexikó határ védelmének fallal történő megerősítésében, az illegális bevándorlók kiutasításában, a bevándorlás és beutazás szigorításában nyilvánul meg.
• A harmadik és legfontosabb pillér a szerzők szerint úgy írható le, mint pragmatikus együttműködés olyan szereplőkkel, akik az együttműködés tárgyát jelentő kérdésben Amerikával megegyező érdekeket képviselnek – függetlenül attól, hogy milyen a velük ápolt kapcsolat, illetve osztják-e, s ha igen, mennyiben az amerikai értékeket. Az elemzés szerint ennek keretében például az Iszlám Állam elleni harcban Trump nyitott lehet egy együttműködésre Oroszországgal, sőt akár Kínával is.
• Az utolsó pillért az erős hadsereg és katonai képességek. Ugyanakkor ezek alkalmazását az „America First” elvnek alárendelve képzeli el. Ezt látszik alátámasztani, hogy több korábbi nyilatkozatában is az USA által történő rezsimváltások és államépítés stratégiáit kritizálta.

Konklúzió

A szerzők szerint összességében Trump „America First” nagy stratégiája jelentősen eltér az Egyesült Államok külpolitikáját a II. világháborút követően meghatározó konszenzustól, amely a demokrácia és a szabad piac kiterjedésén alapuló, biztonságosabb, és prosperálóbb világként írható le. A szerzők Thomas Wright, az amerikai politika szakértőjét idézik, aki szerint Trump úgy látja, országa rossz üzletet („raw deal”) kötött azzal a liberális világrenddel, amelynek létrehozásában hét évtizeddel ezelőtt segédkezett, s fenntartásában mind a mai napig kulcsszerepe van.