Francis Fukuyama: Political Order and Political Decay: From the Industrial Revolution to the Globalization of Democracy;

Profile Books, 2014;

A 2011-es tavaszi események a Közel-Keleten felvetették az arab államok demokratizálódásának lehetőségét. Az alulról szerveződő megmozdulások sorra mozdították el a térség diktátorait, több országban demokratikus választásokat tartottak, a politikai részvétel intézményesített formái kiépülni látszottak. A később lezajlott folyamatok azonban a visszarendeződés jeleit mutatják. Egyiptomban a katonai rezsim újra átvette a hatalmat, a szír polgárháború pedig vérrontásba torkollott. Ez a jelenség foglalkoztatta Francis Fukuyamát is, aki arra kereste a választ, lehetséges-e egy olyan negyedik demokratizálódási hullám, amelynek célpontjai az arab államok. Kompatibilis-e a demokrácia az iszlám vallással, és ha igen, milyen feltételek mentén alakulhatnak ki arab demokráciák. Hogy ezt megérthesse, az Arab tavaszt annak történelmi előképével, az 1848-as Népek tavaszával hasonlította össze. A XIX. századi és a XXI. századi eseményekre egyaránt jellemző, hogy adott kultúrkörön belül nem volt előzménye a demokratikus berendezkedésnek, illetve a kezdeti sikerek után erős visszarendeződés volt tapasztalható. Fukuyama azonban további következtetéseket is levon a két jelenség vizsgálatából, és megpróbálja feltárni a már kiépült demokráciákra leselkedő veszélyeket.

1848, Népek tavasza

Fukuyama szerint az 1848-as események azért figyelemre méltóak, mert egyszerre érintették a kontinentális Európa összes nagyhatalmát, s közös céljuk a demokratikus értékrend meghonosítása volt, azonban mindegyik nemzeti forradalom végül elbukott. A szerző arra kereste a választ, miért nem voltak egyből sikeresek ezek a kezdeményezések, holott a XIX. század végére számos országban megvalósult a ’48-as célkitűzések egy jelentős része. Fukuyama úgy véli, alapvetően két úton juthat el egy ország a demokratikus berendezkedéshez:

• Egyrészt eszmetörténeti okokból. A szerző szerint Nagy-Britannia tipikus példája annak, amikor a demokratikus eszmék megelőzték a gazdasági fejlődés elindulását. Szerinte itt fogalmazódtak meg először az egyetemes emberi jogi gondolatok, igény a kormányzati elszámoltathatóságra, és a jogállamiság eszméje. Ezek az ideák olyan erősen voltak jelen a brit társadalomban, hogy idővel államszervezési elvekké váltak. Ez a folyamat teremtette meg a lehetőséget a gyors gazdasági növekedéshez, amely versenyképes és sikeres állammá tette Nagy-Britanniát.

• Másrészt társadalmi/gazdasági mobilizáció következtében. Fukuyama szerint a kontinentális Európa országai más utat jártak be. Az iparosítás és gazdasági fejlődés előbb érte el ezeket az országokat, mint a politika jogok kiterjesztése. A gazdasági változások következtében azonban felbomlottak a hagyományos (feudális) társadalmi viszonyok, az addig földművelésből elő parasztság városi életformára váltott, a polgárság pedig a növekvő gazdasági befolyása mellé politikai jogokat is követelt magának. Ezek a változások voltak az alapjai annak a demokratizálódási folyamatnak, amely az egyre szélesebb körű szavazati jog, és a jogállami normák elterjedéséhez vezetett.

Fukuyama szerint hibás az a felvetés, hogy a társadalmi osztályok tudatos politikai szereplőként is fel tudnak lépni, ezért a formálódó és kialakult politikai pártoknak kiemelt jelentőségük van a demokratizálódási folyamatokban. A pártok maguk dönthetik el, hogy milyen politikai szövetségeket kötnek, és a legsikeresebb pártok több társadalmi osztály képviseletét is képesek ellátni. A megerősödő polgárság sok esetben a feudális értékek képviselőivel lépett szövetségre, hogy megakadályozza a városi munkásság szavazatszerzését. Hosszú távon a polgárság számára fontos jogállamiság, és a munkás rétegek preferenciái, az általános választójog elterjedésének köszönhetően, lényegében egyszerre jelentek meg. Összességében elmondható, hogy a demokratizálódási folyamatok motorja a tehetős polgári réteg, amely ugyan preferenciái mentén válogathat, kivel lép politikai szövetségre, hosszú távon azonban szükséges feltétele a demokratikus intézmények kialakulásának.

Fukuyama úgy véli, az 1848-as demokratizálódási folyamatok azért buktak el, mert idejekorán jelentkeztek: nem volt megfelelő gazdasági fejlettség és kialakult polgárság, amely hatékonyan képviselte volna a politikai átalakulás ügyét.

2011, Arab tavasz

Fukuyama szerint több hasonlóság is felfedezhető az 1848-as európai, és a 2011-es közel-keleti folyamatok között. Egyfelől a felkelések mindkét esetben gyors eredményeket értek el, a megkezdett folyamatok azonban hamar ellentétes irányt vettek. Másrészt a XIX. századi európai események olyan értelemben egyedülállóak, hogy a demokratizálódni vágyó államoknak nem volt korábbi demokratikus tapasztalatuk. Ugyanez igaz az érintett arab államokra is: olyan országokban követeltek szélesebb politikai jogokat, amelyek nem rendelkeztek demokratikus hagyományokkal. A régi elit (a feudális rendiség és az arab katonai diktatúrák hadseregei) erős befolyással rendelkeztek. Emellett az erős középosztály ugyanúgy hiányzik a XXI. századi arab országokban, mint ahogyan hiányzott a XIX. századi európai államokban. Ezért a kisszámú középosztály, politikai hatalmát védve hajlamosabb a régi elittel szövetkezni az alsóbb rétegekkel szemben. Fukuyama szerint jó példa erre Egyiptom esete, ahol a középosztály támogatta a katonai rezsim restaurációját, az Iszlám Testvérek által delegált elnökkel, Mohamed Morsival szemben.

A szerző azt is kiemeli, hogy míg a másfél évszázaddal ezelőtti európai folyamatokban a nacionalizmus eszméje játszott meghatározó szerepet, addig a kortárs iszlám világban az iszlámizmus eszméje van hatással a demokratizálódási folyamatokra. Az európai középosztály az erős nemzetállam megteremtése érdekében gyakran kötött szövetséget az autoriter jellegű elitekkel (bismarcki Németország), és a közel-keleti iszlamista mozgalmak is gyakran kapnak támogatást az ottani középosztálytól.

A modern demokráciák kihívásai és megoldási javaslatok

Fukuyama a fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy az erős demokráciának alapvető feltétele, hogy tehetős középosztály alakuljon ki egy adott államban. Szerinte mára számos olyan folyamat ütötte fel a fejét, amelyek alááshatják a már meglévő demokráciák működését is. A munkaerőpiac globalizációjával a fejlett nyugati társadalmakban stagnál, vagy alkalmanként csökken a bérek reálértéke. Másrészt az újonnan megjelenő automatizált gyártási folyamatok egyre inkább a képzettebb rétegek megélhetését is veszélyeztetik. Ezeknek a tendenciáknak a következtében egyre kevesebben leszek képesek megőrizni középosztálybeli státuszokat, ami végső soron a demokratikus értékek elhalványulásához vezethet. Fukuyama szerint a legkézenfekvőbb megoldás az oktatás színvonalának emelése lehet, mert a magasabban képzett munkaerő még mindig jobban érvényesül a munkaerőpiacon, így képes lehet társadalmi státuszának megőrzésére, amely több szempont szerint is a demokrácia alapja.