BREXIT NAPLÓK V. - Megakasztja-e a Lordok Háza a Brexitet?
Egy lehetséges 21. század forgatókönyve – feltörekvő Közép-Európa
Egy budapesti születésű amerikai politikatudós és intézetvezető 2009-ben megjelent könyvében a 21. század várható nagyobb geopolitikai eseményeit és trendjeit mutatja be. A könyv előrejelzéseinek használhatóságát jól mutatják az azóta eltelt események. A szerző ráadásul hamarosan az európai válságról szóló új könyvvel jelentkezik. A most feldolgozott, még korábban megjelent könyvében a szerző úgy véli, hogy az új évszázad domináns globális hatalma továbbra is az Egyesült Államok marad, és az időszak története elsődlegesen arról szól, hogy a világ különböző országai milyen kihívásokat jelentenek az USA-nak, illetve hogy a nagyhatalom milyen válaszokat ad az új szituációkra. A könyv alapvetően geopolitikával és várható háborúkkal foglalkozik, de érinti a gazdasági, társadalmi és technológiai eseményeket is. A szerző két évtizedes bontásban vizsgálja a folyamatokat, így ad részletes helyzetképet az adott korszakban várható történésekről. Az általa vizionált jövőben az Egyesült Államoknak olyan új és régi-új szereplőkkel kell megküzdenie, mint Japán, Törökország vagy éppenséggel a Lengyelország által vezetett közép-európai szövetség, amelynek hazánk is tagja. A század elején még az iszlám fundamentalisták és Oroszország erősödése jelenti a legnagyobb kihívást, de ez a korszak lesz Közép-Európa felértékelődésének ideje is. A század végére viszont egyértelműen a világpolitikai tényezővé váló Mexikó tölte majd be a kihívó szerepét a nemzetközi rendszerben.
George Friedman: The Next 100 Years: A Forecast for the 21st Century.
Anchor Books, 2010.
George Friedman 1949-ben született Budapesten, PhD-ját politikatudományból a Cornell University-n szerezte. 1996-ban Austinban (Texas, USA) megalapította a STRATFOR nevű ún. „private intelligence corporation” stratégiai kutatóintézetet, amelynek alaptevékenysége a világ nagy politikai folyamatainak előrejelzése, ez a könyv is ennek kiadványsorozatába illik. Noha az a mű 2009-ben jelent meg először, Friedman hamarosan újabb kötettel jelentkezik, ennek apropóján ismertetjük négy évvel ezelőtti hosszú távú előrejelzéseit. Az első Friedmann által vizsgált korszak (2010-2020) történései elméletileg már zajlanak, így a kutató jóslatai részben ellenőrizhetőek.
2000-2020 – Átrendeződés
A szerző szerint a 2010-es évek a második hidegháború időszaka lesz, amely főleg az Egyesült Államok és az iszlám fundamentalisták harcáról fog szól. Ezenfelül Oroszország is erősíteni kívánja majd helyzetét Közép- és Kelet-Európában, továbbá Ázsiában. Friedman szerint a korszakban kialakul egy szorosabb katonai együttműködés a kelet-európai országok között is. A szerző ez alatt Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Románia szövetségét érti, és annak létrejöttét a 2015-ös évre taksálja, Lengyel Blokk (Polish Bloc) néven. Ennek a szövetségnek a későbbiekben is fontos szerepe lesz, ugyanis véleménye szerint Lengyelország jelentősen megerősödik a 21. században.
Friedman szerint az 2020-as évek elejére nagymértékű átrendeződés következik be. Végett ér a század elejének új hidegháborúja, mert Oroszország gazdasági és belpolitikai problémái, gyenge infrastruktúrája, egyoldalú exportja (szinte csak nyersanyag) és csökkenő lakossága miatt perifériára szorul, a szövetségi orosz kormányzás pedig idővel összeomlik. Ugyanakkor Kína folytatja azt a gazdasági növekedési folyamatot, amelyet az 1980-as években megkezdett, és ami gyökeres belső társadalmi változást hoz az országban. A szerző szerint Kína azonban egyfajta papírtigrisnek bizonyul, mivel erőforrásainak határán áll, és ha a fejlődés egyszer megtorpan, különösen a sűrűn lakott, fejlett nyugati és a lakatlan, járhatatlan keleti részek nagy különbségei miatt az országban nagyon megerősödnek a ma elfojtott törésvonalak. Így hosszú távon egyik keleti országnak sem lesz jelentős beleszólása a világpolitikai folyamatokba. Ezenfelül a szerző úgy látta, hogy az évtizedben Finnország annektálhatja Karéliát, Románia Moldáviát, és Tibet – India segítségével – elszakadhat Kínától.
2020-2040 – Átrendeződés és III. Világháború
Friedman a korszakban bekövetkező III. világháború időtartamát meglepő módon csak néhány évre becsüli, de szerinte már a 2020-as években megkezdődik a felkészülés a háborúra. Ebben az évtizedben három erős hatalom jelenik meg Eurázsiában: Törökország, Lengyelország és Japán. Ankara befolyása az arab világban és a volt Szovjetunió iszlám államaiban erősödni fog. Izrael szerepe is átértékelődik az erősödő török katonai és politikai nyomás miatt. Japán gazdasági expanziót indít a Csendes-óceán országaiban Kína partvidékén és Oroszország távol-keleti vidékein, s egyúttal katonai erejét is növeli. Erősödni fog a Lengyel Blokk, a szerző egy – a történelmi perszonálunióra alapozva – lengyel-litván alapú Gazdasági Nemzetközösséget (Commonwealth) vizionál. A lengyel és török gazdasági expanzió megjelenik Oroszország keleti felében is, egészen a Volga völgyéig. Emellett az Egyesült Államok bekapcsolódik az erősödő japán és török politikai-katonai terjeszkedésbe. A szerző szerint szintén lehetséges egy USA-ellenes blokk létrejötte Németország és Mexikó vezetésével, amit Washington egy kínai-indiai-koreai (addigra egyesül a két Korea) és angol szövetséggel véd ki. A két szerveződés között erős verseny alakul ki már a 2040-es évekre.
Friedman szerint a fejlett országokban, különösen Európában, drámaian zuhanó népszaporulat jelentős kulturális, gazdasági és társadalmi változást fog hozni már a század első felében, s átrendezi a bevándorláspolitikát is. Alapvetően jelentős nyitás várható, mivel az országoknak szükségük lesz a népességre, megindul köztük a munkaerőért folytatott versengés. Az USA főleg a mexikói bevándorlók kapcsán érintett a kérdésben és csökkenő népessége miatt szintén arra fog szorulni, hogy a déli határait megnyissa. A szerző szerint a III. világháború kitörése is lehetséges 2050-es évek környékén, ahol egyik oldalon az USA, a Lengyel Blokk, Anglia, India és Kína lesznek szövetségesek, másik oldalon pedig Japán és Törökország vezetésével sok kisebb állam. Franciaország és Németország csak később lépnek be a háborúba. A szerző – nyilvánvalóan abból a célból, hogy jelezze az ilyen típusú előrejelzés korlátosságát – egy lehetséges konkrét időpontot is megjelöl a háború kitörésére: 2050. november 24-e, délután öt óra, Hálaadás napja. A török-japán szövetség átrendezi a szuperhatalmi státuszt, felgyorsítja a fegyverkezési versenyt és a technológiai fejlődést. A konfliktus nem terjed ki az egész világra, néhány évig tar majd, és – az automatizált hadviselés következtében – mintegy 50 000 halottja lesz. A konfliktus végén az USA és szövetségesei kerülnek ki győztesen a harcból, így a várható békeszerződés feltételeit is az Egyesült Államok határozza majd meg.
2060-2080 – Az USA új aranykora
A háború után a 2060-as években az Egyesült Államok jelentős gazdasági fellendülés él majd át, akár egy újrainduló „baby boom”-mal. Így ismét erősödni fog az Egyesült Államok katonai és politikai szerepe, vezető hatalommá válik, és bebetonozza vezető szerepét a világűr meghódításában is. Ezzel ellentétben Japán hosszú időre elveszíti meghatározó szerepét. Ez a kor lesz Lengyelország megerősödésének ideje, az ország a Lengyel Blokkon keresztül a térségben domináns halommá válik. Ezért az USA-nak szövetkezni kell Törökországgal és Angliával a lengyel hegemónia elkerülése ellen.
Friedman szerint a 21. század végének legnagyobb kihívása az USA-Mexikó konfliktus lesz. A konfliktus várható kezdete a 2070-es évekre tehető, de áthúzódik a következő évszázadra is. Oka, hogy Mexikó gazdasági és katonai szempontból is a 22. századra jelentősen megerősödik. Ennek hátterében az áll, hogy a 2080-as években megindul az ország gyors gazdasági növekedése, ami még nagyobb népességnövekedéssel jár együtt, és ezt a növekedést az Egyesült Államok nem tudja követni. A konfliktust tovább erősít, hogy a határok megnyitása miatt az USA déli részén jelentős mexikói kisebbség alakul ki, akik inkább mexikóinak, semmint amerikainak érzik majd magukat. Friedmann szerint az új nagyhatalmak a 22. század elején Brazília, Lengyelország és Mexikó lesznek.
Technikai elképzelések
Bár nem önálló fejezet, mégis érdemes néhány technológiai újdonságot, változást kiemelni. A szerző szerint mindenekelőtt a repüléstechnikában, a rakétagyártásban, az űrtechnológiában, a hadiiparban, vagyis az úgynevezett „csillagok háborúja” világában számíthatunk jelentős találmányokra. Ezek egymásra is hatással lesznek, például a III. világháborúban már a Holdon is lesznek katonai állomások. Hatalmas változás várható a robotok kihasználásában, a géntechnológiában, számítógépeknél, a napenergia-technikában (ahol az energia egy részét a műholdak sugározzák) és a munka hatékonyságában szinte mindenütt. Számottevően nőhet az orvostechnológia fejlődésével a várható emberi élettartam is.
