Fred Baumann: Humanism and Transhumanism,

The New Atlantis, Number 29, Fall 2010, pp. 68-84

Fred Baumann, az egyesült államokbeli Kenyon College politikatudományi professzora szerint a közelmúltban lezajlott és jelenleg is zajló technológiai változások új táptalajt adhatnak azoknak az utópisztikus törekvéseknek, amelyek sok szempontból meghatározták a XX. század történelmét. A múlt századi törekvéseknek azonban XIX. századi gyökerei voltak, a világ számos pontján kiépülni vágyó kommunizmus, vagy az időben és térben koncentráltan jelentkező nemzetszocializmus mind egy századdal korábbi eszmék „megvalósítására” tett kísérletek voltak. A XX. század során kiépülő tökéletességre törekvő ideológiák mellett megjelentek olyan új eszmék, amelyek más elvek mentén akarják elvezetni az emberiséget a tökéletes társadalom, vagy nagyobb léptekkel, az egyre tökéletesebb létezés felé. Az úgynevezett transzhumanizmus alapvetően az emberi nem „feljavítását” (enhancement) tűzte ki célul, egyrészt genetikai beavatkozás, másrészt mesterséges implantátumok révén. Ezek az eljárások azonban számos politikai, etikai és antropológiai kérdést felvetnek, amelyek megválaszolása - a rohamosan fejlődő technológiai apparátus ellenére – idáig nem sikerült. Baumann cikkében arra tesz kísérletet, hogy ezeket a kérdéseket bemutassa és esetleges válaszokkal is szolgáljon.

Elméleti és gyakorlati, humanista és transzhumanista utópiák

Az emberiség kultúrtörténete során az ókortól kezdve a legmodernebb időkig számos, az ideális társadalom és emberi létezésre vonatkozó elképzelés ütötte fel a fejét. Baumann szerint ezeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Egyrészt számos olyan tanmese jellegű történet fogalmazódott meg, amelyeknek nem volt kifejezett célja az elképzelt világ átültetése a valóság keretei közé. A szó eredeti jelentése is utal erre, az „utoposz” kifejezés ugyanis sehol sem meglévő, nem létező helyet takar. Ezen tanmesék inkább arra voltak alkalmasak, hogy az emberi jellem egy-egy tulajdonságát kidomborítva és továbbgondolva jobban érthetővé tegyék saját magunkat önmagunk számára. Az utópiákhoz való viszony – a szerző szerint – Sir Francis Bacon munkássága során változott meg. Bacon ugyanis a modern tudományt egyfajta végső eszközként alkalmassá tette arra, hogy segítségével az embert körülvevő világot átalakíthassuk, így olyan környezetet hozzunk létre, amely jobban megfelel sajátosságaiknak. Baumann szerint a későbbi marxizmus és nemzetszocializmus részben ezen az elképzeléseken alapul, azaz a tudomány eszközeivel alakítjuk ki környezetünket, szabályozzuk társadalmainkat, alakítjuk ki életmódunkat. A tudomány fejlődésével azonban elérkeztünk arra a pontra, amikor már nem csak környezetünket, hanem az ember fizikai tulajdonságait és mentális képességeit is befolyásolni tudjuk. Az ilyen jellegű erőfeszítésekre építő, tökéletes társadalmat megcélzó elképzeléseket nevezi Baumann transzhumanista utópiáknak.

Transzhumán utópiák jellemzői

Baumann úgy véli, bizonyos egészségügyi megfontolások vezetnek majd el az emberek tömeges „feljavításához”. Sajnos számtalan embertársunk él olyan nehézségekkel, amelyek miatt hátrányt szenved a többségi társadalommal szemben. Az érzékszervi rendellenességek helyrehozására, vagy egyes hiányzó végtagok pótlására már a jelenben is számos előremutató implantátummal rendelkezik az orvostudomány. Az emberi génkészlet minél szélesebb megismerésével pedig akár már magzatkorban megismerhetők a várható betegségek, így kezelésük is mielőbb elkezdődhet. Nem kétséges, hogy az egyre fejlettebb számítástechnikai és genetikai megoldásokkal ezek a lehetőségek a jövőben tovább bővülnek majd. Baumann szerint el fog érkezni az a pont, ahol már nem az lesz a kérdés, hogy beteg emberek hiányosságait küszöböljük-e ki ezekkel az eszközökkel, hanem hogy kicseréljünk-e teljesen egészséges szerveket jobban funkcionáló mesterséges implantátumokra, illetve hogy szabad-e beleavatkozni az emberi génállományba és mesterségesen hozzájárulni bizonyos kívánatos tulajdonságok kialakulásához.

Baumann szerint mihelyt elkezdik egyre szélesebb körben alkalmazni ezeket az eljárásokat, az emberek annál inkább rá lesznek kényszerítve, hogy igénybe vegyék azokat. Így elveszik az egyén döntési szabadsága, mivel ha nem akar hátrányba kerülni a módszereket alkalmazó embertársaival szemben, saját magának is alá kell vetnie magát ilyesfajta eljárásoknak akkor is, ha történetesen bármilyen okból ellenzi azokat.

A transzhumán utópiák morális nehézségei

A szerző felevetése szerint az ilyenfajta eljárások technológiai lehetőségei a jövőben szinte korlátlanok lesznek. Elképzelhető akár egy teljesen mesterséges szervekkel rendelkező ember létrehozása, de az sem kizárt, hogy az egyre fejlődő digitális technikák következtében idővel több időt töltünk a „hagyományostól” megkülönböztethetetlen virtuális valóságban, mint az általunk ismert fizikai térben. Baumann szerint ez a lehetőség számos morális dilemmát vet fel, amelyek alapvetően négy kérdés köré csoportosíthatóak:

• Jól látható, hogy a mai kutatások iránya is részben az emberi élet meghosszabbítását tűzték ki célul. Felmerül azonban a kérdés, hogy a véges rendelkezésre álló idő tudata nélkül mennyiben maradnánk emberek a szó mai értelmében

• A lélek kérdése is vonatkozó kritikák közé sorolható. A transzhumán ideológiákra egyszerre jellemző a tudományos materializmus és a morális idealizmus. A programjuk megvalósításához viszont el kell vetniük azt az elképzelést, hogy emberben már jelen állapotában túlmutat létezése anyagi valóságán. Egy ilyen utópia kiépítése minden ma ismert vallás követőit sértene.

• Mennyiségi és minőségi változások kérdése. Nehéz megállapítani, hogy bizonyos mennyiségű mesterséges változtatás után meddig maradhatnánk emberek.

• Az emberi méltóság kérdése. Számos transzhumanizmust érintő kritika hasonló a napjaink korházi gyakorlatát érő kritikákhoz. Ugyanúgy, mint a lélegeztető géppel életben tartott betegek esetén felmerül, méltó-e egy emberi lényhez, hogy ilyen körülmények között kelljen léteznie, számos kritikus felveti, hogy ugyancsak sérti az emberi méltóságot, ha túlzottan megváltoztatjuk az ember létezésének körülményeit.

Összességében a kritikák egyfajta konzervatív attitűdöt tükröznek. Lényegük, hogy emberi létezésünk olyan sajátos tulajdonságokkal bír, amelyek bár sokszor tökéletlenek, megőrzendő értékeket hordoznak. A tökéletes memória elvenné tőlünk a visszaemlékezés örömét, a hosszú élet a mindennapi tevékenységeinket és sikereinket relativizálná. A virtuális létezés pedig tönkretenné helyes önértékelésünket, hiszen bármilyen külsőt felvéve az ember mégsem lehet elégedett önmagával.