Craig Berry: Young People and the ageing electorate: Braking the Unwritten Rule of Representative Democracy,

Parliamentary Affairs 2014 67

Craig Berry a Warwick-i Egyetem professzora Nagy-Britannia példáján keresztül mutatja be, hogy az elöregedő társadalom nemcsak a gazdaságra illetve a szociális ellátórendszer fenntarthatóságára lehet hatással, hanem akár a demokrácia működését is alááshatja. Számarányukat tekintve egyre többen vannak az idősebb – 60 év feletti – szavazók, míg a fiatal, 25 év alattiak egyre kevesebben. Ezt tovább torzítja, hogy az idősebb polgárok nagyobb valószínűséggel járulnak a szavazóurnákhoz, illetve regisztrálnak a választásokra, mint a fiatal választók. Ezt a politikusok is felismerték, így egyre nagyobb figyelmet kap az úgynevezett „grey vote”, azaz „szürke szavazat” a brit politikai életben. Ez idővel – mivel a demokrácia alapja az egy ember, egy szavazat elve – hátrányosan érintheti a fiatal választókat, sőt, ha a fiatalok apátiába süllyednek vagy bojkottálják a választásokat, akkor ez a demokrácia legitimitását is alááshatja. A szerző három aggasztó tényt mutat be.

Negatív demográfiai folyamatok

Megvizsgálva a 2010-es brit választásokat, megállapítható:

• Népességszámot tekintve, a legnagyobb választói blokkot a 40 és 50 év közöttiek alkották.

• A medián szavazó 46 éves volt.

• A 20 és 25 év közöttiek száma is meghaladta az átlagot, az országban az 1990 körül kialakult magas születésszámoknak köszönhetően.

• A 18 és 19 évesek száma azonban aggasztóan alacsony.

• Több 63 éves potenciális szavazó volt, mint ahány 18 éves.

• A 25 és 35 év közöttiek száma alacsonyabb, mint az 50 és 60 közöttiek száma.

Ha maradnak a jelenlegi demográfiai trendek, a népességben már a közeljövőben felülreprezentáltak lesznek az 50 év fölötti szavazók, miközben a 35 év alattiak alulreprezentálttá válnak. Már 2021-ben is például, a legnagyobb választói blokk az 50 éves korosztály lesz. 2031-ben pedig már a 60 évesek lehetnek a legnagyobb népességű választói csoport. A 18 és 25 év közöttiek száma azonban folyamosan csökkenőben lesz, amit a bevándorlók nagyobb születésszáma sem fog befolyásolni érdemben.

Még érdekesebb ez a jelenség történelmi kontextusba helyezve. 1981-ben szintén 46 éves volt a medián szavazó, de a legnagyobb választói csoport a 20-as éveikben járók voltak. Ekkor még a 18 évesek és a 19 évesek voltak a második illetve harmadik legnépesebb korcsoport.

Csökkenő részvételi arányok

Megvizsgálva a különböző korosztályok választási hajlandóságát, még szembetűnőbb a fiatalok alulreprezentáltsága. Ha nem a potenciális szavazókat, hanem a választáson résztvevőket vizsgáljuk:

• A medián szavazó már 49 éves volt 2010-ben.

• A 30 évnél fiatalabbak száma átlag alatti volt.

• A 2010-es választásokon a 18 és 24 év közöttiek részvételi aránya 7 százalékkal magasabb volt, mint 2005-ben, így ez nem is számított kiemelkedően gyenge részvételi hányadnak.

• 2010-ben a legnagyobb szavazati erővel rendelkező választói csoport a 45 és 55 év közötti korosztály volt.

• 2021-ben tehát már az 55 és 65 év közöttiek csoportja lehet a legnépesebb szavazói kör.

Ráadásul a legtöbb kutatás azzal számol, hogy a jelenlegi fiatalok választói hajlandósága a kor előrehaladásával arányosan nőni fog. Ez azonban korántsem biztos, hiszen könnyen lehetséges, hogy a jelenlegi fiatal korosztályok kiábrándultsága hosszabb távon is befolyással lesz szavazói hajlandóságukra. 

Alacsony választási regisztráció  

További probléma, hogy a fiatal korosztályok közül eleve kevesebben regisztrálnak a választásokra. Nagy-Britanniában ugyanis a választásokon való részvételhez az állampolgároknak előzetesen regisztrálni kell magukat a választói névjegyzékben.

• A 65 év felletteik 94 százaléka regisztrált a 2010-es választásokra.

• A 18 és 24 év közöttiek csoportjában viszont a feliratkozók aránya csak 56 százalék.

Ami viszont érdekes, hogy a már regisztráltak közül arányaiban a legtöbben ebből a korosztályból mentek el szavazni. Ebből levonhatnánk azt a következtetést, hogy a fiatalok egyszerűen nem regisztrálnak a választásokra, mert az nem is érdekli őket, azonban a kérdés nem ilyen egyszerű.

A regisztráció hiányának legfontosabb oka ugyanis a gyakori költözés:

• Választások előtt kevesebb mint egy évig jelenlegi lakhelyükön lakóknak csak 26 százaléka regisztrált a választásokra.

• A legalább 5 éve egy helyen lakóknak viszont már 91 százaléka regisztrált.

Sőt a tulajdon viszonyok is hatással vannak a regisztrációra:

• Az otthonukat bérlők mindössze 56 százaléka regisztrált a választásokra.

• A saját otthonnal rendelkezők közül viszont már 89 százalék regisztrált.

• 44 százaléka a nem regisztráltaknak nem is volt tudatában annak, hogy nincs benne a regisztrációs adatbázisban, mivel sokan nem realizálják, hogy lakhelyváltoztatás esetén ismét regisztrálni kell.

A fiatalok tehát, mivel gyakrabban változtatják lakhelyüket, illetve ritkán rendelkeznek saját lakóhellyel, jobban ki vannak téve a regisztráció visszáságainak.

Miért lehet ez probléma?

Karl Mannheim, szociológus, a generációs változást a politikai változás egyik legfontosabb motorjának tartotta. Annak ellenére, hogy a szociológia és a pszichológia tudománya már régóta elismeri, hogy a kor befolyásolhatja az emberek döntéseit, a politikatudomány részéről még mindig kevés olyan kutatás születik, amely azt vizsgálná, hogy a kor mennyire befolyásolja a különböző szakpolitikai preferenciákat.

A szerző egy 2009-es kutatásra hivatkozik, melyben a különböző korosztályok szakpolitikai preferenciáit vizsgálták. Ebből kiderül, hogy míg a 65 év feleletieknek csak a negyede említette a munkanélküliséget megoldandó problémának, addig a 30 év alattiaknak már a 48 százaléka találta problémásnak ugyanezt.  Az idősebbek viszont jóval fontosabb kérdésnek ítélték az egészségügy helyzetét és a bevándorlást, mint a fiatalok.

Persze nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a kor kétséget kizáróan meghatározza a választási preferenciákat, de kétségtelen, hogy minden életszakasznak megvannak a maga prioritásai és érdekei. Az, hogy több idős szavazó lesz, önmagában nem feltétlenül problematikus. Ami gond lehet, hogy a fontosabb szakpolitikai döntéseket már nem a fiatalok fogják meghozni, akiknek a legtovább együtt kell élniük azok következményeivel.

Szintén probléma, hogy a politika sokszor ma sem tartja egyenrangú partnernek a fiatalokat, és nem keresi a véleményüket. A szerző két főbb példát sorol fel. Egyrészt a fizetős felsőoktatás bevezetésénél nem keresték az egyetemisták véleményét, az egész vita az adófizetők szemszögéből folyt, és senki nem foglalkozott a rendszert használó fiatalok véleményével. Másrészt pedig a munkanélküliség felszámolására tett kísérletek többsége nem a fiatal munkavállalókat célozza meg, hanem a munkaerőpiacról kieső idősebbek átképzését.

Persze érvelhetünk amellett is, hogy a fiatalokat alapvetően kevésbé érdekli a politika, ezért regisztrálnak kevesebben a választásokra. Ahogy fentebb említettük azonban, ez az állítás nem feltétlenül állja meg a helyét. Ráadásul nincs arra bizonyíték, hogy a fiatalokat esetleg kevésbé érdekelné a politika, mint más korosztályokat. Sőt, a szerző szerint a kutatások többsége azt bizonyítja, hogy a fiatalok többsége érdeklődéssel figyeli a választásokat, de mégsem vesz részt rajta, tehát döntésük sokszor tudatos.

Megállítható-e a folyamat?

A fent leírt folyamatok sok szempontból öngerjesztőek is, hiszen ahogy csökken (a politikailag aktív) fiatalok száma, úgy egyre kevésbé jellemző, hogy a politikai pártok a korcsoportnak tetsző üzenettel próbálják megszólítani őket. Ez viszont a korosztály politikától történő tudatos eltávolodását hozhatja magával. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabb választók eleve kritikusabbak a politikai elittel szemben. Nehéz eldönteni: vajon a fiataloknak kell nyitni előbb a politika felé, vagy a politikának kell megszólítania ezt a réteget.

Felmerül a kérdés, nem káros-e, ha a választói rétegeket korcsoportok szerint próbáljuk megszólítani. Mivel az így létrejövő tömbök preferenciáik mentén egymással kijátszható csoportokat alkotnak, ami szükségképpen elvezet oda, hogy a kisebb érdekérvényesítő erővel bírók tudatosan elfordulnak a politikától. A politikai elit felelőssége tehát abban van, hogy választóikra ne több homogén és versengő tömbként tekintsen, hanem találja meg azokat az értékválasztásokat, amelyek mentén a generációs ellentétek enyhíthetőek.