Niall Ferguson: The Great Degeneration – How Institutions Decay and Economies Die,

Penguin Books, 2012

Niall Ferguson, a Harvard és az Oxford egyetem történész professzora könyvében arra keresi a választ, hogy mi szolgáltatta a Nyugat versenyképességét és mi okozza jelenlegi stagnálását. A szerző szerint bár a Nyugat felemelkedését a szakirodalom az éghajlati adottságoktól kezdve a kulturális és vallási elemekig számos tényezővel magyarázza, a nyugat valódi sikere politikai és társadalmi intézményeiben rejlik. A 16. századtól kezdődően ugyanis létrejött egy erős állam, amit a „rule of law” (a jog uralma, magyar terminológiában jogállamiság) és a politikai elszámoltathatóság intézménye képes volt a megfelelő keretek között tartani. Ráadásul a rule of law elterjedése elősegítette a nemzetközi bankrendszer kialakulását is, így olyan intézmények jöttek létre, amelyek segítették a megtakarítást, a befektetést és az innovációt. A szerző Adam Smithre hivatkozik, aki a 18. századi Kínát mozdulatlan (stationary) államnak nevezi. A mozdulatlan államok legfőbb ismertető jegyei az inkompetens vezetők, a rossz gazdasági teljesítmény, a túlköltekezés és a fizetések stagnálása. Ferguson szerint ma ez a leírás a nyugati államokra is vonatkozhatna. A versenyképtelenség legfőbb oka pedig, hogy legfontosabb társadalmi intézményeink mára eltorzultak. Ferguson a demokrácia, a kapitalizmus, a rule of law és a civil társadalom vizsgálatán keresztül mutatja be legfontosabb intézményeink elsorvadását.

Demokrácia és jóléti állam

A szerző szerint a demokrácia önmagában nem érték, hiszen számos nem demokratikus ország, mint például Kína vagy annak idején a Szovjetunió is demokratikus országoknak tartották/tartják magukat. A demokrácia valódi értéke a reprezentatív és elszámoltatható kormányzat. Egy elszámoltatható kormányzat ugyanis jóval megfontoltabb és kevésbé hajlamos átgondolatlan intézkedésekre. Ferguson szerint, ha a kínai kormányzat elszámoltatható és reprezentatív lenne, akkor valószínűleg korábban felismerte volna az "egy gyermek" politika káros következményeit is.

A jóléti állam viszont – a szerző szerint – nem a demokrácia természetes velejárója. Sőt, a jóléti állam szerinte alááshatja az először Edmund Burke által megfogalmazott „generációk közötti partnerség” elvét. Burke szerint a valódi társadalmi szerződés egy generációk közötti paktum a társadalom különböző korcsoportjai és a még meg nem születettek között. Ma azonban ez a szerződés a jóléti államnak köszönhetően megbomlani látszik, hiszen a mai generációk a jövő generációk terhére tartják fent a jóléti intézkedéseket, amelyek az állam menthetetlen eladósodását és az adóterhek fokozatos emelkedését vonják maguk után. A szerző a jelenlegi jóléti állam fenntarthatatlanságát számos Egyesült Államokból származó példával igazolja:

• Míg 2009 és 2012 között 2,4 millió új munkahely jött létre az Egyesült Államokban, addig 3,3 millió emberrel nőtt a csökkentett munkaképességűek száma.

• 1990 és 2012 között 3 százalékról 6 százalékra nőtt a rokkantsági segélyen élők száma.

• Az Egyesült Államok egyik legfontosabb mítosza is megdőlni látszik, hiszen a társadalom mobilitási hajlandósága is csökken, közvélemény-kutatások bizonyítják, hogy az amerikai társadalomnak mindössze a 3 százaléka lenne hajlandó másik államba költözni egy új munkahelyért cserébe.

Kapitalizmus és bankrendszer

Bár sokan úgy vélekednek, hogy a 2008-as gazdasági válság elsősorban a pénzpiac nem elég szigorú szabályozása miatt robbant ki, Ferguson tagadja ezt a tételt. Véleménye szerint a gazdasági és pénzügyi rendszer túlszabályozott, csak a jelenlegi szabályok nem megfelelőek. A válságnak szerinte számos oka volt, többek között:

• Túl magas banki aktivitás a bankok tőketartalékához képest.

• A központi bankok azon politikája, hogy csak akkor kell beavatkozni, ha az árak gyorsan csökkenek, de akkor nem, ha az árak gyorsan nőnek.

• Az Egyesült Államok Kongresszusának azon célja, hogy a legszegényebb amerikai állampolgárok is otthonhoz juthassanak, ami szintén rossz törvényekhez és szabályozáshoz vezetett.

• A kínai kormány politikája, hogy mesterségen alacsonyan tartsa saját valutáját.

Ferguson szerint egyedül a származtatott ügyletek piaca (market in derivatives) nem volt megfelelően szabályozva, de ahogy láthatjuk, nem ez volt a válság fő oka. Ráadásul a szigorú szabályozás sem biztos recept, hiszen például Kanada pénzpiaca jóval szigorúbban szabályozott, mint az Egyesült Államoké, mégsem mondható, hogy gyorsabban is fejlődik. Az Egyesült Királyságban pedig a 70-es években volt a legszigorúbb a pénzügyi szabályozás, mégis akkor élte át egyik legsúlyosabb válságát az ország.

A szerző szerint a pénzügyi piac alapvetően úgy működik, mint a természet, ahol „farkastörvények” uralkodnak, és a nem elég versenyképes szereplők „kihalnak”. A pénzpiacnak megvannak a sajátos krízisei is, amelyekben alapvetően képes korrigálni magát. Mégis bizonyos alapvető szabályok betartása nélkül – mint például a csalások elleni törvények vagy az adósság-visszafizetés szabályai – nem működhet rendesen. Ferguson tehát szükségesnek tart bizonyos mértékű szabályozást, a jelenlegi törvényi hátteret azonban túlságosan komplexnek és sokszor betarthatatlannak tartja.

Ezeknek köszönhetően az Egyesült Államok folyamatosan veszít versenyképességéből. Például a Világgazdasági Fórum globális versenyképességi mutatóján az Egyesült Államokat a 15 vizsgált mutatóból 15-ben megelőzi Hong Kong, 9 tényezőben Taiwan, és két mutatóban még Kína is előrébb jár. A túlzott szabályozásnak köszönhetően új üzletet kezdeni is egyre nehezebb az országban, a ranglistákon már csak a 13. helyen szerepel az Egyesült Államok.

Rule of law

A rule of law Ferguson szerint alapvetően brit „találmány” és a Magna Chartától induló egyfajta szerves fejlődés eredménye. Véleménye szerint a rule of law lényegében nem emberi jogi intézmény, hanem legfontosabb eredménye a magántulajdon védelme. Garantálja a magántulajdon védelmét és lehetővé teszi a szerződések betartását. A szerződések betartásának további garanciája egy jól működő állam, amit a jog szintén szabályoz, hogy az ne élhessen vissza hatalmával. Egyszerűbb új cégeket létrehozni, és a kevésbé szabályozott munkaerőpiac miatt jobban vonzza a külföldi tőkét.

Civil társadalom

Alexis de Tocqueville amerikai látogatásakor arra a következtetésre jutott, hogy a legfontosabb különbség az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint Európa többi állama között a civil társadalom nagyobb szerepe. Korábban az angolszász országok polgárai egyszerre akár számos öntevékeny kör, érdekérvényesítő szervezet vagy jótékonysági szervezet aktív tagjai voltak. Ferguson szerint azonban ennek mára vége. Putman vizsgálatai bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban 1960 és 2000 között az egyesületek átlagos taglétszáma 50 százalékkal, a helyi szervezetek taglétszáma 39 százalékkal, míg a bowling klubok taglétszáma 75 százalékkal csökkent. Hasonló a helyzet Nagy-Britanniában is. Míg 1914-ben még 36 ezer különböző egyesület működött addig ez a szám 2001-re 12 ezerre csökkent. Ráadásul egy 2009-es angol kutatás rávilágított arra is, hogy az embereknek mindössze 25 százaléka önkénteskedik havonta legalább egyszer.

Míg Putman alapvetően az internet és a tv elterjedésével magyarázza a jelenséget, Ferguson szerint az állam a probléma forrása. Azzal, hogy szinte teljesen magához ragadta a szociális ellátórendszer üzemeltetését, az állam elvette a civil társadalom egyik legfontosabb szerepét. Ezt tovább tetézi a nem megfelelő és túlságosan szabályozott törvényi háttér, amely az embereket motiválatlanná teszi.

A szerző állításának alátámasztására a civil kezdeményezésre létrejövő magániskolák példáját hozza fel. Bár nem vonja kétségbe az állami iskolák létjogosultságát, nagyobb szerepet szánna a magániskoláknak. Mivel az állami iskoláknak nem igazán kell versenyezniük a hallgatókért, ezért alapvetően gyengébb teljesítményt is nyújtanak. Véleménye szerint azokban az országokban, ahol magasabb a privát iskolákban tanulók száma, a tanulók iskolai eredményei is magasabbak. Például Hong Kong, Szingapúr, Dél-Korea és Taiwan – ahol a gyermeknek átlagosan legalább a 25 százaléka tanul magán intézményekben – jóval jobb PISA eredményeket érnek el, mint az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, ahol ugyanez az arány 7 százalék. A megfelelő ösztöndíjakkal pedig az is elérhető, hogy fizetős magániskolák ne zárják ki a szegényebb sorsú tanulókat sem.

Lehetséges megoldások

A szerző könyvében számos megoldási lehetőséget vázol fel:

• Az államadósság csökkentése és a populista politikai törekvések ellehetetlenítése érdekében törvényileg szabályozni kellene az államadósság maximális mértékét.

• Hasonló okokból az államok költségvetését nyilvánosabbá kellene tenni és az állampolgárokat megfelelően tájékoztatni arról, hogy a kormányzat pontosan mire is költi az egyének adójából befolyt összeget.

• A központi bankok megerősítése, hogy monetáris ügyekben a legfontosabb felügyeleti szerv lehessen.

• A központi bankokat csakis megfelelő szakmai háttérrel rendelkező egyének vezethessék.

• Nagyon fontos, hogy a bankok vezetői törvényileg elszámoltathatóak legyenek tetteikért.

• Az állam szerepének csökkentése és a civil és önkéntes kezdeményezések erősítése a szociális ellátórendszerekben.