Mariana Mazzucato: The Innovative State Governments Should Make Markets, Not Just Fix Them.

in Foreign Affairs, 2015 January/February

Mariana Mazzucato, a University of Sussex gazdasági innovációval foglalkozó professzora vitatja azt a hagyományos nézetet, amely szerint az állam számára – az innováció előmozdítása érdekében – elegendő, ha csak félreáll a vállalkozások útjából, hagyja, hogy a piaci szereplők maguk, a kereslet-kínálat igényei szerint végezzék kutatási és fejlesztési tevékenységüket. Elfeledett felfogás, hogy az állam könnyebb feltételeket alakíthat ki a gazdasági dinamizmus és a magánszektor számára; ehelyett viszont sokszor inkább az a jelenség dominál, hogy az állam keménykezű és a bürokratikus intézményei aktívan gátolják azokat. Ezzel szemben a gyorsan reagáló, kockázatszerető, és úttörő magánszektor határozza meg és irányítja az innovációt. A domináns vélemény szerint az állam beavatkozhat ugyan a gazdaságba, de csak annyiban, hogy megoldja a piaci problémákat, illetve biztosítsa a „játékteret”. Az állam mindemellett szabályozhatja a magánszektort, figyelembe veheti azokat a költségeket, amelyekkel a vállalatok a fogyasztókat sújtják. Ez a felfogás azonban éppen oly annyira rossz, mint amennyire széles körben elterjedt.

Az innovatív állam új piacokat teremt

Azok az országok, amelyek gazdasági növekedésüket az innovációnak tulajdonítják, történelmileg is olyan államok, amelyek meghatározó partnerei a magánszektornak, és elszántak abban, hogy olyan kockázatot is vállaljanak, amelyeket az üzleti élet sohasem, illetve olyan vállalkozásokba is befektessenek, amelytől a magántőke tartózkodna. Ezekkel a kiadásokkal azonban a kormányzat új piacokat és szektorokat hoz létre. Ilyen volt korábban az internet, a nanotechnológia, a biotechnológia vagy a tiszta energia.


Mára azonban egyre nehezebbé és nehezebbé vált a kormányok számára, hogy nagyban merjenek gondolkodni. Amikor ugyanis a kormányok túllépnek hagyományos szerepükön, a magánszektor azonnal azzal vádolja őket, hogy kiszorítják a magánbefektetéseket, magántőkét, illetve hogy az állami kiadásokat inkább mérsékelni kellene az államadósság csökkentése érdekében. Az USA-ban így 95 milliárd dollárral csökkentették a kutatás-fejlesztési kiadásokat a 2013 és 2021 közötti időszakra, az EU-ban pedig a maastrichti 3 százalékos költségvetésihiány-kritérium eredménye ugyancsak az oktatási és kutatás-fejlesztési kiadások mérséklésében jelentkezik. A magánszektor a befektetéseket és tőkejövedelmeket terhelő adók csökkentését is követeli, ennek következtében az USA-ban 1976 és 1981 között 40 %-ról 20%-ra vitte le a kormányzat az adóterhet, és például 2002-ben Angliában az adókedvezményhez kapcsolódó, letelepedéshez kötött tízéves működési időt két évre redukálták.

A piaci kudarcok hiánya

A neoklasszikus közgazdasági elméletek azt tanítják, hogy a kormányzati gazdaságpolitika célja a kivételes beavatkozás, azaz a piaci recessziók, hiányosságok enyhítése, megoldása: a monopóliumok megfékezése, a közjó támogatása, negatív externália megadóztatása. Ettől azonban a piacok továbbra sem lesznek a szociális, társadalmi vagy környezetvédelmi kérdésekre tekintettel. Az energetikai cégek közül például az olajipari vállalatok inkább továbbra is a legmélyebb rétegekből felhozandó olajba fektetnek, mintsem a tiszta, megújítható energiába.

Az intelligens állam

Az államnak új piacokat is kell teremtenie. Nemcsak a kezdő vállalkozásokat kell támogatnia és a piaci anomáliákat enyhíteni, hanem kockázatokat is kell vállalnia, és – Keynes szavaival élve – azokat a dolgokat kell csinálnia a jelenben, amelyeket még egyáltalán senki sem csinált. Az energetikai példánál maradva a hatékonyabb kitermelés és új módszerek bevezetése érdekében az USA számos palagázzal foglakozó intézetet és projektet támogatott illetve hozott létre: Morgantown Energy Research Center, Bureau of Mines, Eastern Gas Shales Project, Gas Research Institute, Sandia National Laboratories. Hasonló eredményekre lehet hivatkozni az egészségügy területén is. Ugyancsak jó példa, hogy az állam is sikeres szereplő lehet a leginnovatívabb technológiai piacokon. A valóságban az okostelefonok mögött, amely piacot a magánszektor uralja jelenleg, leginkább sikeres és gyakorlati hasznot is hajtó állami kutatások állnak. Az internet az állami megrendelésre készült DARPA és ARPANET-ből fejlődött ki, a GPS-t az amerikai hadsereg fejlesztette ki a 1970-es években (NavStar), úgyszintén a beszédfelismerő rendszereket is állam támogatta, ahogy az érintőképernyős technológiát (FingerWorks) is. Ugyancsak megemlíthető az űrkutatás példája. Amikor az Apollo programot a NASA elindította, a magánszektorban egyetlen cég vagy befektető sem vállalkozott, vagy finanszírozta volna, hogy embert küldjenek a Holdra.

Nyereség és veszteség

A legkockázatosabb vállalkozások, kockázati tőke esetében különösen izgalmas kérdés, hogy hogyan térül meg a siker. Az igazi innováció sokszor évtizedekig tart. Az amerikai Small Business Innovation Research vagy a Small Business Investment Company program kockázatos kezdő kisvállalkozásoknak nyújt induló tőkét. Ebben vett részt többek között 1978-ban az Apple, az Intel vagy a Compaq. Nem minden befektetés garantál azonban hozamot, nyereséget. A Tesla sikeresen vissza tudta fizetni az USA-nak a 465 millió dolláros hitelét, azonban a napenergiával foglakozó Solyndra cég megoldásai nem bizonyultak sikeresnek, az államtól kapott 535 millió dollár ellenére is csődbe jutott. Tulajdonképpen az adófizetők viselték a Solyndra veszteségét, ugyanakkor a Tesla nyereségéből is alig profitáltak.

Az államnak ezért arra is figyelemmel kell lennie, hogy önmagában a befektetés megterülése még nem elegendő szempont, érdemes hosszabb távon gondolkozni – a nagyobb nyereség érdekében. A szerző szerint az állam törekedhetne arra, hogy részesedést kapjon a cég sikeréből például úgy, hogy a cég felfutása után is birtokolhatná a cég részvényeinek egy részét. A cégek azonban ezt szeretnék elkerülni, amit jól mutat, hogy a Standard & Poor’s indexe szerint a 449 leggazdagabb amerikai vállalat 2003 és 2012 között bevételeinek 54 %-át, 2,4 trillió dollárt költött arra, hogy saját részvényeit visszavásárolja. Ahhoz, hogy az állam nagyobb nyereséget szerezzen befektetésein a kölcsönkihelyezésben és hitelezési politikában is szemléletváltásra van szükség. Az állami nyereség mértékére kihathat az adott ország adópolitikája is, ugyanis a magas adóterhek esetében az innovatív vállalkozások is más országokba vándorolnak. Például a Google, az USA helyett Írországon keresztül vette ki a nyereségét. Az ilyen tendencia következtében az USA-ban és a nyugati világban is csökkentek a tőkebefektetések, illetve a vállalkozások adóterhei.

Az állami innovációs forradalom

A beruházások és kutatások érdekében az államoknak azokat a technológiákat kell támogatniuk, amelyeket a magánszektor figyelmen kívül hagy, és ehhez erős, egyértelmű irányt kell mutatniuk az ilyen, kísérletező vállalkozások számra.

Általánosságban, az államoknak és kormányzatoknak arra kell törekedniük, hogy a sikeres kutatás és fejlesztéseket ne csak támogassák, hanem olyan befektetéseknek is tekintsék, amelyekből hosszú távon további nyerségre is számíthatnak. Ennek érdekében az szükséges, hogy az állami hivatalok, ügynökségek és az apparátus olyan rendszerét építsék ki, amely a kreativitás, az adaptáció, a kutatás-fejlesztés-innováció melegágyaivá alakítják át a jelenlegi erőforrásokat, működést. Ehhez leginkább azt a jelenleg uralkodó rögeszmével kell felhagyni, hogy az állam csak problémamegoldásra jó és képtelen a sikeres innovációra.