Donald E. Abelson: Book Review – Hartwig Pautz: Think-Tanks, Social Democracy and Social Policy

Oxford University Press, 2012.

Donald E. Abelson, a Nyugat-Ontarioi Egyetem politikatudományi professzora recenziójában Hartwig Pautznak az agytrösztökről szóló könyvét elemzi. Abelson korábban már publikált a témában, 2009-ben adta ki „Do think thanks matter?” című könyvét. Az amerikai és kanadai think-tankek tanulmányozása során megállapította, hogy ezek a szervezetek valóban képesek hatást gyakorolni a közvéleményre és a jogalkotókra. Kérdéses maradt viszont az, hogy hatásuk milyen mértékű, illetve hogy a jogalkotás mely fázisában fejtik ki tevékenységüket.

Abelsonnal szemben, Pautz a kutatási eredményeit nagy-britanniai és a német agytrösztök tanulmányozására alapozza. Pautz azt vizsgálta, hogy egyes intézetek hogyan kommunikáltak a legmagasabb funkciókat betöltő politikusokkal és törvényhozókkal.

Mik azok az agytrösztök?

Az agytrösztök az utóbbi évtizedekben jelentős átalakuláson mentek keresztül. A ’60-as, ’70-es évek kutatóintézetei fokozatosan alakultak át olyan politikai „ötletgyártó” szervezetekké, amelyek a piac szabályai szerint működnek. Az átalakulások egyik jó példája az Egyesült Államok egyik legnagyobb think-tankje, a Heritage Foundation, amely mára képes a törvényalkotók gyors és rendszeres tájékoztatására. Hasonlóképpen alakult a többi agytröszt tevékenységi köre is. Ez az új profil teljesen átalakította a nyugat-európai és az amerikai politika világát.

A fent leírt jelenségek következtében egyre problémásabbá vált, hogyan is definiálható egy agytröszt. A kifejezés eredetileg az Egyesült Államokból származik. A második világháború alatt egy olyan „biztonságos környezetet” jelentetett, ahol katonai vezetők találkoztak és megfelelő körülmények mellett egyeztettek hadászati kérdésekben, dolgoztak ki katonai stratégiákat. A háború után a szervezeteket agytrösztként, ötletgyártóként vagy szakpolitikagyárként vonultak be a köztudatba, így meghatározásuk egyre összetettebbé vált. A kutatók emiatt vizsgálataik során abba az irányba indultak, hogy pontos definíció megadása helyett inkább összegyűjtik azokat a jellemzőket, amelyek leginkább leírják ezeket a szervezeteket.

Az agytrösztök nem egyértelműen politikai szervezetek, azonban tevékenységi körük alapján nem nevezhetőek hagyományos civil szervezetnek sem. Képesek befolyásolni a közvéleményt illetve javaslatokat tenni a döntéshozóknak, sőt, egész ágazati szakpolitikai koncepciókat megfogalmazni. Erre kutatási apparátusok, kapcsolati tőkéjük és médiajelenlétük teszi őket képessé. Jellegükből fakadóan kialakul közöttük egyfajta verseny, amelyben a versengő termékek az intézetek által előállított ötletek és politikai koncepciók, a piac pedig média, a közélet és a politikai elit.

Az ötletek piacán való versengés

Manapság az agytrösztök is versengő piaci szereplőkként viselkednek, így nem csupán ötleteket gyártanak, hanem azokat pozícionálják és reklámozzák – hasonlóképpen a versenyszféra további szereplőihez. Sikert és kiemelt ismertséget termékeik – vagyis ötleteik – előállítása mellett folyamatos közéleti jelenléttel érnek el. A világ szakmailag elismert agytrösztjei rendszeresen szerveznek, illetve vesznek részt konferenciákon, szemináriumon, megbeszéléseken, sajtókonferenciákon és különböző rendezvényeken, így folyamatos kapcsolatban vannak a politika és a média képviselőivel. A think-thankek az ismertségük növelését azért tartják fontosnak, mert így tudják növelni közéletre gyakorolt hatásukat. Ezzel magyarázható, hogy miért fontos kutatóik hírneve, illetve hogy minél többször idézzék őket a sajtóban. A piaci versenyhez hasonlóan, a think-tankek is állandó versenyben vannak egymással. Mindez egyfajta ideológiai versenyfutásként nyilvánul meg, a valódi megmérettetés azonban a közéleti szerepvállalás megerősítése érdekében folyik.

Mi az agytrösztök szerepe?

A kérdést Pautz brit és német agytrösztöket vizsgálva próbálta megválaszolni. Kutatása során a szervezetek és politikusok kapcsolatát vizsgálta 1992 és 2005 között, értékelve ezzel a pártpolitikára és kormányzati irányvonalra gyakorolt befolyás módszerét és mértékét.

Pautz egyik esettanulmányában a think-tankek és az angol Labour párt közti kapcsolatot vizsgálja. Négy szervezetnek van a legnagyobb befolyása a szociálpolitikai kezdeményezésekre: az Institute for Public Policy Research (IPPR), a Demos, a Centre for Economic Performance (CEP) és a Centre for the Analysis of Social Exclusion (CASE), amelyek közül kettő egyébként a London School of Economics-on található.

• Mind a négy szervezet jelentős mértékben járult hozzá a politikai irányvonalak kialakításához.

• Politikusokkal és az említett négy think-tank munkatársaival készített interjúk alapján Pautz bizonyítja, hogy az említett agytrösztök valóban sokat segítettek a pártnak politikai és törvényalkotó céljai elérésében.

• Végezetül Pautz talán egyik legérdekesebb következtetése, hogy a think-thankek sokkal nagyobb hatással voltak a pártra, amikor az ellenzékben volt. Befolyásuk a Labour hatalomra kerülése után csökkent.

A német agytrösztök tanulmányozása során Pautz a Friedrich-Ebert Foundation (FES), a Bertelsmann Foundation, a Social Science Research Centre Berlin (WZB), a Roland Berger Strategy Consultants és a McKinsey & Company az SPD pártra való befolyását vizsgálta.

• Az öt agytröszt mindegyike hozzájárult az SPD közpolitikai céljainak folyamatos formálódásához és változásához.

• A vizsgált szervezetek közül a pártprogram vitájában a FES vállalt a legnagyobb szerepet.

Pautz hasonló végső következtetéseket vont le, mint más korábbi szerzők: az agytrösztök tevékenysége valóban képes befolyásolni a közpolitikát, főként a politikai és közéleti célkitűzések irányát és gyakorlati alkalmazását. A kutatóintézetek rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy a döntéshozatal és a közgondolkodás szempontrendszerét árnyalják, ötleteiket célba juttassák. Nem politikai, de nem is klasszikus értelemben vett civil szervezetek, amelyek egymással versengve próbálnak „piacot” találni elképzeléseiknek, kapcsolataikon és ismertségükön keresztül. A nyugati államokban az agytrösztök és kutatóintézetek mára a demokratikus politikai rendszer szerves részei, amelyek aktívan járulnak hozzá politikai célkitűzések megvalósításához.