Kai-Olaf Lang: Die Visegrád-Staaten und der Brexit, Stiftung Wissenschaft und Politik, SWP-Aktuell 2016/A 53.

Kai-Olaf Lang, a Stiftung Wissenschaft und Politik EU és Európa kutatócsoportjának vezető kutatója a Brexit a visegrádi országokra gyakorolt hatását, valamint az együttműködés és az egyes országok lehetséges európai politikai stratégiáit vizsgálta. Lang szerint az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépése a kelet-közép-európai országok számára az európai politika terén több kockázattal is jár. Mindenekelőtt az Európai Unión belüli erőviszonyok megváltozásával, amely Németország, illetve a német-francia tengely megerősödéséhez vezethet. A britek az EU-n belül ellensúlyt képeztek az egyre szorosabb egység létrehozásával („ever closer Union”) szemben, így a jövőben ez az ellenerő megszűnhet. Mindezeken túl a gazdasági következményekkel is számolni kell: egyrészt egy nettó befizető ország kilépésével az Unió költségvetésében is változások várhatóak, másrészt az úgynevezett statisztikai hatás eredményeként több magasan fejlett régiók távozásával megváltozik a regionális politika is, ugyanis az eddig szegényebbnek minősülő régiók valós fejlődés nélkül egy magasabb fejlettségi kategóriába kerülhetnek át.

A kilépésről szóló népszavazás általános bizonytalanságot hozott Európába, így a tagállamok – s természetesen a visegrádi országok is – igyekeznek reagálni a megváltozott helyzetre, erősíteni saját pozícióikat, s hallatni a hangjukat az éppen a britek kilépésével felerősödő EU jövőjéről szóló vitákban.

Lang szerint a Brexittel összefüggésben a visegrádi országok esetében az alábbi négy stratégiai célkitűzés emelhető ki:

1. Az Egyesült Királysággal való kapcsolatok rendezése;

2. Megakadályozni az országcsoport marginalizálódását;

3. Megreformálni az Európai Uniót;

4. A V4 és más országok közötti együttműködés erősítése az EU jövőjéről szóló vitában való aktívabb részvétel érdekében.

Az Egyesült Királysággal való kapcsolatok egyik legfontosabb kérdése a kelet-közép-európai térség országaiból származó nagyszámú munkavállaló helyzete. Ebben a kérdésben a régió országainak azonos céljai vannak: a rugalmas, diszkriminációmentes munkavállalási lehetőségek fenntartása. Éppen emiatt egyik országnak sem érdeke, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok jelentősen meggyengüljenek: tehát sem a britek EU részéről történő „megregulázásában”, sem pedig az úgynevezett kemény Brexitben (az Egyesült Királyság minimalizálja EU-s kapcsolatait és közös piachoz való hozzájárulásait) nem érdekeltek.

A kelet-közép európai országok számára kiemelten fontos megakadályozni, hogy az erősebb gazdasággal rendelkező alapító tagországok vezetésével egy úgynevezett belső magot hozzanak létre a közösségen belül. Tekintettel arra, hogy ezeknek a terveknek politikai és gazdasági vetületei is vannak, ezért ez egyrészről egy szorosabb politikai együttműködésben lévő úgynevezett mag-országcsoport kialakulásának, másrészről pedig a nem eurozóna tagországok marginalizálódásának megelőzésére való törekvést is jelenti.

A visegrádi országok vezetésében világos egység mutatkozik abban a tekintetben, hogy az Egyesült Királyság kilépése egy figyelmeztetés is: meg kell reformálni az Európai Uniót. A régió országai nem érdekeltek egy intenzívebb integrációban, sem pedig további hatáskörök Brüsszelnek történő átadásában sem, céljuk sokkal inkább alapvető reformok elérése, amelyek elsősorban a belső piac és a négy szabadság területére koncentrálódnak, s jellemzően egyfajta „vissza az alapokhoz” megfontolást tükröznek. Vannak ugyanakkor bizonyos területek – elsősorban a biztonság és a külső határok védelme kérdésében –, ahol az országok el tudnának képzelni jelentősebb közösségi szerepvállalást.

Az országok egyaránt felismerték, hogy a Brexit Németország befolyásának növekedését, illetve egy német-francia dominancia kialakulását eredményezheti. Ez a visegrádi országok számára azt jelenti, hogy egymás közötti, illetve más kelet-európai országokkal való együttműködést erősíteni kell. Ezzel összefüggésben igen jelentős szempont a Németországhoz fűződő kapcsolatok átgondolása. E tekintetben az együttműködésen belül is több lehetőség áll rendelkezésre, amelyekben közös pont egy Németországgal való pragmatikus együttműködés kialakítása, s Európa jövőjét illetően egyfajta ellensúly képzése Németország, illetve a német-francia elképzelésekkel szemben.