Steven M. Teles: The Rise of the Conservative Legal Movement: The Battle for Control of the Law.

Princeton University Press, 2010

Teles könyvében a Konzervatív Jogi Mozgalom (Conservative Legal Movement) mint szervezett hálózat kialakulását, fejlődését mutatja be, és elemzi szinte napjainkig. A Republikánus Párt által irányított mozgalom a ’70-es években indult az Amerikai Egyesült Államokban. A szerző kiemeli, hogy bár a republikánus Richard Nixont 1972-ben újraválasztották elnöknek, a Demokrata Párthoz köthető érdekcsoportok még mindig erős érdekérvényesítő képességgel rendelkeztek ahhoz, hogy számos politikai elképzelést jogi eszközökkel meghiúsítsanak. Például a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyére tett javaslatát négy alkalommal sikerült megakadályozniuk. Ez döbbentette rá a Republikánus Párt konzervatív szárnyát arra, hogy a választásokat megnyerni még önmagában nem elegendő a jogi változások eléréséhez. Felismerték, hogy a liberális érdekérvényesítő képesség visszaszorítása a jogi intézményekben stratégiailag sokkal nehezebb, mint más konzervatív célok elérése, például az adócsökkentés vagy a Szovjetunióval szembeni erősebb fellépés megfogalmazása.

A demokrata jogi hálózat kialakulása – a politizálás új színtere

A Liberális Jogi Hálózat már az ’50-es években kialakult. Létrejöttének egyik oka az volt, hogy tartottak attól, az állam túlzottan beavatkozik a jogászszakmába, ezért igyekeztek a liberális jogászok fiatal generációját is bevonni az érdekérvényesítésbe. Emellett a bíróságok és a szövetségi kormányzat is egyre fogékonyabbá vált a jogi liberalizmus iránt, valamint a polgári jogi mozgalmak is azt erősítették meg, hogy a jogi liberalizmus azonosítható a moralitással és a tisztességgel. Az elit alapítványok pedig a háttérből segítették a stratégiai folyamatot. Ennek eredményeként az 1970-es évekre egy tekintélyes szervezet jött létre a liberális célok kivitelezésére. Ez a rendszer egyre szorosabban összefonódott a Demokrata Párttal, így a demokraták a republikánus győzelmet követően is hatékonyan tudták érdekeiket érvényesíteni.

Az Egyesült Államokban a Demokrata Párt a ’60-as évek során új kormányzati struktúrát vezetett be, amelyet számos hagyományos kormányzati és – új elemként –egyre több nem kormányzati szerv igazgatott és ellenőrzött. A kormányzati szervek működése egyre átláthatatlanabbá vált, mivel számos nem kormányzati szereplő lépett be a döntéshozatali rendszerbe, elhomályosítva a döntéshozatal pontos menetét és a felelősségi körök határvonalait. Az érintett nem kormányzati szervekből egyfajta jogi hálózat jött létre, amely javarészt jótékonysági alapítványokból, elkötelezett bírósági tisztviselőkből, kongresszusi albizottságokból, együttműködő hivatalnokokból állt. Ez a hálózat sikerrel érvényesítette a Demokrata Párt szempontjait a közéletben. Valójában tehát újfajta politikai verseny vette kezdetét. A konzervatív oldal ekkor nem tudott hatékonyan versenyezni a demokrata erőfölénnyel. A republikánusok gyengesége abból származott, hogy támogatói és a konzervatív értékek mentén működő ügyvédi irodák, jogi szakemberek rövid távon gondolkodtak, és nem tudtak intézményesen, szervezetten fellépni, érdekeiket érvényesíteni. Viszont szükségük lett volna egy olyan hálózati rendszerre, amelyen keresztül hasznos ötletek dolgozhatók ki, és ezeket meg lehet osztani. Továbbá olyan szervezetekre, amelyek hosszú távon összekapcsolják a feladatokat, a politikai szereplőket, valamint a támogatókat, akik biztosítják a szükséges erőforrásokat és szellemi hátteret egy-egy elképzelés kidolgozásához.

Konzervatív jogásztársadalom – Federalist Society

Az 1970-es években a konzervatív erők még nem tudtak hatékonyan fellépni a jogi liberalizmussal szemben. A konzervatív beállítottságú jogászok első nemzedéke megmaradt kis és közepes méretű vállalkozók hálózatából álló választói erőnek, amely rövid távon gondolkodik, és hamar megtérülő, gyors eredmények elérésére koncentrál, amivel csak szerényebb sikerre tehettek szert. Ugyanakkor ez az eredmény szövetségi szinten – a választásokon való jó szereplés ellenére – nem volt elegendő. Az új politikai versenyben számukra csekély erőforrás – úgymint washingtoni és médiakapcsolatok, értelmiségiek és szakemberek hálózata – állt rendelkezésre, hogy befolyásolni tudják ötleteikkel a politikai rendszert. Így csak lassíthatták a liberálisok tevékenységét, de nem voltak képesek ellensúlyozni vagy visszafordítani azt, akár a törvényhozásról, akár az ítélkezési vagy jogalkalmazási precedens gyakorlatáról (például abortusz – a liberális pro choice mozgalom) volt szó. Ehhez számukra is szervezett hálózatra lett volna szükség.

Válaszul a ’80-as évek elején szárnyat bontó Federalist Society mozgalom viszont – minden kétséget kizáróan – a modern konzervatív politikai stratégiai gondolkodás legélénkebb, legtartósabb, legszervezettebb intézménye lett. Az elit egyetemek konzervatív fiatal jogászhallgatói elsősorban azért alapították a mozgalmat, hogy egyfelől visszaszorítsák a demokrata párti hegemóniát a jogászszakma kulcsfontosságú intézményeiben, valamint egyensúlyt teremtsenek a liberális sikerekkel szemben a bíróságokon. E hosszabb távú szemléletnek köszönhetően a konzervatív oldal is olyan hatékony politikai erőforrást épített ki, amelybe egyaránt bekapcsolódtak értelmiségiek, politikusok, vállalkozók, akik új jogi ötleteket, jogsegélyközpontokat és elhivatott aktivistákból álló, működő hálózatot hoztak létre. A mozgalom néhány év elteltével már jelen volt szinte az ország valamennyi jogi felsőoktatási intézményében, illetve a legnagyobb városokban is, rendszeresen rendezvényeket, előadásokat, vitákat szerveztek, becsatornázva a tehetséges érdeklődő fiatalokat és civil (jogvédő) szervezeteket. Ennek eredményeként kétgenerációnyi fiatal jogászt képeztek ki, akik magas pozíciókba kerültek a közigazgatásban, a bírói szervezetben, illetve a helyi közösségek életében is. E második nemzedék – magasabb jövedelmének köszönhetően – tovább támogatta a folyamatot, így valójában a kezdeti befektetés többszörösen megtérült.

Összegzés

A jogi mozgalmak megjelenése a politikusok és szakemberek számára is egyaránt nyilvánvalóvá tették, hogy a politikai verseny szférája kitágult, a hagyományos választási megmérettetéseken túl elindult az intézetek, egyetemek, civil szervezetek és támogatói körök versenye is. Egy-egy politikai elképzelés társadalmi támogatottsága mellett fontos szempont lett, milyen intellektuális háttér dolgozik egy közéleti program sikere érdekében. Így történt ez az Egyesült Államokban is a ’70-es, ’80-as években, amikor a konzervatív oldal felismerte a Demokrata Párt sikereinek okait, és néhány év leforgása alatt egy versenyképes, sokkal kidolgozottabb, megszervezettebb hálózatot hozott létre. A Federalist Society két generációra biztosította a konzervatív Republikánus Párt fölényét a jog irányításában – a törvényhozásban és a törvénykezésben egyaránt. A jogi szférában ez alapvetően a jogi egyetemekért folyó küzdelemmé vált, annak érdekében, hogy melyik jogelméleti irányzat – és közvetve melyik politikai erő – lesz meghatározó a későbbiekben a jogi kérdésekben. A politikai szereplők számára az átlagos választókért folytatott rövid távú küzdelem mellett a hosszabb távon gyümölcsöző, intézményesített jelenlét is hangsúlyossá, meghatározóvá vált. Ezen a téren sikert ugyanakkor csak egy tudatos intellektuális és szervezeti építkezés után tudták elérni.