Stephen Humphreys: Theatre of the Rule of Law

Cambridge University Press, 2012

Az 1960-as éveket követően jelent meg egy olyan nemzetközi mozgalom, amely a „rule of law” széles körű meghonosításával akarta fokozatosan megoldani a fejlődő országok problémáit. A mozgalom mögött meghúzódó gondolat az volt, hogy ha a jogállamiság és a hozzá kapcsolódó intézmények határozzák meg egy adott ország politikai berendezkedését, akkor az egyszerre javítja az ország politikai stabilitását, valamint csökkenti a szegénység mértékét. Stephen Humphreys szerint azonban ezek a várakozások közel sem teljesültek.

A „rule of law” kiterjesztésének kísérletei – a gyarmati rendszer felbomlása és a kilencvenes évek átalakuló nemzetközi rendszere

A szerző szerint az elképzelés, hogy a jogállamiság vezethet a szegényebb országok felemelkedéséhez, a XIX. század végi Angliában fogalmazódott meg. Az akkori politikai elit úgy vélte, hogy „a legnagyobb ajándék, amit a korona a gyarmatoknak adhatott” az angol jogrend átvétele volt. Ez a felvetés látszott felerősödni a gyarmati országok függetlenedése során is a hatvanas években. A gyarmatok gyors felzárkózását a fejlett országok közé a jogállami garanciák kiterjesztésével tartották elérhetőnek.

Humphreys meglátása szerint a gyarmati rendszer felbomlását követő erőfeszítéseken túl a kilencvenes években vált ismét népszerűvé a „rule of law” eszméje és a hozzá tartozó nemzetközi mozgalom. A posztszocialista országok konszolidációja egyértelműen ennek az eszmének a terjesztése mentén indult el, stabilitást és jólétet ígérve a térségnek.

Sikertelen kísérlet

A szerző felveti, hogy a mozgalom közel sem érte el azokat a célokat, amelyekkel a fejlődő és egyben konszolidálandó országokat kecsegtette. Sem a volt gyarmati országok, sem az egykori szovjet érdekszféra nem fejlődött akkora ütemben, mint ahogyan azt a jogállamiság kezdeti időszakában remélni lehetett. Mindemellett megjelent számos olyan tényező, amely a „rule of law” paradigma hiányosságaira hívta fel a figyelmet, mint például a politikai zavargások, tömeges éhezés, rendszeres kormányválságok és növekvő szociális feszültségek.

A sikertelenség történeti okai

A szerző szerint a „rule of law” eszméje elsősorban európai, azon belül is a brit hagyományból eredeztethető. Annak teljes körű exportja tehát eleve problémás. Ahhoz, hogy a jogállamiság mint működő rendszer kialakulhasson, egy adott országnak rendelkeznie kell a szükséges hagyományokkal, amelyek a „rule of law” elvének a befogadó közeget megteremtik. Humphreys kiemeli, egyedül az európai, azon belül is inkább a nyugat-európai országokban épült ki olyan közösség és társadalom, amelyek a jogállamiság alapjául szolgálhatnak. A szerző szerint megfelelő hagyományok hiányában egy ország nem tudja sikeresen átültetni ezt az eszményt a hétköznapjaiba. Kiemeli, ahhoz hogy a közéletben sikerrel érvényesüljenek a jogállami normák, a társadalmat alkotó személyeknek olyan privát szférára van szükségük, amely megteremti a „rule of law” működéséhez nélkülözhetetlen társadalmi hátteret. Egyszerű példákat hoz fel, mint a polgárok családon belüli viszonyai, vagy a társas viselkedés normái. Ezek azonban számos országban eltérnek az angolszász illetve az európai modelltől, így nem szolgálhatnak a jogállam alapjául. A szerő arra épít, hogy a „rule of law” exportja egy arra alkalmatlan vagy csak részben alkalmas országba megváltoztatja az ország társadalmi viszonyainak természetes fejlődését, ami szükségképpen negatív torzulásokat eredményez a társadalom szerkezetében.

Negatív következmények

A szerző több negatív következményt sorol fel, amelyek a „rule of law” hagyományaival nem vagy csak részben rendelkező országot érhetnek, a jogállamiság eszméjének erőltetett terjesztése következtében:

• Országok közötti diszkrimináció;

Humphreys szerint kialakult az országoknak egyfajta nemzetközi „rangsora”, amely rangsorban annak alapján lehet előrébb kerülni, hogy a „rule of law” eszméje mennyire elterjed a vizsgált országban. Ez arra készteti a fejlődő országokat, hogy kritika nélkül vegyenek át nyugati jogállami mintákat.

• Gazdasági érdekek előtérbe helyezése és a közszféra privatizációja;

A jogállamiság kiépülése – a szerző szerint – tulajdonképpen a gazdasági érdekcsoportoknak kedvez. Mivel egy jogállamban a jogi és a politikai stabilitás elérése az elsődleges cél, ez kedvez az amúgy is jelentős tőkével rendelkező befektetői köröknek, akik kiszámítható, stabil gazdasági környezetre számíthatnak. Egyes gazdasági csoportok magánszereplőként úgy szólhatnak bele a jogi normákat kialakításába, hogy az állam tulajdonképpen a befektetők érdekei mentén működik. Ez a viselkedési forma ráadásul az állam polgáraira is hatással van. A gazdasági szereplők által kialakított normák és intézmények az adott ország polgárainak életét is befolyásolják, így privát szférájuk, vagyis tulajdonképpen az adott ország hagyományai és szokásai sérülnek.

• Emberi jogi szempontok háttérbe szorulása;

A „rule of law” fogalmának van egy olyan formális olvasata is, amelyet akár egy diktatórikus politikai berendezkedésű ország is magáénak vallhat. Ezért a szerző úgy véli, hogy az emberi jogi szempontok attól még csorbát szenvedhetnek, hogy formális értelemben megvalósul a „rule of law” elve.  Humphreys példaként hozza fel Indiát, amely kiváló befektetési terep, azonban az emberi jogi szempontokból illetve a szegénység visszaszorítása tekintetében messze alulmúlja a fejlett országokat.

Konklúzió

A szerző egyértelmű üzenete, hogy a fejlődő országokban fejlett jogi normák sokszor csak organikus fejlődés eredményeképpen jöhetnek létre anélkül, hogy sértenék egy adott ország lakosainak érdekeit vagy értékeit. Figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat, csak így érhető el, hogy a jog uralma mindenkinek egyformán hasznos lehessen.