Az Egyesült Királyságban maradás mellett kampányolók úgy érveltek (ezt később az európai intézmények vezetői is alátámasztották), hogy egy független Skócia nem lehetne automatikusan az Európai Unió tagja, felvételi procedúrája pedig akár évekig is eltarthatna. Szakértők szerint az Európai Uniótól való elszakadás lehetősége és az ettől való félelem komoly szerepet játszott a szavazás kimenetelében.  Mindezek fényében nem meglepő, hogy a Brexit szavazás után Skócia első minisztere, Nicola Sturgeon ismét felvetette egy skót függetlenségi népszavazás szükségességét.

Egy újabb skót népszavazás a közeljövőben azonban kevésbé valószínű. Ennek fő oka, hogy a skót lakosság többsége továbbra sem támogatja az ország függetlenségét. A közvélemény-kutatások szerint a Brexit népszavazás óta nem nőtt a függetlenség támogatottsága a lakosság körében. Ráadásul azok többsége, akik támogatják az ország függetlenségét, ők sem szeretnének a következő két évben népszavazást a kérdésről. Úgy tűnik, tehát a skótok többsége egyelőre megvárná a brit kormányzat kilépési tárgyalásainak a végeredményét egy újabb népszavazás kiírása előtt.

A skótok függetlenségi törekvéseit az ország jelenlegi gazdasági helyzete sem segíti. Az ország olajipara - amit egy független Skócia fő bevételi forrásának képzeltek el a függetlenség pártiak - részben a jelenlegi alacsony világpiaci áraknak köszönhetően a csőd szélén áll.  Ennek is köszönhetően Skócia 2016-os éves GDP növekedése 0,7 százalék volt az Egyesült Királyság 2,2 százalékos növekedésével szemben, és mintegy 5 százalékkal magasabb a munkanélküliség szintje is. Skócia költségvetési deficitje szintén a kétszerese az Egyesült Királyságénak. Jól látható tehát, hogy Skócia gazdasági jövője erősen kétséges, a gazdasági bizonytalanság pedig aláássa a függetlenségi törekvéseket.

A skót népszavazáshoz hasonlóan továbbra is probléma, hogy egy független Skócia valószínűsíthetően nem lehetne automatikusan az Európai Unió tagja. Erősen kérdéses, hogy az ország megörökölhetné-e az Egyesült Királyság helyét a szervezetben, ráadásul ehhez, illetve az újracsatlakozáshoz is szükséges lenne az összes tagállam parlamentjének jóváhagyása.

A komoly szeparatista törekvésekkel, vagy jelentős etnikai kisebbségekkel rendelkező tagállamok, mint Spanyolország, vagy Románia azonban könnyen megvétózhatnák ezt a lehetőséget. A jelenlegi spanyol kormányzat például már több esetben kijelentette, hogy nem támogatná Skócia EU csatlakozását. További probléma, hogyha Skócia továbbra is az európai Közös Piac tagja marad, a maradék Egyesült Királyság azonban nem, akkor visszatérhetnek a hátárellenőrzések és a tarifák a két ország között. A szoros gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően, - Skócia kereskedelmének például mintegy kétharmada az Egyesült Királyság többi részével történik - ez egyik félnek sem lehet érdeke. 

A fentiek fényében nem meglepő, hogy hivatalosan egyelőre a Skót Nemzeti Párt sem állt be egyértelműen egy új népszavazás mögé és a párt vezetői is megosztottak a kérdés kapcsán. Maga Sturgeon is az esetek többségében csak feltételes módban beszélt egy lehetséges népszavazásról. Szakértők szerint a skót kormányzat egyelőre a kivárásra játszhat. Azt akarják mutatni a választóiknak, hogy minden eshetőséget megpróbáltak és a megegyezés nem rajtuk, hanem a brit kormányzat rugalmatlanságán múlik. Ezzel ugyanis véleményük szerint idővel növelhető lehet az elszakadást pártolók száma.

Sturgeon még decemberben egy jelentésben nyilvánosságra hozta a skót kormányzat elképzeléseit. Ebben többek között arra kérik a brit kormányzatot, hogy az ország ne lépjen ki az Közös Piacból. A skót kormányzat egyértelműen a norvég modellt követné, tehát egyfajta „gyenge” Brexitet szeretnének elérni. Abban az esetben, ha a brit kormányzat nem erre törekszik, akkor viszont olyan széles jogosítványokat szeretnének szerezni, amivel Skócia a gyakorlatban mégis tagja maradhatna a Közös Piacnak. Széleskörű jogosítványokat szeretnének többek között a migráció, a kereskedelem, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a munkajog, valamint a fogyasztóvédelem területén. Elemzők azonban rámutatnak, hogy a skót kormányzat elképzelése a gyakorlatban szinte megvalósíthatatlan az Egyesült Királyságon belül.

A brit kormányzat szintén nem zárkózott el a további devolúciótól (a devolúció a föderáció brit megfelelője, ahol a regionális parlamentek jogilag továbbra is a brit parlament alárendeltjei maradnak, a jogosítványok csak átruházásra kerülnek és elméletileg bármikor visszavonhatóak), az Európai Uniótól visszavett jogosítványok egy részét hajlandóak lennének átruházni a skót kormányzatnak. Elsősorban a mezőgazdaság és a halászat, a környezetvédelem, valamint a közlekedéspolitika terültén adnának szélesebb jogosítványokat a skótoknak. A brit kormányzat azonban élesen elhatárolódott attól, hogy a migráció illetve a kereskedelempolitika területén adjon új jogosítványokat a skót parlamentnek, ezeket a területeket továbbra is közös brit ügynek tekintik. Nem elképzelhetetlen, hogy a skót kormányzat szándékosan állt elő irreális követelésekkel pontosan azért, hogy idővel minél szélesebb jogköröket szerezhessen meg azért cserében, hogy nem írnak ki újabb népszavazást. Ezt támaszthatja alá, hogy a Skót Nemzeti Párt több tagja is úgy nyilatkozott, hogy a Brexit kapcsán nem a függetlenség elérésére kellene törekedni, hanem a devolúció kiszélesítésére.

Az, hogy a brit kormányzat jelenleg egyértelműen egy „hard” Brexit politikát követ - amelynek alapján ki akarnak lépni a Közös Piacból – azonban megerősítheti a skót függetlenségi törekvéseket. A Legfelsőbb Bíróság döntése - amelynek alapján a kilépési tárgyalások során a brit kormányzatnak jogilag nem szükséges egyeztetnie a devalvált parlamentekkel - szintén ellenkezéseket válthat ki a skótokból. Ezért természetesen nem lehet kizárni egy skót népszavazást a jövőben, de valószínűbb a devolúció folytatása és a jelenleginél szélesebb jogosítványok biztosítása Skócia számára.   

Szerző: Kiss István – vezető kutató, Századvég Alapítvány

Nyitókép forrása: Orbán Viktor hivatalos Facebook oldala