A balliberális pártok intellektuális háttere talaját vesztette. Lánczi András elmondta azt is: a Századvég mindig a törvényeknek és a jogszabályoknak megfelelően végezte a munkáját.

– Fordulatos év volt 2015. A múlt év végén, ez év elején még úgy tűnt, akár meg is szorongathatják a kormányzó pártokat. Most viszont ismét stabilan és toronymagasan a Fidesz–KDNP vezeti a politikai versenyt. Mi ennek az oka?
– A második világháború óta Magyarország először találkozott a migránskérdéssel. A migráció jelensége a világban már jó ideje zajlik, csak nem figyeltünk rá. Most új irányba indult meg a vándorlás, amelybe Magyarország is belekerült. Ez nemcsak Magyarországot, de az egész Európai Uniót sokként érte. Az érdekes az, hogy erre ki, hogyan reagált. A politika ugyanis az időzítés művészete. A magyar miniszterelnök pedig határozott álláspontot foglalt el a kérdésben, érvei voltak, előre látott dolgokat, és cselekedett. És ezzel megfordította a korábbi kedvezőtlen hangulatot.

– Ilyen egyszerű lenne?
– Az emberek számára mindig a biztonság az első, és csak utána következik, hogyan ítélik meg például az elosztási viszonyokat. Amíg nincs biztonság, addig nincs se jólét, se anyagi prosperitás. Föl kell fogni: 2001. szeptember 11-e óta új világban élünk. A migráció kapcsán az is kiderült, hogy nem egyszeri esetről van szó, hanem valami megváltozott a világban.

– És közben jelentősen nőtt az ország nemzetközi súlya is. Ez jó vagy rossz nekünk?
– Ez az egyik legérdekesebb kérdés. Én már egy évvel ezelőtt (amikor semmi jele nem volt még a migránsválságnak) egy interjúban azt mondtam, hogy Orbán Viktor nem köztársasági elnök szeretne lenni, hanem a mozgását, gondolkodásmódját tekintve inkább egy nemzetközi színtéren jelentős politikus válhat belőle. Akkor ezt megmosolyogták. A magyar miniszterelnök – ezt még az ellenfelei sem szokták tagadni – igen tehetséges politikus, pontosan látja a trendeket. Az elmúlt egy-két évtizedben például elmosódott a határ a nemzetközi és a belpolitika között. Ez különösen Európára igaz. Tehát ha én valamit csinálok itthon, annak nagy valószínűséggel nemzetközi dimenziója kerekedik. Ezen a felismerésen alapult a korábbi előrejelzésem is.

– Ha Berlinben megrebbenti a szárnyát a pillangó, akkor annak a szele érezhető egész Európában?
– Igen. Szerintem ma már olyan, hogy honi politikus, a szónak a XIX. századi értelmében, nincs. És nem is lehet. Tehát egy politikust, ha valóban komoly ember, valóban valamire termett, akkor ma – ha akarja, ha nem – nemzetközi mércével fogják megmérni. Nem lehet másként. Amit Orbán Viktor a migránsválság kapcsán tett, az minden európai uniós országot, az egész európai politikát érintette, sőt még ezen túl is voltak kihatásai. Mert érvei voltak, cselekedett, és be tudta bizonyítani, hogy legalábbis használható alternatívát nyújtott a kérdésben. Ezzel magyarázható, hogy a Fidesz így áll.

– A balliberális oldalnak miért nincsenek jó válaszai?
– A másik tényező, ami nagyon jól látszik szerintem, hogy tényleg kifulladt egy olyan intellektuális, szellemi, morális trend, ami valahol a 60-as években indult el, és ez mind személyekben, mind mondanivalóban, mind cselekvőképességben csökkenő erőt mutat. Ennek képviselői nem tudnak már jól rea-
gálni a kérdésekre. Ez egy másik világ. És ezért van az is, hogy a baloldali pártok sok mindennel küszködnek, de nem értik, hogy egyrészt már nincs külföldön recept, amit csak fel kell íratni, aztán hazahozni és kiváltani. Pénz, persze, bőven jöhet.

– A fentiek fényében nem meglepő, hogy a Fidesz december 13-i kongresszusa igen jó hangulatú volt. Mi volt az esemény legfontosabb üzenete?
– A kongresszus számomra egy dologról szólt: öt éve folyik egy politika, bizonyos értelemben 25-30 éve van egy politikai erő, amit Fidesznek neveznek, és most jutott el oda, hogy képes a cselekvés, a döntések mögé egy olyan morális alapot húzni, ami nélkül nincs sikeres politika. Minden politikának morálisan meg kell ágyazni, hogy az világos legyen. Hogy melyek a céljai, milyen eszközökkel akarja ezt elérni, és hogy – egyszerűen – mi alapján tesz különbséget jó és rossz között. Ez a kongresszuson több hozzászólásból is nagyon világosan kiderült, beleértve a miniszterelnöknek a majd egyórás beszédét is. Ami szerintem lényegében erről szólt. Ismertette: mik azok a morális alapok, amire a kormányzást felépítették, és amelyekre támaszkodva a jövőben további sikereket lehet elérni. És ezen alapszik Orbán Viktor optimizmusa, hogy „még itt leszünk 30 évig”, én ezt így értelmezem. Persze van egy kis éle a politikai ellenfelek irányában is, miszerint: ne reménykedjetek!, inkább „alkalmazkodjatok”.

– És volt egy másik fontos momentum is: világossá tette, hogy folytatni szeretné a munkát. Hogyan hathat ez a kijelentés a Fideszen belüli ambíciókra?
– A politikai ambíció önmagában jó, helyes és nagyon egészséges dolog. Ha valakinek azért van ambíciója, mert más politikát akar csinálni, és ezt azon a párton belül akarja, amelynek ő is a tagja, akkor meg kell győznie a párttársait. Ez teljesen korrekt, lojális viszonyulás. De ha olyan politikát akar csinálni, amely végül is kifelé mutat a pártból, akkor nem ismerek olyan formációt, ahol ne az lenne a végkövetkeztetés, hogy rendben van, de akkor járd a saját utadat! Az, hogy a miniszterelnök nyilvánvalóvá tette: ő maradni akar, ezzel kifejezte azt is, hogy az a hatalmi struktúra és az a politika – ez nagyon fontos –, amit ő képvisel, a továbbiakban is folytatódik. Nagyon világosan megmondta: lehet ficánkolni, minden belefér, de van egy pont, amin túl nem lehet lépni. Mindenkinek megüzente, mi a viszonyítási pont. Mert mi másra gondoljon egy kormányfő majdnem 2016 elején, mint hogy a következő választásokra kell készülni?

– Az elmúlt hónapokban elég sok támadás érte a Századvéget. Mi lehet ennek az oka?
– A Századvéget az Orbán-kormány megalakulása óta támadják. Az orbáni kormányzás egyik fontos támasza vagyunk. Ezt a miniszterelnök nyíltan el is mondta. Tehát aki a miniszterelnököt akarja támadni, az akár kezdheti a Századvég támadásával is.

– Kezdi is…
– Igazságtalanul, hazug módon – hogy említsek egy korábbi támadást –, megjelent korábban tömegesen a sajtóban, hogy a Századvég vezetőit kitiltották az Egyesült Államokból. Ez merő hazugság volt. Ez a támadás csak az egyik eleme volt a Századvég ellen évek óta folyó támadásnak, politikai küzdelemnek. Ami az elmúlt hónapokban történt, az abban különbözik a korábbiaktól, hogy igyekeztek felépíteni egy olyan mesét, aminek a kiindulópontja nem igaz, de erre ráépítenek különböző vádakat, és ezt azután már a végén úgy tárgyalják, hogy a világ botránya zajlik a Századvég körül.

– Milyen botrányok?
– Az első pont az volt, hogy a Századég korrupt hely. Erre ráépítették, hogy a Századvég nem csinál semmit. Utána kiderült – amikor a HVG megszerzett egy anyagot, és ezt leközölte –, hogy talán mégiscsak folyik valamilyen munka a Századvégnél. De erre jött az, hogy ha van is, akkor ezt biztosan tisztességtelen és törvénytelen módon csinálják.

– Nemrég született egy bírósági ítélet, miszerint betekintést kell biztosítani a Századvég szakértő anyagainak egy részébe.
– A Századvégnek eddig sem volt semmilyen titkolnivalója. A helyzet az, hogy a Századvég által készített anyagok a Miniszterelnökség tulajdonában vannak. A Századvég akkor sem adhatta volna ki ezeket, ha akarta volna. Egyébként az elmúlt 25 évben még soha nem fordult elő, sem hazai, sem nemzetközi multicég által készített tanácsadói, kormányzati döntés-előkészítő tanulmány esetében, hogy bármelyiket is nyilvánosságra kellett volna hozni. Hogy a Századvégnek most betekintést kell biztosítania egy újságíró részére, ez egyrészt példátlan, másrészt felháborító is, hiszen itt olyan anyagokról, elemzésekről van szó, amelyek nyilvánosságra kerülése a magyar nemzeti érdekeket sértheti, és tönkretehet későbbi alternatív döntéseket. Vagyis nagyon komoly dologról van szó, a nemzeti és állami érdeket fölülírták a nyilvánosság jogával.

– A titkosított iratokhoz miért kellett hozzáférés?
– Bármikor érkezhet olyan felkérés, amelynek teljesítéséhez minősített anyagokba való betekintés is szükségessé válhat, ezért szereztük meg ezeket a jogosítványokat. Ha nem szereztük volna meg, akkor meg az lett volna a baj. De erre megkaptuk azt, hogy vajon milyen silány anyagok születhettek korábban, hiszen azokhoz még titkokat sem kellett tudni. Felmerül a kérdés, hogy akkor a Deloitte-tól kezdve az összes nagy nemzetközi tanácsadó cég, de akár a Magyar Tudományos Akadémia is, haszontalan, felesleges kormányzati előkészítő anyagokat tett le az asztalra az elmúlt évtizedekben? Nyilván nem. Hiszen nem csak úgy lehet hasznos kormányzati döntés-előkészítő anyagokat csinálni, hogy ahhoz minden esetben titkosított anyagokba való bepillantásra lenne szükség. És egyébként is, szeretném megkérdezni a minket támadóktól: vajon mennyit ér a rezsicsökkentés ötlete? Vagy, hogy egy egészen friss példát mondjak, az 5 százalékos lakásépítési áfa döntés-előkészítése, amelyhez egyetlen minősített anyagra sem volt szükségünk. Ki tudják fejezni pénzben? A Századvég mindenkor rendelkezésre áll, hogy ötleteket fogalmazzon meg, döntéseket készítsen elő. Azt nem mondom, hogy bárkinek. Mi megtisztelve érezzük magunkat, hogy Magyarország miniszterelnökének dolgozhatunk.

– A Századvég mindig is a Fidesz egyik szellemi háttérbázisa volt.
– Igen. Arra is hivatkozhatunk, hogy a rendszerváltás után a legrégebbi agytrösztről (think tank) van szó, amelynek a története a 80-as évekig nyúlik vissza. A miniszterelnök, Kövér László, ez a kör, amikor még ifjú, inkább értelmiségiek voltak, mint politikusok, létrehozták a Századvég folyóiratot, majd az alapítványt. A Századvég hozzátartozik a magyar rendszerváltás történetéhez, tehát nem valami ad hoc brigád állt össze, hogy közpénzeket nyúljon le. És még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni, mert ez is el szokott sikkadni: a Századvég a kormánytól egy fillér támogatást sem kapott. Csak és kizárólag jól látható, nyomon követhető, szerződéses megbízás alapján végezte és végzi a munkáját. Adományról soha nem volt szó. Csak elvégzett és teljesítési igazolással elismert munkavégzés folyt. Így aztán a kiadandó anyagok terjedelme 77 ezer oldal.

– Ha már a választások szóba kerültek: az már világosan látszik, hogy az ellenzék egyik fő csapásiránya az állítólagos korrupcióra való hivatkozás lesz. Hogyan lehet ez ellen védekezni?
– Vajon korrupció volt az 1948 utáni kommunista államosítás vagy az 1989 utáni rendszerváltás privatizációja? Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó.

– Ez egyfajta jelentéstágítás?
– Mára olyan jelentésbővítésen ment keresztül a fogalom mind a balliberális, mind a radikális jobboldali ellenzék szóhasználatában, hogy az orbáni politika teljes elutasításának a szinonimája lett. A korrupciónak van 13-14 kidolgozott társadalomtudományi értelmezése. Ám az nem szerepel köztük, ha a nemzeti érdekért tesszük ezt vagy azt, az eleve korrupció. Lehet korrupciónak nevezni, de aki ezt mondja, az valójában önmagát is becsapja. Az ember nem szeret az ellenfeleinek segíteni, az ellenségeinek meg pláne nem, tehát nem fogom megmondani, hogy rossz úton járnak! Ezért tévedés a „maffiaállam” kifejezés is. Mi jut az ember eszébe a maffiá-
ról? Az ellenfelek fizikai megsemmisítése. Kit öltek itt meg, szeretném megkérdezni! Annyira túlméretezik a gyűlöletből fakadó helyzetmegítélést, hogy ez legfeljebb egy viccpártnak lehetne az intellektuális háttere, csak ők a végén el is röhögik magukat.

– Van már viccpártunk is!
– Van hát, persze. De például a DK csak nem gondolja magát viccpártnak!

– Valószínűleg nem.
– De mégis úgy tűnik. A Liberálisok sem szeretik magukat viccpártnak vagy viccértelmiségnek nevezni – pedig volna ok rá –, de hát az a helyzet, hogy elméretezik ezeket a leírásokat. De én nem akarok tanácsot adni másoknak.

– Úgysem fogják megfogadni, mert azt fogják gondolni, hogy csak félre akarja vezetni őket.
– Akkor viszont nagy baj van az észhasználattal! Lehet, hogy át kellene azt is értékelni.

– Milyen politikai mozgásokra számít a választásokig hátralévő időben?
– Elnézve a világban uralkodó és a hazai trendeket, azt kell mondani, hogy valamilyen jobbközép, jobboldali politikai alternatíva tud még újat mondani, gazdasági, kulturális, társadalmi értelemben. És ha az elindult kiváló gazdasági folyamatok csak egyszerűen trenddé válnak, akkor tényleg az lesz a kérdés, hogyan lehet még jobban segíteni a családokat, hogyan lehet javítani a lakáspolitikán, hogyan lehet lépni az oktatáspolitikában, illetve a többi területen. Ha egy politikai trend megszilárdul – márpedig ettől tarthatnak leginkább a bármilyen színű politikai ellenfelek –, akkor nagyon sokan unalmasnak fogják találni a magyar politikát.