Heti Válasz - 2015. 02. 12. (44. oldal)

Hét szűk esztendő után hét bő év?

Heim Péter

Hazánkban évtizedek óta először végre pozitív cserearány-fordulat következett be.

A nyersanyagárak az elmúlt egy év folyamán drasztikusan csökkentek: az olajés gázárcsökkenés hatására az ország importszámlája évi kétmilliárd dollár körüli értékében mérséklődhet, ha a mostani 50 dollár közeli árak tartósak lesznek. (Hosszabb távon 70-75 dollár körüli árak lehetnek, de akár fenn is maradhat idén az 50-55 dolláros átlagos ár.) Ha marad a jelenlegi olajárszint, akkor az elkövetkező két évben a gazdasági növekedés átlagosan évi 0,75 százalékkal is nagyobb lehet a korábban vártnál. Az elemzők 2015–16-ra 2,3 százalék körüli növekedést látnak, a devizahiteles probléma rendezése és az alacsonyabb nemzetközi olajárak miatt inkább három százalék valószínűsíthető. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a költségvetés hiánya 2016-ra akár 1,5 százalékra csökkenjen, s ezáltal a költségvetési adósság akár a bruttó hazai termék 73 százaléka alá süllyedjen. Bár ez sokak számára túlzottan derűlátóan hangzik, ez a realitás.

Optimális esetben még kedvezőbb is lehet a növekedés, ha az Európai Központi Bank pénznyomtatási politikája sikeres lesz, és az európai gazdaság bővülése 2015 második felétől beindul. Előrejelzésem a mostani szintekről lassan emelkedő olajárral számol és azzal, hogy 2017-től az olajár 75 dollár környékén fog stabilizálódni. A 2017–2020 közötti évek gazdasági növekedése sok más tényezőtől is függ, de öt év távlatában az átlagosan 2,5-3 százalék közötti növekedésre jó esély van. Nem zárható ki az sem, hogy optimális esetben akár tartósan három százalék feletti növekedés legyen. A hét szűk esztendő után hét bő esztendőre van kilátás, ezek közül az első pozitív év a tavalyi volt.

Mindez nem feledtetheti, hogy a magyar gazdaság továbbra is súlyos versenyképességi problémákkal küszködik, és ezen csak a humántőkébe való jelentős beruházásokkal lehetne változtatni. A várható magasabb növekedés nagyobb részben ciklikusságból adódik, és csak kisebb részben vannak szerkezeti (alacsonyabb jövedelemadók és rugalmasabb munkaerőpiac) okai. Épp ezért a növekedési „ráadásból” eredő többletbevételeket nem kiadásnövelésre, hanem a költségvetési deficit csökkentésére kellene felhasználni. A politikában nagy lesz a kísértés, hogy a több forrást mindenféle választási cukorkákra költsék, s csak abban bízhatunk, hogy a kormány képes lesz ellenállni a szirénhangoknak.

De így nem volna elképzelhetetlen, hogy az évtized végére akár szufficites költségvetési évünk is legyen.

Az alacsony olajárból és a növekedési impulzusokból fakadó többletbevételeket ezért érdemes volna a rosszabb időkre félretenni. A jobb cserearányok miatt az elkövetkező időszakban a fizetési mérlegünk is jobb lesz a vártnál, és emiatt a forint is stabil maradhat, ha a jegybank nem csökkenti tovább az irányadó kamatait. Ma még hihetetlenül hangzik, de nem tartom kizártnak, hogy az ország még ebben az évtizedben csatlakozzon az eurózónához. Ezért a kamatok esetében sem számítok lényeges emelkedésre.

Mindennek persze az a feltétele, hogy az európai gazdaság szép lassan térjen magához és 1,5-2 százalékos növekedés alakuljon ki az elkövetkező öt év átlagában. Ezt segíti az alacsony kamatkörnyezet, a gyenge euró és a korábbiaknál lényegesen alacsonyabb nyersanyagár is. Ha 2016-ban nem lesz legalább kétszázalékos az európai növekedés, akkor nagy gondok vannak, hiszen ekkora pozitív impulzust (az alacsony olajárak mellett monetáris lazítást) már hosszú ideje nem kapott az európai gazdaság. Ha béke lesz, akkor meglesz az évi háromszázalékos hazai növekedés, ami komoly fegyvertény volna az elmúlt hét év átlagos nulla növekedéséhez képest. Egyébként pedig ha 2020-ig évi három százalékkal növekszünk, a rendszerváltás utáni időszak átlagos növekedése akkor sem lesz több évi két százaléknál.