A Brexit szokatlanul élénk vitát váltott ki a Lordok Házában, amit jól szimbolizál, hogy a törvényjavaslat vitája két rekordot is felállított. A törvényjavaslat kapcsán mintegy 190 lord kért hozzászólást, amelyre még nem volt példa az ország történelme során. Érzékletes, hogy még a Lordok Háza teljes átalakítását célzó 1999-es úgynevezett House of Lord Act vitája során sem szólaltak fel ennyien a házban. Az ország modern történelme során szintén nem volt még példa arra, hogy egy törvényről 634 lord szavazzon; a parlament információi szerint utoljára 1831-ben adták le voksukat ennyien egy javaslat kapcsán. Jól látható tehát, hogy a Brexit erősen foglalkoztatja a 804 brit lord többségét, akik úgy érzik, morális felelősségük van a kérdés kapcsán.

Ugyanakkor azt is érdemes leszögeznünk, hogy a Lordok Háza összességében támogatta a törvényjavaslatot, tehát az eredmény bizonyos tekintetben siker is a kormányzat számára. A sikert még jobban erősíti, hogy a kormánypártnak jelenleg nincs többsége a felsőházban, ezért nem lett volna váratlan az erősebb ellenállás sem. A lordok azonban magát a törvény nem szavazták le, mindössze két módosítást fogadtak el hozzá. A Lordok Házának több prominens tagja is úgy nyilatkozott, hogy nem szándékuk a Brexit folyamatának megakadályozása, vagy korlátozása, de véleményük szerint a törvényjavaslat, illetve a kormányzat álláspontja több ponton is túl homályos.

Ezt a fajta, inkább konstruktívnak tekinthető hozzáállást mutatja a két módosítás is. Az első kötelezné a brit kormányzatot az országban élő európai állampolgárok jogainak megvédésére, míg a második szerint a végleges kilépési alkut a brit parlament mindkét házának jóvá kell hagynia. A lordok szerint az Egyesült Királyságnak morális kötelessége megvédeni az országban élő külföldiek jogait is, így ha a többi európai tagállam egyelőre nem is hajlandó garanciát vállalni az ott élő brit állampolgárokért, az első lépést ebben a tekintetben a brit kormányzatnak kell megtennie. A parlament szuverenitásának elve pedig véleményük szerint egyébként is felhatalmazza mindkét házat arra, hogy szavazzon a végleges megállapodásról.

A brit kormányzat azonban egyelőre egyértelműen elutasította a Lordok Háza javaslatait és viszontválaszukban leszögezték, hogy továbbra is módosítások nélkül szeretnék keresztül vinni a törvényjavaslatot, mert a Konzervatív Párt szerint a tervezett módosítások túlságosan is megkötnék a kormányzat kezét az Európai Unióval való tárgyalások során. Az ország addig nem adhat garanciákat, amíg erre a többi uniós tagállam nem mutat hajlandóságot. Ráadásul mivel a kormányzat több esetben is ígéretet tett arra, hogy a végső megállapodást a brit parlament elé terjeszti majd vitára, ezért nincs szükség ezt magában a törvényjavaslatban is leszögezni.

Mivel Maynek kényelmes, nagyjából harminc fős többsége van az alsóházban, ezért a felsőház módosításai nagy valószínűséggel nem kerülnek majd elfogadásra. Bizonyos szakértők szerint azonban a felsőház ellenállása, különösképpen az, hogy a módosításokat tizenhárom konzervatív lord is megszavazta, arra ösztönözhet más konzervatív képviselőket is, hogy a kérdés kapcsán szembemenjenek a kormányzati állásponttal. Anna Soubry korábbi iparügyi miniszter például már bejelentette, hogy ő maga és néhány általa meg nem nevezett párttársa el fogja fogadni a módosításokat. Várhatóan az ellenzék is megszavazza őket, hiszen az alsóházi szavazás során a főbb ellenzéki pártok már támogatták, hogy a kormányzat garantálja az európai munkavállalók jogait. A Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn pedig úgy nyilatkozott, hogy „örül” a felsőház döntésének.

Az is kérdés, hogy a felsőház jelentette fék mennyire lassíthatja meg a kilépési tárgyalások megkezdését. Mint ismeretes, May korábban több esetben is határozott ígéretet tett arra, hogy március végéig megkezdi a kilépési tárgyalásokat. Mivel jelenleg a költségvetés vitája folyik az alsóházban, a kormányzat várakozásai szerint leghamarabb március 13-14-én kerülhet ismét az alsóház elé a javaslat. Ez attól is függhet, hogy a költségvetés általában heves vitája mennyire húzódik el, de március hónapban még biztosan sor fog kerülni a módosítások vitájára. Amennyiben az alsóház mégis elfogadja a módosításokat, akkor a törvény azonnal a királynő elé kerülhet. Ha azonban nem fogadják el, akkor a törvényjavaslat ismét visszakerül a Lordok Háza elé és megkezdődik a brit politikai rendszerben csak ping-pongnak nevezett folyamat a két ház között. Ez extrém esetben akár egy évig, vagy egy új kormány felállásáig is eltarthat, de a Brexit kapcsán ez szinte kizártnak tekinthető. Ahogy említettük, a lordok többsége nem tartja céljának a folyamat megakasztását. Ezt erősíti az is, hogy Angela Smith bárónő, a Munkáspárt felsőházi vezetője úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az alsóház ismét visszaküldi a törvényjavaslatot, azt már nem fogják megtámadni.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Lordok Háza módosítási kísérletei elsősorban morális állásfoglalásnak tekinthetőek. Az ország jövőjét ennyire befolyásoló kérdésben nem meglepő, hogy a felsőház valamelyest hallatni szerette volna saját hangját is. Ennek ellenére minden valószínűség szerint a módosítások el fognak bukni az alsóházi vitán. A fentebb elhangzottak miatt azonban nem várható, hogy a jövőben a felsőház megakadályozza, vagy jelentősen hátráltatja a kilépési folyamatot.     

Szerző:
Kiss István, vezető kutató, Századvég Alapítvány