Politikai háttér: a kilépési tárgyalások előkészítése

A Brexit népszavazást megelőző kampányban a kilépés-pártiak körében kiemelt téma volt az EU-tagországokból érkező bevándorlók nagy száma. A referendumot követően hivatalba lépett új miniszterelnök, Theresa May már az első megszólalásaiban jelezte: véget akar vetni az emberek Unióból való szabad áramlásának, s lezárni annak lehetőségét, hogy az EU polgárok Nagy-Britanniában telepedhessenek le – akár azon az áron is, ha ez a közös piacról való kilépést vonja maga után. Ezzel komoly találgatások indultak meg egyrészt a már az Egyesült Királyságban élő és dolgozó uniós polgárok, másrészt a munkavállalást fontolgatók helyzetéről, jövőjéről.

A kormányzat, illetve a miniszterelnök azóta több esetben is kategorikusan kijelentette, hogy meg szeretnék védeni a már az országban élő európai uniós állampolgárokat. Azonban azt is hozzátették, hogy ez csak akkor lehetséges, hogy ha a többi európai uniós tagállam szintén hasonló garanciákat nyújt az ott élő brit állampolgárok számára. Bár Theresa May több esetben, legutóbb éppen Franciaországban felvetette egy ilyen megállapodás létrehozását már akár a Brexit tárgyalások megkezdése előtt, a többi tagállam egyelőre elzárkózott egy előzetes megállapodás lehetőségétől. Mindezek ellenére a konzervatív kormányzat a brit parlament alsóházában nem támogatta azt a munkáspárti javaslatot, ami biztosította volna a már ott élő EU állampolgárok jogainak garanciáját. Szakértők szerint a brit kormányzat alkualapként tekinthet az ott élő EU-s állampolgárokra. Azért cserébe ugyanis, hogy megvédi jogaikat, akár jobb gazdasági alkukat is köthet a többi tagállammal.

Ezzel összefüggésben célszerű értelmezni David Davis megszólalását is. Tekintettel arra, hogy az üzenet külföldön hangzott el, így ennek elsősorban külpolitikai jelentősége van. A brit kormány ugyanis jó kapcsolatokat akar kiépíteni az EU-tagországokkal, s támogatókat akar gyűjteni. Teszi ezt egyrészről a kilépési tárgyalások miatt, hiszen minél több szereplőt kíván meggyőzni arról, hogy szándékosan ne nehezítsék meg a kiválást, másrészről pedig ezzel egy időben már a kilépést követő kétoldalú megállapodásokra is előkészülnek.

A kilépési tárgyalásokat megelőzően – az Egyesült Királyság mellett – jelenleg három szereplőcsoportot különíthetünk el. Az EU intézményei, élén az Európai Bizottsággal, abban érdekeltek, hogy a kiválás a britek számára komoly hátrányokkal járjon. Ezzel céljuk megelőzni azt, hogy más országok is a britek példáját kövessék. Egy másik csoport azokból a tagállamokból áll, amelyek jó kapcsolatot kívánnak fenntartani az Egyesült Királysággal, éppen ezért nem céljuk megnehezíteni a tárgyalásokat. Davis kijelentése elsősorban nekik szólt, de természetesen a harmadik csoportba tartozóknak is üzent: azon országoknak, amelyek álláspontja nem ismert, vagy még nem teljesen tisztázott.

Mindezek alapján jól látható, e kérdés egyszerre kiemelt jelentőségű belpolitikai témának, és rendkívül fontos külpolitikai eszköznek is számít.

Mi vár az EU-s munkavállalókra?

Érdemes a kérdés kapcsán különválasztanunk a Brexit népszavazás előtt már kint élő uniós állampolgárok, illetve az azóta kiköltöző, valamint a jövőben munkát vállalni tervező állampolgárokat. A brit kormányzat szóbeli garanciája elsősorban az első kategóriára vonatkozik. A népszavazás előtt kint élők jogait egyéb kormányzati és nemzetközi garanciák is védik. Az Egyesült Királyságban legalább 5 éve dolgozó állampolgárok például jogosultak állandó tartozódási engedélyt kérni, de bizonyos munkakörökben dolgozók ennél akár korábban is kaphatnak tartózkodási engedélyt. A brit statisztikák körülbelül 2,8 és 3,3 millió ember közé teszik a jelenleg az országban tartozódó uniós állampolgárok számát. Kormányzati becslések szerint ezek többsége, mintegy 80-85 százaléka már jelenleg is rendelkezik állandó tartózkodási engedéllyel. A népszavazás előtt érkezők jogait szintén védi az 1969-es bécsi egyezmény. A nemzetközi szerződés alapján egy egyezmény megszüntetése nem lehet hatással a korábban a szerződés által megszerzett jogosítványokra és kötelezettségekre. Tehát lehetséges, hogy a Brexit megszüntet minden további jogosultságot az EU és az Egyesült Királyság között, de a korábban elfogadott jogosultságokat nem érintheti. Ráadásul a közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a brit választók többsége sem támogatja a már ott élő európai állampolgárok kiutasítását. Mindezek fényében nagyon valószínűtlen, hogy a Brexit népszavazás előtt az Egyesült Királyságba érkezők jogai a jövőben sérülnének. Ez már csak azért sem valószínű, mert egy ilyen lépés a különböző gazdasági szereplőket is erősen nyugtalanítaná, esetleges gazdasági válságot okozva az országban.

Eltérő azonban a helyzet a népszavazás után érkező, illetve a jövőben az Egyesült Királyságban munkát vállalni kívánók esetében. Szintén érdemes ebbe a kategóriába sorolnunk az illegálisan kint tartózkodó, illetve munkát vállaló európai uniós állampolgárokat is, ugyanis az ő jogaikat nem védik nemzetközi szerződések. A brit kormányzat deklarált célja, hogy az országba érkező nettó bevándorlás szintjét évi 100 ezer főben maximalizálja. Ezért a jövőben mindenképpen szükséges lesz az Egyesült Királyságba érkező bevándorlás csökkentése. Brit sajtóértesülések szerint felvetődött például az az ötlet, hogy egy bizonyos időponton túl érkező európai munkavállalókat már nem fogadják, illetve ha fogadják is, a későbbiekben kiutasíthatják majd őket az országból. Mindemellett megjelent az a lehetőség is, hogy a jövőben a nem brit munkavállalókat alkalmazó vállalkozásoknak esetleg valamilyen bírságot kellene fizetniük. Ezt Robert Goodwill migrációért felelős miniszter is megerősítette 2017 januárjában, állítása szerint ez személyeként évi 1000 font büntetést vonna maga után. A miniszter kijelentése után a brit kormányzat módosította az elképzelést, így a 2017 áprilisában életbe lépő új szabályozás egyelőre csak az EU-n kívüli munkavállalókra fog vonatkozni. Ez azonban nem zárja ki a szabályozás későbbi kiterjesztését az európai unós munkavállalókra is. Sőt, szakértők szerint a jelenlegi EU-n kívüli bevándorlókra vonatkozó szabályozások kifejezett átvétele várható a jövőben az európai uniós munkavállalókra is. Ez alapján különböző kvótákat vezetnének be a bevándorlók számára. Így a magasan képzett bevándorlók, valamint az olyan hiányszakmákban dolgozók, mint az egészségügy, munkavállalási lehetőségei továbbra is biztosabbak lesznek. Ezzel szemben az alacsony szakképzettségű munkavállalók lehetőségei beszűkülhetnek. Ugyanakkor ezt valamelyest cáfolhatja David Davis Brexitért felelős miniszter előző héten elhangzott beszéde. A brit munkaerőpiac valóban erősen függ például a szezonális munkaerőtől. Ez különösképpen igaz a mezőgazdasági idénymunkákra, ahol a munkaerő mintegy 95 százaléka a többi európai uniós tagországból érkezik. Ezért a jövőben valóban nem elképzelhetetlen, hogy ideiglenesen kaphassanak munkavállalási engedélyt akár az alacsony szakképzettséggel rendelkező munkavállalók is.

Jól látható tehát, hogy az Egyesült Királyságban dolgozó európai uniós állampolgárok ügye még messze nem tekinthető lezártnak. A már a népszavazás előtt is ott dolgozó munkavállalók jogai erősen biztosítottak, az azóta kiköltöző, illetve a jövőben költözni szándékozó munkavállalók jövője azonban kérdéses. Helyzetük megfelelő rendezésére hosszú tárgyalások, sőt viták várhatóak az Egyesült Királyság, illetve az európai intézmények, valamint tagállamok részéről.

Szerzők:
Pócza István, kutató, Századvég Alapítvány
Kiss István, vezető kutató, Századvég Alapítvány

Nyitókép forrása: Orbán Viktor hivatalos Facebook oldala